HTML

falhoz vágom

Egy máig is harcoló német alakulatot elhagyva csatlakoztam a Szovjetunió dicsőséges Vörös Hadseregéhez, azaz fiókba került a Palm Pré okostelefonom, mert hozzájutottam egy olcsó androidos készülékhez. Ez az élmény annyira erőteljes, hogy háborgó érzelmeimet rövid, de emellett szakmai korrektségre is törekvő írások formájában próbálom levezetni, melyek végén konklúzióként gyakorta jelenik meg a blog címével összecsengő tiszta rím.

Kövess Twitteren: @ern0plus4
Amerikai Apple szekció: @ottoolah

 
Tágítani akarod a látókörödet, és nem csak a mobil eszközökön akarsz mérgelődni? Akkor neked a TechZilla blog kell.

Pontosan meghatározható az okostelefonok újkorának kezdete. 2007-ben az Apple mutatta meg a mobilipar vezetőinek (Nokia, Ericsson, Motorola, Blackberry, Microsoft/HTC, Palm - nyugodjanak mind békében) és a világnak, hogy milyen lesz a jövő. Egy olyan cég vállalta fel a mobil világ újraformálását, amelyiknek semmi köze sem volt a telefon bizniszhez. Sikerült megtéveszteniük a vásárlókat azzal, hogy az új terméküket iPhone-nak nevezték el, de a telefon funkciót azonnal a kijelző sarkába szorították az e-mail/internet/iPod ikonok mellé. Nem mindenki ismerte fel az új kor kezdetét, rengeteg cikk született arról, hogy az iPhone egy túlhájpolt, drága divattelefon aminek nincs billentyűzete, minden éjszaka tölteni kell és még csengőhangokat sem lehet rá venni. 


steve_iphone.jpg 

Elég sok párhuzam van az Apple és a Tesla felforgató tevékenysége között. Mindkettő kaliforniai tech cég, a megoldásaik szoftver-orientáltak, de maguk gyártják alá a megfelelő célhardvert. A szkeptikusaik szerint nem mutatnak fel semmi olyasmit, amit ne tudnának könnyedén utolérni és akár sokkal jobban megcsinálni az iparág nagy múltú képviselői.

Címkék: iPhone Tesla

3 komment

16.
augusztus

Ünnepnap

ern0  |  2 komment

Mi a szerelem?

Van, amit az ember a kezébe vesz, és azonnal tudja róla, hogy fostalicska. Van olyan, ami "meh", nem fáj, használható; akadnak gondok, de azokat meg lehet oldani vagy együtt lehet velük élni. És van olyan, amiről már akkor tudni lehet, hogy királyság, amikor még csak messziről láttad.

No, a Palm Pré ilyen volt.

Nem volt kérdés, ez ki van találva, valakik itt érezték a rock and rollt, bele tudták tenni a cég évtizedes tapasztalatát (volt mit) egy szájbavert termékbe, ki tudtak találni addig sehol nem látott UI megoldásokat (kártyák! swipe!), meg tudták oldani, hogy a leginkább portrait módban használható business appoknak legyen kézre álló a hard keyboard (clamshell - ilyen egyszerű!), a naptár applikációban a nap szélein lévő események nem lógtak le a képernyőről, hanem mind elfért, egyszerre látszott, anélkül, hogy scrollozni kellett volna (harmonika!), és mindezeket már a promó videók felvillantották, így már akkor tudtuk, hogy jó lesz, amikor még nem volt a kezünkben a készülék.

A blog indulása óta nem tapasztaltam ilyesmit. Elkerült a szerelem. Tulajdonképpen emiatt is kezdtem el a témáról írni, afféle terápiaként.

De aztán.

Címkék: Opel Ampera Gen1

2 komment

A Sony kütyük mindig is a kedvenceim voltak a szép kijelzők és az átlagosnál jobb kamerák miatt. Gondoltam, ha a Sony Xperia E1 annyiszor segített a nehéz napokon, akkor a következő telefonom Sony lesz. Mivel a legutóbb nem sikerült 2 Gbyte RAM-os készüléket szerezni, emeltem a tétet, legyen 3 Gbyte. Kinéztem egy használt Sony Xperia Z3 készüléket, prémium kategória, mi baj lehet. 

Mondjuk az, hogy melegszik. De ezt túl lehet élni, mert ha nem számolunk vele bitcoint vagy túl sok Angry Birds röppályát, akkor nem melegszik.

Az se nagy ügy, hogy bugos az érintőképernyő. Vízszintesen, a tetejétől egyharmadnyira van kb. két pixelnyi halott érzékelő-sor, aminél a drag-and-drop elakad, kivéve ha olyan gyorsan húzom az ujjamat, hogy átugratom a hibás sávot.

Kaptam hozzá dokkoló egységet is, amivel fél év után eljutottam oda, hogy legfeljebb harmadik próbálkozásra rá tudom tenni úgy, hogy a telefon oldalán lévő speciálisan erre a célra kialakított csatlakozó érintkezzen a dokkolóban lévő párjához. Itt szeretnék emlékeztetni mindenkit arra, hogy egy micro USB töltő csatlakoztatása is megkíván ugyanennyi nekifutást. Szerencsére pár nappal ezelőtt a dokkoló beszüntette a töltés funkciót, így emiatt már nem kell cirmogni.

Telt-múlt az idő, január, február, ahogy jött a nyár, a telefon eleje kezdett a bal saroknál leválni. Először az tűnt fel, hogy miért nem látom az állapotjelző ledet: hát azért, mert az előlap elemelkedik, a led pedig a törzsben van, pici fénye elvész a térben.

sony_xperia_z3_a.jpg

Emellett, ha jobban megnézzük a készüléket, láthatjuk, hogy egy enyhe, de letagadhatatlan kanyarulatot formáz. A gyártók mostanában kezdik bemutatni a feltekerhető kijelzőket, nos, az én készülékem magától ráérzett a korszellemre.

sony_xperia_z3_b.jpg

A szigetelőszalag kevésnek bizonyult, ezért aztán enterprise szintű dupla bandázs megoldáshoz folyamodtam (lásd ábránkon), ami fényesen bevált, egy nanométert nem vált el az előlap a bal felső sarokban.

Hanem az alsó sarokban kezd leválni a hátulja.

De nincs para, amíg három részre nem esik szét, addig használni fogom, van egy szinte érintetlen csomag bandázsom, és a B terv klucsszereplője is ott lapul a fiókban, az Xperia E1.

Címkék: Sony Xperia Z3 Sony Xperia E1

1 komment

Ha 1 Gbyte RAM kevés, akkor vásároljunk olyan készüléket, amiben 2 Gbyte van. Ez backend servereknél is be szokott válni, biztosan működik telefonoknál is.

Kiválasztottam pár szóba jöhető típust, és elkezdtem figyelni az apróhirdetéseket. Így talátam rá egy nagyon olcsó ZTE Blade V7 Lite készülékre, és bár a helyszíni szemlekor 1 Gbyte RAM-ot találtam benne, pedig 2-re emlékeztem, az ára és a többi paramétere miatt megvettem, még magyarországi garancia is volt rajta pár hónapig.

ztebladev7lite.jpg

Nem mellesleg a készülék gyönyörű, unibody alumínium ház, kiváló kijelző, ujjlenyomat-olvasó, egy rég elfeledett kifejezés ugrott be: iPhone-killer. Ha így nézne ki az átlag androidos telefon, akkor az ékszervásárlók leszoknának az Apple kollekcióról.

De térjünk vissza egy kicsit a sztori elejére: miért emlékeztem én 2 Gbyte RAM-ra?

Nos, a trükk az, hogy ZTE Blade V7 Lite néven két különböző specifikációjú készülék fut. Az egyikben 2 Gbyte RAM és 16 Gbyte háttértár van, a másikban 1 Gbyte RAM és 8 Gbyte háttértár. Tehát bemegy a vevő a boltba, és Magyarországon a sovány gépet kapja, valahol másutt pedig a kövéret. Pont. Balkáni parasztnak csak ez jár.

Egyébként a gép a kevesebb RAM-mal is fürge, egyedül a Pocket applikáció szorul meg egy picit, amikor kiválasztom a listából a cikket, 3-4 másodpercig is elgondolkodik, mire megjeleníti. 

Így éltünk, éldegéltünk, talán még ma is ezt a készüléket használnám, ám egy szép napon egy download beragadt. Nem igazán zavart, de a bal felső sarokban ott maradt az animált nyilacska, ami a lefele töltést jelzi. Na jó, kibaszottul zavart, főleg hogy mindenféle task manageres próbálkozás hatástalan maradt, a kibaszott nyíl ott mutogatta, hogy jön le stuff, pedig nem.

Úgy döntöttem, újraindítom a gépet, akkor biztos el fog tűnni. A gép újraindítása általi problémamegoldás módszerét már az Aranybulla is említi, egészen biztos, hogy most is működni fog.

Csakhogy a gép nem indult el. Soha többé.

A recovery menüt százszor bejártam oda és vissza, és mindig csak a recovery menü jött vissza.

Az interneteken azt írták az okosok, hogy ki kell venni kicsit az akkumulátort, de azt meg az unibody ház miatt nemigen lehet. Elkezdtem szétszedni a telefont, de amikor megreccsent a kijelző sarka, feladtam. Gyorsan visszatettem a dobozba a készüléket, és ha 25 év múlva az unokák megtalálják a padláson, és megkérdik, mi ez, akkor én azt fogom hazudni, avagy ha az idő múlása miatt eléggé elmélyült az elfojtás, akkor hazudnom sem kell: nem tudom, biztos valakinek a régi telefonja.

Elővettem a Sony Xperia E1-est, igaz, nincs rajta ujjlenyomat-olvasó, viszont a Pocket cikk azonnal megjelenik, ha kiválasztom a listából.

Címkék: Sony Xperia E1 ZTE Blade V7 Lite

Szólj hozzá!

Soha nem adtam fel, hogy thumbboardos telefonom legyen, ezért szereztem be Ebay-ről egy Motorola Droid 4-est.

motoroladroid4.jpg

Megmondom őszintén, ennek mindig bedőlök. Hogy minek? Az első a cégnév. A Motorola név egy öreg amigásnak (atarisnak stb.) elsősorban a MC68000 processzorcsaládot jelenti, amely programozása a MOS6502 processzor (C64, C16) után hatalmas előrelépés, az akkori PC-k Intel 8086-jához képest pedig igazi felüdülés volt. De csak volt. A cég, ami ezt a telefont gyártja, az egykori processzortervező és -gyártó cég szimpla névbitorlója. Egy gyakorlatilag működésképtelen eszközre futotta csak nekik.

A másik, aminek bedőlök, az a típusjelzés. Egy zászlóshajó telefon negyedik verziójában már csak nem lehet rossz a thumbboard! Spoiler: dehogynem.

Bizalmamat tovább növelte, hogy rootolva árulták, szépen előkészítve úgy, hogy három(!) Android verziót is vissza lehetett tölteni egy partícióról.

Ami alapból rajta volt, az 6-os, az annyira lassú volt, hogy semmit nem lehetett vele kezdeni.

Visszatöltöttem rá az 5-öst, ami annyira lassú volt, hogy semmit nem lehetett vele kezdeni.

Sebaj, volt rajta még egy 4.0 rendszer is, annak csak elég lesz az 1 Gbyte RAM és a dual core proci. Nem, nem elég, annyira lassú volt, hogy semmit nem lehetett vele kezdeni.

Ráadásul a thumbboard is vacak. Az ember egy ideig próbálja azt hazudni magának, hogy nem nyomtam meg elég erősen, de persze a lelke mélyén tudja, hogy ez nem igaz, hiszen mindig ugyananál a gombnál lép fel a jelenség. De a jó gombokban sincs köszönet, nagyon gyakran dupláznak, már amikor persze az ember ki bírja várni, hogy elinduljon az applikáció, és ott elvergődik a szövegbevitelig.

Jobb híján előkerestem kisfeleségem levetett Sony Xperia E1-esét, fél gigabyte RAM, kevéske háttértár, de a paramétereihez képest fürge, használható.

Nem akarok igazságtalan lenni, találkoztam már boldog Motorola felhasználóval, viszont az egyik legnevetségesebb dolgot is Motorola telefonon láttam.

Még az okostelefonok kora előtt történt, hogy Ske kolléga vásárolt egy Motorola készüléket. Jó geekhez méltóan elkezdett vele játszadozni, és azt vette észre, hogy bizonyos menüpontot választva kb. 1 másodpercre egy "Starting Java..." üzenetet kap, és csak utána lépkedhet tovább az almenüben. Először nem is tűnt fel, de aztán beható vizsgálat után észrevettük, hogy az almenü bár csak nagyon kicsit, de másképp néz ki, egész apró részleteiben eltér a menü többi részétől. Kiderült, hogy az almenü nem a telefon standard menüjének a része, ahnem egy teljesen önálló Java (J2ME) applikáció, ami belépéskor mímeli a főmenüt. Hogy miért volt szükség erre, és miért nem lehetett a javás menü alatti funkciókat befűzni a rendes menübe, arról nem akartunk tudni, ha műszaki oka van, az nagyon szomorú, ha más oka van, az talán még szomorúbb.

Címkék: Motorola Motorola Droid4 Sony Xperia E1

Szólj hozzá!

Soha ne mondd, hogy soha, mindig van lejjeb és lejjebb! Amikor Magyarországon a rendőrség foglalja le külföldi támogatást élvező civil szervezetek gépparkját, vagy viszi el a kormányellenes tüntetésen megjelent diák laptopját, akkor ideje az efféle helyzetekre felkészülni azoknak, akik bármely módon szembe kerültek a hatalommal, akár csak a legenyhébb formában is, például megjelentek egy kormányellenes tüntetésen.

Ebben a rövid kis útmutatóban arra a szituációra keressük a megoldást, amikor valamely számítógépünk (asztali gép, laptop, külső tároló avagy NAS, tablet vagy mobiltelefon) huzamosabb ideig - napokig, hetekig - a rendőrség kezébe kerül.

Védelem titkos adatok kiszivárgása ellen

Az egyetlen biztonságos megoldás az, ha nincs olyan adatod, ami más kezébe kerülve gondot okozhatna neked.

Most tegyük fel, hogy kialakítasz egy rendszert, kulcsok, titkosított tárolók, meg minden, ami kell. Ha 100%-os biztonságú is a rendszer, akkor is csak 20%-os a védelem, mert az incidensek 80%-a emberi hiba miatt történik.

Engedd el. Amatőrként meg semmiképp ne vágj bele.

Na jó, egyet megtehetsz: ha elvitték az egyik gépedet, egy másikon (mobiltelefonon pl.) minden internetes szolgáltatásodhoz (banki rendszered, PayPal, Google, Dropbox, Facebook, Disqus stb.) változtasd meg azonnal a jelszódat!

Védelem fontos adatok elvesztése ellen

Fontos adatok alatt értjük azokat file-okat, amiket magunk készítettünk, így elvesztésük esetén nem tudnánk máshonnan beszerezni. Különös figyelemmel kell lenni azokra a file-okra, amelyek a hatalom számára kompromittálóak, már csak azért is, mert egyrészt az ilyen anyagoknak a megszerzése, elkészítése valószínűleg sok energiába került, másrészt ha sejtik, hogy ilyen file-okat találhatnak nálad, akkor megpróbálják majd felkutatni és megsemmisíteni azokat.

A megoldás egyszerű: rendszeres biztonsági mentés. Ez mindközönségesen annyiból áll, hogy a file-jaidat időről időre másold le külső adathordozókra, és ezeket tárold biztonságos helyen. Lássuk, hogyan.

A biztonsági mentések rendszeressége egyszerű képlet: minél sűrűbben, annál jobb. Hacsak nem termelsz naponta fontos dokumentumokat, a heti periódust érdemes megcélozni, a mentési procedúrát célszerű beilleszteni a heti rutinba (pl. minden vasárnap este, amíg a párod fürdik). Sose hagyj ki mentést, ösztönözd megad azzal, hogy a rendszeres mentés különbözteti meg az öntudatos, felelős, megbízható profit a lébecoló amatőr hippiktől!

A file-ok lemásolása automatizálható, de kézzel sem nagy kaland, utóbbi megkönnyítése érdekében célszerű az összes mentendő file-odat egyetlen könyvtárban tartani, és akkor egy mozdulattal megvagy. Ha több gépet használsz, járd végig őket ugyanazzal az adathordozóval. Ne feledd a NAS-odon lévő file-okat is menteni, illetve a mentendő file-ok közé letölteni a cloud szolgáltatódról (pl. Google Drive) az ott tárolt file-jaidat, hogy azokról is ugyanúgy készüljön mentés!

Külső adathordozó alatt praktikusan USB-re csatlakoztatható eszközöket értünk, a legolcsóbb az ún. USB kulcs, a leghelytakarékosabb a micro SD kártya, de ez még az SD kártyolvasóval együtt is hasonlóan olcsó. A leggyorsabb egy külső HDD, viszont ezt óvatosan kell kezelni, mert mozgó alkatrész van benne, vagy SSD, ami viszont manapság még meglehetősen drága. Az adathordozó kapacitását a mentendő file-ok összesített méretéhez válaszd meg, de persze nem baj, ha minél nagyobb. 128 Gbyte-os USB drive-ot már kb. 12 eFt-ért lehet kapni, ne agyald túl a dolgot, ennyi valószínűleg elég lesz, ha nem, vedd kettesével őket.

Több adathordozó kell, mert egy mentés nem mentés. Az adathordozókat rotáld, azaz mindig a legrégebbi mentést csapd felül az aktuálissal. Ha hempereg otthon régebbi, kisebb 1-2 GByte-os SD kártya, azt is be lehet fogni, a legfontosabb dokumentumokat már keletkezéskor ki lehet menteni rá, de a heti rendszerbe is bevehetők. Minél több adathordozót vonsz be, annál nagyobb a biztonság.

A mentést tartalmazó adathordozók tárolására az a szabály, hogy a mentett géppel ne legyenek egy szobában, de méginkább egy házban sem. A laptoptáska egyenesen tiltott hely! Egy SD, de főleg micro SD kártya elfér bárhol, forróbb helyzet esetén a hatóság elől is hatékonyan el lehet rejteni. Ne nyeld le, inkább ragaszd rágógumival a munkahelyi asztalod aljára, ha már mindenképp gusztustalankodni akarsz.

Nem nyújt sok plusz védelmet, de kényelemesebbé teheti az életedet, ha minden adatodat az otthoni NAS-odon tárolod, és csak azokat a file-okat másolod le a laptopodra, amire a lakásodtól távol is szükséged van. Ez arra is jó, hogy nem vagy egy géphez kötve, ha egy családtag lenyúlja a laptopodat, egy másik gépen ugyanúgy dolgozhatsz. Ha ehhez hozzászoksz, a laptopod esetleges hiánya sem fog gondot okozni.

(Nem vagyok biztonsági szakember, kommentben szívesen fogadom a javításokat, kiegészítéseket.)

Címkék: backup adatbiztonság

Szólj hozzá!

Software fejlesztő vagyok, nagyon régóta. Én még láttam lyukkártyát (nem múzeumban, hanem használtuk), dolgoztam számítóközpontban, ahol a programjainkat operátorok indították.

A software fejlesztés nagyon sokat változott az évtizedek alatt, technológiák, szemléletek jöttek, jópár dolog ki is kopott. Külön misét érdemelne az, hogy régen az ún. egysoros programokat tényleg egy sorban meg lehetett írni (szemléletes ellenpélda: HelloWorld.java), és hogy régebben fun volt a programozás, de ezeknek körülbelül értem az okát, még ha elfogadni nem is tudom mindig.

Viszont van valami, amit nagyon nem értek.

Pár munkahelyen megfordultam, és mindenütt jó, kiváló, vagy brilliáns kollégákkal találkoztam. Matekból pengék, gyors gondolkodásúak, termékszemléletűek, rengeteg rendszert, patternt, nyelvet, trükköt stb. ismernek, a legtöbbször beteg humorú jó arcok. Olyan, hogy munkahelyi áskálódás, helyezkedés, játszmázás, fejlesztők között ismeretlen. Szóval az emberekkel nincs baj.

Mégis, a kódbázis, amit fejlesztünk, a legenyhébb kifejezéssel szólva is undorító, az architekturális megoldások siralmasak, spagetti kód, globális változók, csak hogy pár egyszerűbben megnevezhető hibával példálózzak, de fel lehetne sorolni szinte mindent, amiről minden szakmabeli azt mondja: így ne csináld!

– Hát kit bocsássak el már most, Barabbást, vagy a názáretit?
És akkor ő intett nekik.
És ekkor zúgás támadt, és mint a mennydörgés, zengett fel a sokaság.
És a sokaság ezt kiáltotta: „Barabbást!”
És rémülten néztek egymásra, mert külön-külön mindegyik ezt kiáltotta: „A názáretit!”

(Karinthy Frigyes: Barabbás - részlet)

Külön-külön mindegyikünk tudja, hogyan kell clean code-ot írni, tudjuk, milyen helyzetben milyen design pattern az optimális, hogyan írjunk olyan kódot, amit évek múltán is lehet bővíteni. De együtt mégis egy nagy masszát hozunk létre, amihez legszívesebben nem nyúlnánk hozzá, ha nem muszáj. Külön-külön mindegyikünk azt kiáltja: „A názáretit!”, de együtt mégis úgy hangzik, hogy „Barabbást!”.

Rémülten nézünk egymásra.

Címkék: történelem software development

4 komment

Mentegetőzés

Sok bűnöm van, meggyónok előre:

  • Egy UX blogon viszonylag idegen műfaj a szótárkritika. Mentségemre szolgál, hogy szögrül-végrül informatikai téma ez is, ráadásul a blog címéhez is illeszkedik a kritika tárgya.
  • Úgy írok egy könyvről, hogy a könyvszakmához közöm nincs. Dolgoztam már könyvkiadó webes projektjében, de nem éltem a lehetőséggel, a könyves szakma megismerését kihagytam.
  • Tisztában vagyok vele, és magam is vallom, hogy a műkritikának tartózkodnia kell a szerző minősítésétől, de van, amit nem tudok úgy megfogalmazni, hogy ezt az elvet be tudjam tartani. Bocsika.
  • Örömömet lelem a bűnösen rossz produktumok élvezetében, elemzésében, valamint másokra tukmálásában. Perverz élvezettel fogadom be a Fásy Mulató megye kettes popSTÁRjainak produkcióit, kedvenc tévéműsorom a zenei tehetségkutatók selejtezői, a Budapest TV megszűnése pedig betölthetetlen űrt hagyott az életemben. Ennek szellemében sokat fogok idézni a szótárból, és ez a gyengébb idegzetűeknek egy bizonyos ponton túl fájni fog.

Viszont nem engedek a csábításnak, próbálok magára a könyvre, annak tartalmára koncentrálni.

  • Nem fogom a kiadó szótárbiznisz szándékát leleplezni és bírálni, ti. hogy mindenféle szótáratakat kiadnak (szlengszótár, régi szavak szótára stb.), néha még egészen fura, mondvacsinált (jóindulattal: kreatív) szótártípusokat is kreálnak, mint például az Első magyar sznobszótár - ez egy fordított idegen szavak és kifejezések szótára, magyar szavakhoz javasolnak idegen kifejezéseket.
  • Nem fogok összehasonlító elemzést végezni, nem fogom sem a kiadó többi szótárának a színvonalát vizsgálni, sem az Infoszótárat hasonló témájú művekkel összevetni.
  • Nem fogok abba belekötni, hogy egy informatikai szótár könnyű pálya. Gondozása a szerző számára kényelmes nyugdíjas állás, a kiadó számára pedig hosszú távú biztos biznisz, ugyanis ebben a témában pár évente bátran ki lehet adni egy bővített, aktualizált kiadást.
  • Nem fogom a szerző munkásságát abból a szempontból elemezni, hogy mennyire érdemli ki azt, amire az önmárka-építése irányul, jelesül hogy bepozícionálja magát az informatikai szleng szakértőjének.
  • Nem fogom kétségbe vonni egy informatikai szótár létjogosultságát, sem a formátum miatt (könyv helyett jobb lenne egy weboldal vagy akár mobil app), sem a konkurencia miatt (az internet tele van informatikai témájú ismeretterjesztéssel, oktatással).

Metainfo

Amatőr recenzióm témája az alábbi könyvnek látszó tárgy (azért csak nem múlt el teljesen nyom nélkül, hogy könyvesek mellett laktam):

Bódi Zoltán: Infoszótár - Informatikai fogalmak eredete, magyarázata és használata
Ékesszólás kiskönyvtára sorozat 13.
Tinta kiadó, Budapest, 2010
Kartonált, A/5, 232 oldal
Lektor: Minya Károly
Szakmai lektor: Spányik Balázs, Szilágyi Árpád

Kövessetek a pokol mélyére

Az Infoszótár alcímében sugallt hármas tagolás (eredet, magyarázat, használat) még akár jó megoldás is lehetne úgy a száraz műfaj felolvasmányosítására, mint a leütésszám növelésére, de arra mindenképpen, hogy a keret szigorú betartása akademikus precízségre kényszerítse a szerzőt. Spolier: ebből semmi nem valósul meg. Ha felkészültetek, ugorjunk bele a sűrűjébe!

lehalásztam a hálóról

 Az internetet nem használó, egyszerű ember legfeljebb a halastavakat szokta lehalászni, ezzel szemben a netpolgár az információkat halássza le a hálóról, vagyis a netről. Az internetes szleng e fejleménye is mutatja, hogy ez a nyelvváltozat meglepően egységes terminológiájú, hiszen a háló sok szószerkezetében előfordul 'internet' jelentésben. A háló azonban nemcsak az internetet jelenti, hanem a „világot behálózó pókhálót", a world wide webet is (Tim Berners-Lee halhatatlan ötletéből).
 Lásd még: fent vagyok a neten; lammer; noob; pro; rulez, tutez; suxx

A szerző minden fronton alaposan odabasz:

  • amit a tipográfia megenged, azt kihasználja: nem spórol sem a kurziválással, sem az idézőjelekkel (megőriztem a kiemelések, idézőjelezések eredeti formáját);
  • a szóhasználatból azonnal lejön, hogy ő egy netszleng-szakértő: netpolgár", világot behálózó pókháló";
  • mindemellett a tudományosság is átsüt a szövegen: egységes terminológiájú", „szószerkezetében";
  • a kedélyeskedő stílust csak a legnagyobbak engedhetik meg maguknak: „egyszerű ember", „legfeljebb a halastavakat szokta lehalászni", „halhatatlan ötletéből".

Attól az apróságtól tekintsünk el, hogy a „netpolgár", a „lehalásztam a hálóról", vagy a „világot behálózó pókháló" kifejezéseket élő ember még nem használta, külön-külön sem, hát még egy bekezdésben.

És ez nem egy kirívóan butuska szócikk. Menjünk csak tovább a kapcsolódó kifejezéseken: mit jelent az, hogy „tutez"?

tutez lásd rulez, tutez

A figyelmetlen olvasók itt könnyen végtelen ciklusba kerülhetnek, de végül is a szerzőnek igazat kell adnunk, ritka, sőt, megkockáztatom, nincs olyan szó, amelyik jelentései között önmaga ne lenne ott.

mebibyte lásd kibibyte, mebibyte

Itt ismét meg kell jegyeznünk, hogy ezeket a szavakat ezen írott formájukban legfeljebb a YouTube beszédfelismerője használja az SI konferenciák automatikus feliratozásánál. 

OLED lásd AMOLED, LED, OLED

Sajnálatos módon a rekurzió szócikk nem szerepel a szótárban.

rulez, tutez

 A tuti és a rulez összerántásából keletkezett az informatikai szleng szóalak. Hasonló szóalkotási eljárást mindig is használtunk, a 19. századi nyelvújítás terméke például a csőr, ami a cső és az orr szavakból jött létre.
 A tutez melléknevünk jelentése: 'nagyon jó, kiemelkedő, rendkívüli', tehát az alkotóelemei (tuti + rulez) jelentésénél egy magasabb fokú szuperlatívusz. Már a tuti is igazi szleng, a rulez jellegzetes internetes szlengkifejezés, és a tutihoz hasonlóan ez is túlzófokú jelentést hordoz. A rulez is angol eredetű, és köze van a rules 'szabályoz, uralkodik'  jelentésű szótőhöz, magyarul körülbelül úgy mondhatnánk, hogy király. Az ereseti angol rules alakból a kiejtést követő helyesírással lett rulez, és a magyarba ez az alak került be. Tehát a tutez még a ruleznél is tutibb.
 Lásd még fent vagyok a neten; lammer; lehalásztam a hálóról; noob, pro; suxx

Kérem az olvasót, hogy egy másodpercnyi néma csenddel emlékezzünk meg vezető programozónkról, aki a szócikk felolvasása közben csillapíthatatlan röhögésrohamot kapott, majd a tutez szó többszöri visítása után belefulladt saját könnyeibe. Igaz jó barát, pro netizen volt.

POP3 [pop három]

 Az internet kommunikációs szabályainak az egyik típusa a POP3 jelű protokoll. A POP3 betűszó tagjainak a feloldása: Post Office Protocol, magyarul postai protokoll. A betűszó végén szereplő szám a verziószámot jelenti, tehát ez a Post Office Protocol 3. változata. A POP3 a TCP/IP-hálózatokon használt levelező protokoll, ennek segítségével tudnak az ügyfelek kapcsolódni, feltölteni és letölteni elektronikus leveleket az azokat fogadó és tároló kiszolgálóhoz. Ez a protokoll teszi lehetővé a levelezőprogramok használatát.
 A POP3 mozaikszó csak ebben a rövid alakjában használatos, és nem fordul elő feloldva, írásmódja megőrzi az eredeti, csupa nagybetűs formát. Az az érdekessége ennek a kifejezésnek, hogy a pop szóalak már az 1950-es évek óta használatos a mindannyiunk által közismert könnyűzenei irányzat jelölésére, csak akkor a popular 'népszerű' szóalakból rövidült. Az eltérő szövegkörnyezet miatt azonban nem várható hibás asszociáció a két azonos alakú szó előfordulása miatt.
 Lásd még SMTP; TCP/IP

Szerzőnk egy olyan Nádasgyuri, aki imád szerepelni, belekapaszkodik egy szóba, fogalomba, és arról órákig tud ökörségeket beszélni, ám balszerencsénkre nincs mellette egy Markosgyuri, aki két mondat után rászólna, hogy hagyja abba a hülyeséget, de gyorsan, még mielőtt kap egy nagy pofont.

Bódi Zoltán, ahogyan a mellékelt ábra is mutatja, csak sejti az informatikát, mint macska az esőt - egy nyelvésztől nem várhatjuk el, hogy minden kis bizbasz részletet ismerjen -, de ez nem akadályozza meg abban, hogy egy protokollról szócikket írjon. Nem számít, hogy emiatt bullshit minőségű szöveg sikeredik, csak az a lényeg, hogy a szócikk ürügyén trillázhasson róla egy bekezdésnyit.

ping

A hálózati technológiában, az internetes adatátvitel során használatos szakkifejezés a ping. Ez angol eredetű hangutánzó szó, köznyelvi jelentése 'pattanás, pattogás, fémes csattogás'. A szaknyelvben az ügyfélgép (kliens) és a kiszolgálógép (szerver) közötti adatáramlás meglétét, sebességét mérik a pingelés segítségével. Az egyik gépről elküldött adatcsomag a ping, és amikor ez az adatcsomag visszaérkezik, „visszapattan" a feladóhoz, az a pong. Minél kisebb az idő a ping és a pong között, annál gyorsabb az adatáramlás, annál gyorsabban tudunk játszani, letölteni valamit a hálózatról, az internetről, vagy feltölteni.
 A ping (és a pong) az adat pattogását szemlélteti, jó példája az informatikai szaknyelv képszerűségének. A ping már oly mértékben beépült a számítástechnikai nyelvbe, hogy igei alakja is van: pingelmegpingel.

Kicsit tanácstalan vagyok, amit olvashatunk, az egy tétova kísérlet a pong fogalmának a bevezetésére, vagy csak költői szabadság? Valamelyest értek az IP hálózatokhoz, de eddig nem találkoztam vele, a ping utility is csak response néven említi a válaszcsomagot (az ICMP ECHO_RESPONSE hivatalos elnevezés nyomán). Olyan, hogy pong, ezen a területen (ICMP echo) egészen egyszerűen nincs. EDIT: de, van.

levéljel lásd kukac, levéljel

Ha a pong esetében még voltak is kétségeim (a gyors oda-viszontválaszt szokás az informatikában is ping-pong névvel illetni, bár ez az ICMP echo-t küldő ping utility esetében pont nem igaz), itt már teljes bizonyossággal állíthatom: a levéljel szót nem használjuk, a nyíregyháziak kanyar, a többiek kukac névvel illetik a „@" karaktert.

SATA lásd IDE

A fogalom önmagával történő megmagyarázása elmaradt, mert ilyen rövid szócikkben két poén már sok lett volna.

Verdikt

Amikor komplett iparágak küzdenek munkaerőhiánnyal, akkor egy ilyen kis népgazdaságban nem megengedhető, hogy önjelölt zsenik olyan területeken parádézzanak, amihez semmi közük nincs. Mire jó egy olyan szótár, amelyben nem létező szavakról, nem létező fogalmakról szerepelnek szócikkek? Ahol keverednek a szakmai fogalmak egy olyan fórumos-kommentes nyelvezettel, amelyet az önjelöt szakértőkön kívül senki se használ? Ahol a szakmai kifejezéseknél magyarázat helyett általános iskola alsós szintű okoskodás található? Egy ilyen szótár - a kötetből kimaradt, de amúgy közismert internetes kifejezéssel szólva - minekvan

Ahogyan a tehetségkutatók selejtezőin kieső versenyzők mindent alulmúló produkciói alatt, úgy érzem rosszul magam a modoros, atyáskodó hangnemű szócikkek olvasása közben, és rossz arra gondolni, hogy amíg a hamis éneklést nagyjából mindenki kiszúrja, akinek van egy csepp hallása, addig ezt a blöfföt sokan beszopják megfelelő informatikai tudás hiányában.

Ám ne legyünk igazságtalanok, a szerző mellett a két szakmai lektor, sőt, tovább megyek, a könyv elkészítésében részt vevő összes szereplő, ha nem is azonos mértékben, de egyaránt sáros, együtt kell elvigyék a balhét a magyar nyelven megjelent talán legrosszabb informatikai szótárért, amit a szépre kevésbé fogékony informatikusok legkésőbb fél oldal elolvasása után tutez a falhoz vágnak.

Címkék: oktatás teszt könyv

7 komment

Három hónapig volt szerencsém nyúzni egy Sony Xperia C-t Edit: Sony Xperia L-t. Külsőre csinos: fekete, elég lapos, az elejét dominálja az érintőképernyő, a bekapcsológomb oldalra esik.

sony-xperia-l-01.jpg

A képernyő alatt van led, a fel nem vett hívásokat meg az olvasatlan üzeneteket villogással jelzi (nem tudtam megfejteni a színkódokat), vagy ha a gyári Album appot használjuk, amolyan szegény ember ambilight-jaként funkcionál. Nem kell rohanni a boltba, nem sokat ad hozzá a képnézegetés élményéhez.

Nem tudom mekkora, pont elfér a tenyeremben, nem tudom, mennyi memória van benne, de nem volt vele gond, a tárhely három, durván hájas méretű játék felrakása után betelt, egyet töröltem, azzal ez meg is lett oldva. Gyors is. Persze, persze, egy Samsung Galaxy S7 Edge gyorsabb, de az ötször annyiba is kerül.

Nem tudok mit írni. Fekete. A hátlapot óvatosan kell levenni, bizonyos helyeken hajlamos repedni, ha nem figyelünk, nekem például mindig M. kolléga segített leszedni. Fekete színű, az elején nagy képernyő van. Rátettek egy csomó felesleges appot, de nem zavar, elpöcögtettem őket a kezdő képernyőről, ennyi. Valami négyes Android van rajta.

Körülbelül negyvenöt-ötven hasonló típus létezik hasonló paraméterekkel, hasonló árkategóriában. Nem tudom, mik a paraméterek, fogalmam sincs, mennyibe kerül, de ez persze nem igaz, mert száz-száztíz készülék van ebben a kategóriában, és mind ugyanazt tudja és ugyanannyiba kerül. Akinek muszáj alulra a led, annak leszűkül a kínálat 10-15 félére.

Nem is biztos, hogy Sony Xperia C volt. Edit: így igaz, Xperia L volt. A Sony az tuti, jó ötlet volt ráírni az elejére, de most, hogy megnéztem pár más hasonló Sony típust is, nem mernék rá fogadni. Egyébként teljesen mindegy.

Fekete. Semmit nem tudok róla írni. Ez a középkategória.

Címkék: hardware Android Sony Xperia C

Szólj hozzá!

apple_watch_kuka.jpg

Apple gyűlölők kárörvendjetek, megfontoltan költekező Apple imádók örüljetek, itt van az Apple óra cikk amire vártatok! Azt hogy az óra nemérimeg, ronda, nemkerek, lassú, naponta kell tölteni, nem részletezem, ezeket mindenki tudja. Összegyűjtöttem nektek 25 igazi hibát, olvassátok, osszátok, Apple órásoktól ártatlan arccal érdeklődjetek róluk!!! 

1. A digitális korona néha megszorul vagy beragad. Az Apple azt mondja hogy ilyenkor tartsd a csap alá.

2. A berregés elég gyenge, előfordul hogy nem veszed észre.

3. Csengő és értesítés hangokat nem lehet rajta változtatni.

4. Ahhoz, hogy a pulzusmérés működjön, elég szorosra kell a szíjat állítani.

5. Van akinek nyomja a csuklóját, ők csak nagyon lazán tudják hordani.

6. Lazán hordva az óra állandóan PIN kódot kér az azonosításhoz mert azt hiszi hogy le volt véve a csuklóról.

7. Ha a beállításokban kitörlöd a PIN kérést, akkor az óra deaktiválja az Apple Pay-t.

8. Feleségemnek egy hónapon belül sikerült megkarcolnia a kijelzőt, nem emlékezett rá, hogy hogyan történt. 

9. Az állítható mágneses csattal zárható steppelt velenci bőr szíj belső felülete fél év alatt megkopik ahol surlódik a csuklón.

10. Az óra Bluetooth kapcsolatban áll a telefonnal, mégsem lehet beállítani, hogy szóljon ha elvesztetted a telefonodat. 

11. Az óra nem tud 5 GHz-es Wi-Fi hálózatra kapcsolódni, csak 2.4 GHz-esre.

12. Minden óra ötvenedik percében jelez az Activity app ha végig ülted az egész órát. Ilyenkor mint valami bamba távirányított klónhadsereg, egyszerre állnak fel meetingeken az Apple órások.

13. Ezt az értesítést akkor is küldi kitartóan, amikor moziban ülsz, autót vezetsz, vagy Obama évértékelő beszéde alatt téged mutat a kamera.

14. A rajzolós üzenetküldés tökéletes időpocsékolás mert pontosan 50% az esélye annak hogy a címzett megértse hogy mit akarsz.

15. Nagyon precízen kell ujjheggyel a pici ikonokra rábökni, sokszor előfordul hogy csak többszöri próbálkozásra sikerül.

16. A kijelzőt általában nem használják ki maximálisan, például navigáció közben nagyon kicsi a következő kanyart ábrázoló nyíl.

17. A Workout app nem kérdezi meg, hogy leállítsa-e az edzés mérését amikor hazaértél, vagy amikor leültél.

18. Ha elfelejtetted leállítani az edzést, utólag nem lehet editálni, csak az egészet törölni.

19. Ha nem volt rajtad az óra, utólag nem lehet az Activity appban edzést hozzáadni.

20. Az Activity és a Health app adatokat nem lehet exportálni és importálni. Csak iCloud és iTunes backupjuk van, ha tiszta OS installt akarsz a telefonodra, ezek mind elvesznek.

21. Csak azt lehet megadni, hogy melyik appok küldhetnek az órára értesítéseket, azt nem lehet beállítani, milyen fajta értesítések jelenjenek meg. Például jó lenne Twitter említéseket az órán látni, de a lájkolásokat csak a telefonon.

22. Ha van valami fontos naptárbejegyzés és nem okézod le az értesítést, egy próbálkozás után feladja az óra, nem lehet neki beállítani, hogy addig nyaggasson, amíg meg nem nézed.

23. Ha Siri félreérti a diktálást, nem lehet javitani, csak az egészet törölni és újrakezdeni.

24. Jónéhány Apple app támogatása hiányzik (Podcasts, Find my Friends), mások túlságosan leegyszerűsítettek, például a remote app csak számok között tud léptetni, de beletekerni már nem lehet vele, pedig erre tökéletes lenne a Force Touch.

25. Az óra megtippeli, hogy melyik kontakthoz milyen nyelven akarsz diktálva válaszolni (onnan, hogy milyen nyelvre van a telefonon az iMessage ablakban a billentyűzet állítva), de nem lehet a diktálás nyelvét manuálisan változtatni.

+1 A mágneses töltőfej szimmetrikus, de csak az egyik oldalán van mágnes, garantált, hogy először mindig rosszul próbálod rátenni.

Steve Jobs nem érhette meg az Apple Watch megszületését, biztos hogy naponta falhoz vágta volna. Többször.

(Egy régebbi cikkben szedtem össze az Apple Watch pozitív tulajdonságait)

Címkék: Apple Watch

Szólj hozzá!

Jópár éve történt. Virágos szemekkel bámultuk a weboldalát. Ez maga volt a csoda. Egy karóra, amely figyeli az agy működését, és a beállított idő előtt felébreszt, ha az alvási ciklusom közel van az ébrenléthez. Igen, ez a 21. század!

Kár, hogy olyan drága. De hát a tudást, a technológiát meg kell fizetni. Majd kispóroljuk a kávé árából, amit többé nem kell reggel innunk, mert alapból üdék s frissek leszünk.

- Te - mondtam FNS-nek - nagyon szép ez a sok rizsa meg a grafikon itten, többet tanultam belőle az alvásról, mint a seregben, de...
- Azt akarod kérdezni, érted, hogy villamos, de mi hajcsa?
- Aha, nem értek a görög betűkkel jelölt hullámokhoz, de az agytól a csuklóig tutira nem érnek el.
- Nézzük meg a specifikációt!

Néztük, olvasgattuk, kerestünk, de mozgásérzékelőn kívül mást nem találtunk. Azaz ha mélyen alszol, akkor nem mozogsz, nem forgolódsz, a többi csak rizsa. Ennyi pénzért viszont elmentek a francba ti théta hullámostul, grafikonostul, kialudt szemű stockfotós asszonykástul.

Történetünk idején még egy alap notebook árát el lehetett kérni egy mozgásérzékelős ébresztőóráért, nem volt ekkora felhozatal sem okosórákból (az Apple még nem jött elő a sajátjával), sem fitnesz eszközökből (az Apple még nem jött elő hasonlóval), manapság viszont sokkal jobb a helyzet, egy kijelző nélküli Bluetooth-os csuklópánt pár ezresért beszerezhető, vagy rá lehet repülni Miki kolléga feleségének példányára, amely egy ideje már a fiókban pihent.

A típusa Mii Band, az első generációs, amelyikben nincs még pulzusmérő.

mi1.jpg

Se display, se semmi, ezért mindenekőtt letöltöttem hozzá az Android appot, ami persze nem indul csak úgy, mint az állatok, regisztrálni kell hozzá egy Mi accountot. Itt újabb fél óra üresjárat következett, mert bár állítólag e-mailben küldi ki az aktiváló linket, de ez csak GMaillel működött: az Android app a regisztrációt követően nem levelet küld, hanem a megadott e-mail cím domainja elé odabiggyeszti, hogy "mail.", majd ráindít egy böngészőt, őszintén szólva, nem is értem az egészet, az RFC-ben egész máshogy írták le az e-mail működését - viszont meglett az account. 

Az aktiváló levélre várakozás közben kicsit elmerengtem, vajon miért kell egy ébresztőóra funkcióért ennyi herce-hurca, és vajon mi lesz 5 év múlva, amikor a Mi cég beszünteti a termék supportját és lekapcsolja a website-ot... oké, én visszaadom Miki feleségének a cuccot, na de a vásárlók?

Ezután Mikivel közösen beleraktunk egy mérnökórát, hogy összejöjjön a telefonom Bluetooth-jával, mindhiába. Helyemre ballagtam, ott azonnal csatlakozott. Villogott a kütyün a három LED, ekkor végig kellett húznom rajta az ujjamat, meg a telefon képernyőjén látható animáció ütemében kellett kocogtatni, és már össze is voltak párosítva.

Az app a csatlakozás után először is kérdés nélkül update-elte a kütyü firmware-ét, ez azért kellemetlen, mert Miki elmondása szerint az iOS app kicsit le van maradva az androidos mögött, így esélyes, hogy azzal nem fog menni. "Emiatt is itt az ideje Androidra váltanotok" - mondtam, aztán gyorsan elfutottam.

Az app kisebb telefonokra lett tervezve, 7 hüvelyken picike betűk és ikonocskák vannak a képernyő alsó és felső szélein, miközben a közepe kihasználatlan. Ha meg akarom osztani, mekkorát szartam mennyit aludtam, ahhoz valamit telepíteni kell még, a "share" oldalon hiába sorakoznak alul a közösségi appok ikonjai, azok a mind letöltés oldalra visznek.

Három ébresztési szabály adható meg, beállítható, hogy a hét mely napjain mikor akarok felkelni. Az, hogy mennyivel előbb keltsen, ha már nem alszom mélyen, nem állítható, brit tudósok kiszámolták, hogy 30 perc az ideális, és ők ritkán tévednek.

Bár csak az okos ébresztés funkció érdekelt, körbenéztem egy kicsit az appban. Az ébresztésen felül túl sok feature nincs benne: be lehet állítani napi lépésszám-célértéket, a teljesítés mértékét, ha jól értettem, a három leddel jelzi, slussz. Az ébresztést meg a lépésszámot napi grafikonon ábrázolja, az alvásnál külön számol "mély alvás" értéket.

Abba nem akarok belegondolni, hogy minek veszi azt, amikor nincs a kezemen (jelesül egész nap), vagy mondjuk este olvasgatok egy órácskát mozdulatlan karkötővel a kezemen.

Régóta nyűgöm, hogy nem bírok elviselni a kezemen meg a csuklómon semmit, egyszerűen irritál. Régebben emiatt zsebórát hordtam, amik rendszerint elég hamar ki is purcantak (talán a gyufazseb klímáját nem bírták), aztán beköszöntött a PDA-s majd mobiltelefonos korszak, és nem kellett többé óra. A jegygyűrű-krízist sikerült megoldani azzal, hogy a másik kezemen hordom, mint amelyiken szokás, azon valahogy nem zavar.

A Mi band maga egy kis kapszula formájú dolog, amit be lehet pattintani a puha műanyag karkötőbe. Maga az anyag rendben is volna, de a lyukak túl távol vannak egymástól, az egyik méretre állítva nagyon szoros, a szomszédos már lötyög, ez utóbbit használom alváshoz. Nem néztem utána, mit mond a specifikáció, de szemmel láthatólag jól állja a nedvességet, mint pl. eső, viszont fürdést, úszást már nem kockáztatnék benne.

Eddig négyszer aludtam úgy, hogy rajtam volt, háromszor 10-15 perccel a beállított időpont előtt rezgett, egyszer pedig semmikor, a telefonomra keltem. Ébresztés után visszadőlni és mondjuk befejezni az este elkezdett cikk olvasását nem lehet, mert egy percnél tovább nem tűri mozdulatlanságot, és könyörtelenül kiráz az ágyikóból.

Ha az Android notification-ök elkapását engedélyezzük a Mi app számára, akkor más appok is meg tudják rezegtetni a karkötőt. Ezt a funkciót az teszi használhatatlanná, hogy mindösszesen csak három appot lehet megadni, tessék a felsoroltakból hármat meghagyni: telefon, naptár, SMS, e-mail, GTalk, Skype, Viber. Ráadásul se villogási, se rezgési módot nem tudunk az egyes apppokhoz rendelni, hogy a bonyolultabb igényeket ne is említsük, mint szövegre szűrés vagy időszak megadása (pl. este ne zavarjon az e-mailek miatt, csak ha a "halp" szó van a subjectben).

Verdikt: sem a műfajt, sem ezt a kütyüt nem nekem találták ki. Ha lenne napi lépésszám-célom, ha kényelmesebb lenne hordani (na jó, ez is az én "hibám"), ha okosan fel lehetne venni háromnál több appot, ha be lehetne állítani, melyik app miként rezegjen, ha az app nem lenne tökre béna, használhatóbb lenne. A következős generációs termékben már van pulzusmérő is, amatőr sportolóknak azzal együtt már egész jól megéri.

 

További ajánlott beszámolók okosórákról: Pebble Steel, Apple Watch 1.0.

Címkék: mi android smartwatch

Szólj hozzá!

Nagyon megható az a videó az utcai automatáról, ami az olcsó póló kiadása előtt megmutatja, mitől is olyan nyomott az ár: gyerekek készítik napi 10-12 órában, két marék borsóért. Szintén jelentős költségcsökkentő tényező, hogy ezek a gyárak a környezetvédelemre is magasról szarnak, gondolom, egy másik videón a dzsuvás folyóban fulladozó vizimadár szerepelt, de az A/B teszt a kamerába szomorúan néző gyerekmunkást hozta ki győztesnek.

Az olcsó kínai termékeket bojkottáló öntudatos vásárló körülbelül annyira félre van tájolva, mint a térítő vegetáriánus (vega, vegán, vege, vegg, vivi), aki bőr karkötőben feszít. Köztudott, hogy a márkás termékeket is ugyanúgy gyerekek varrják a szmogos városokban, gyakran ugyanazok, ugyanott, csak más címkét applikálnak bele, és persze tízszer annyi profitja lesz rajta az amerikai, európai megrendelőnek.

A mélyen demokratikus Dél-Korea ipara talán környezetbarátabb, és valószínűleg tízéves gyerekeket se foglalkoztatnak, de ők is találnak megoldást a költségek alacsonyan tartására, és arról most nem nyitunk vitát, mennyire gázos egy diktatúrával bármilyen szinten lepaktálni. Nagyon.

Reméljük, egyszer győz a világforradalom (persze nem az, amelyik Kínában, hanem valami igazi), no de ennyi derpegés után lássuk a tartalmat: mire számíthatunk manapság a kínaiaktól MTK processzoros tablet műfajban?

dobozok.jpg

Ahogy már máskor is, a kevés adatból messzemenő következtetések levonása technikával élünk, ami egyébként közelebb áll az általános felhasználói élményhez, mint a professzionális terméktesztek, mivel az átlag kütyüvásárló sem próbál végig alaposan minden létező típust, hanem mindössze 1-2 eszköz használata alapján tudja leszűrni tapasztalatait.

Cube Talk7x U51GT-C8

Ez a jelenlegi telefonom, némely paramétereit a nevéből is ki lehet silabizálgatni: 7 colos 1024x600-as a képernyője, MTK8312 jelű 8 magos processzor hajtja, 1 Gbyte RAM és kb. 6 Gbyte háttértár van belepakolva, egyebek: GPS, rádió. Az ára száz dollár volt, akárcsak az előzőnek.

A kínai tabletgyártók az elmúlt negyed században nagyjából fél tucat formatervvel próbálkoztak, nem meglepő, hogy két kollégámnak is az enyémével egybevágó gépe van. A mellékelt ábrán azt is megfigyelhetjük, hogy a névadási procedúra során sem szabadult el az újdonságra való mindenáron törekvés zabolátlan szelleme.cube-wayteq.jpg

Az előző, MTK6572-es telefonomhoz képest történt jópár előrelépés, a legfontosabb az 1 Gbyte RAM. A processzormagok számának növekedése természetesen érezhető, bár a Micro CPU Monitort nézegetve úgy tűnik, 4 és 8 magos rendszer között nem volna látványos különbség, a tippem az, hogy több mag kevésbé kihasználva kevesebbet fogyaszthat, illetve kevésbé melegedhet, mint több mag kihúzva. Mindenesetre a processzor bírja a tempót, az animgifekkel telepakolt weboldalak sem okoznak gondot.

A háttértár viszont kevés, így a Link2SD használata és a rootolás nem maradhatott el. A jópár térítésmentesen igénybevehető instant internetes megoldás egyike működött, persze gyanút fogtam, hogy nincs ingyen ebéd, és az antivírus be is jelzett, hogy a root app az egy malware, de ha már rootolva van a készülék, akkor (egy kevéske bénázás után) nem volt nehéz lecserélni a rooting megoldást. Az appokat SD-kártyára átrakva viszont drasztikus teljesítmény-csökkenés volt tapasztalható, teljesen megértem azokat a gyártókat, akik úgymond kihagyják az SD-kártyát a rendszerükből. Furfangos módon jártam el, a gyakran használt appokat meghagytam a gyorsabb belső tárterületen, azaz az internal storage-en és app2sd módszerrel "belső SD kártya" partícióra téve, az OSMAnd térképeket szintén átraktam az SD-kártya első partíciójára, és ha volna még egy félmondatra hely, akkor még tegyük hozzá: ugyanott rendszergazdát keresek telefonomhoz.

Ami az MTK6572-höz képest nagyot javult, az a GPS: nagyon gyorsan fel bír állni a legtöbb esetben. Ugyanígy jelentőset lépett előre - mondjuk, volt honnan - a kamerák minősége, a "szégyenteljes fos" helyett már csak "meglehetősen szar" lett; a tavaszi forróságot a hűs habokban átvészelő Brúnóról készült képnél jobbat nemigen lehet elvárni, de instagramozásra ez is megfelel.

kuty.jpg

Egy módszerrel sikerült kisebb csodát kihozni a gépből: felcsiptethető makró lencsével egészen korrekt felvételeket lehet készíteni, mondjuk egy RJ45 csatlakozóról:

rj45.jpg

Ez pedig egy hasonló méretű, azaz kb. fél cm-es csiga:

csiguci.jpg

A készülék kapott proximity szenzort, így nem nyomjuk ki a hívást a fülünkkel, viszont a mikrofon nyílását alaposan elszúrták: annyira kicsi, hogy a hangminőség rovására megy, már tervezgetem, hogy szétkapom a gép házát, és reszeléses lyuktágítás módszerrel moddolom meg az akusztikát.

Cube U25GT-C4W

Feleségemnek megtetszett a műfaj, és ő is elkezdett a tablet műfajra vágyni, de szigorúan kikötötte, hogy csakis olcsó gép jöhet szóba. Mivel GPS és telefon neki nem kell, ez a kikötés könnyen teljesíthető, 65 dollárért beszereztünk egy nagyon hasonló gépet.

cubeslgogans.jpg

Ebben a tabletben MTK8127 processzor van, ami csak négymagos, GPS és GSM nincs, és csak egy kamerát hagytak meg a fontosabbik oldalon, szelfik készítéshez. Pluszban van HDMI kivezetése, és a belső tár 8 Gbyte-os. Minden más paraméter, a ház, de talán még alkatrész is megegyezik a nagyobb testvérrel, ezt mi sem tükrözi szebben, mint a szlogenek hasonlósága.

Conclusio

Összegzésképpen annyit elmondhatunk, hogy ha négy- vagy többmagos, 1 Gbyte vagy nagyobb memóriával és 8 Gbyte vagy több háttértárral rendelkező MTK processzoros tabletet vásárolunk, a hardware miatt nemigen lesz okunk a falhoz vágására.

 

Címkék: százdolláros link2sd Android Mediatek

5 komment

Mai értekezésünk tárgya: miként viszonyulnak az iOS és az Android mobil operációs rendszerek ahhoz a rendszerhez, amire épülnek, a Unix operációsrendszer-családhoz. Spoiler: megcsúfolják a filozófiáját, plusz kis mozdulattal nagy károkat csinálnak.

Nincs filesystem

A minap egy meetingre készültem, pár képet vadásztam le az internetekről, rá is másoltam a telefonomra, hogy azon majd jól megmutatom őket. Rátévedt a tekintetem az asztalomon heverő céges 10"-os The New iPad-ra, gondoltam, mivel nagyobb, jobb lenne azon mutogatni a képeket, nosza, másoljuk fel arra inkább. Rádugtam a gépemre USB-vel az iPad-et, megjelent a file managerben, és itt ugrottam egy csukaseggest a szopórollerre. Röviden: nem sikerült. Pár éve vettem 5 dollárért egy MP3 övre csiptethető lejátszót, arra úgy lehetett file-okat másolni, hogy rádugtam a számítógépre, ekkor megjelent a könyvtára, tolhattam fel a zenéket. Nos, ezt a legújabb iPad nem tudja. A twitteres közösségtől kaptam pár tippet, az egészen rosszindulatúaktól (installjak iTunest), az egészen használhatókig (Dropbox), plusz valaki meg is magyarázta:

Azért nem tudsz ilyet csinálni, mert az iOS-en nincs filesystem.

Elárulom: csak filesystem van. A Unix (alapú, mintájú) rendszerek egyik legszembetűnőbb jellemzője, hogy minden a filesystemben jelenik meg a soros porttól a hálózati meghajtóig, de még a memória is be van mappolva file-ként, konvenciók (eszköz: /dev, hálózati drive: /mnt, cserélhető drive: /media stb.) vagy praktikum szerinti (hálózati drive-on tárolt személyes könyvtárak: /home) path-on.

Jó, értem én, azt akarta mondani a költő, hogy nem elérhető a filesystem. Pedig az nem lenne rossz, ha jól tudom, az iOS power userek a mai napig szenvednek ettől, az eszközre rátöltött file-t nem láthatja, csak egy app, ráadásul a feltöltéshez iTunes kell, ami, hm, az Apple leginkább vitatott eleganciájú terméke.

Pedig a power usereken kívül szinte mindenki, talán még azok is többé-kevésbé tisztában vannak a filesystem mibenlétével, és el tudnak navigálni a könyvtárak és file-ok hierarchiájában, akik a "küldd el ezt a képet" feladatot úgy oldják meg, hogy nyomntak egy screenshot-ot, amit beillesztenek egy docx-be, és ezt csatolják az Outlookkal írt subject nélküli emailhez.

Na, mindegy ha el nem is tudom fogadni, de értem én, az iOS nem ad arra lehetőséget, hogy a felhasználó szabadon garázdálkodjon a filesystem akár csak egy erre kijelölt részén, különben is, nincs rá szüksége, mert mindenre van app, és amúgy meg én tartom rosszul.

Android: a valaha létezett legrosszabb Linux disztró

Egy működő Linuxhoz kell egy boot megoldás (régebben volt a lilo, majd grub és grub2), maga a kernel, aztán az startup rendszer, ami elindítja a szükséges programokat (init, systemd), shell és utility-k, képernyőkezelő (X11), és végül desktop environment, ami magában foglalja a desktop managert, filekezelőt, launch panelt, efféléket. Ezeket nem kell kézzel összeraknunk, léteznek előre legyártott disztrók, amik CD-ről pár kérdés után felmennek a gépre, interneten keresztül érkeznek a karbantartások, és gombnyomásra lehet telepíteni a központi gyűjteményből szövegszerkesztőt, játékot, webservert.

Az egyes disztrók közti legnagyobb különbség a kernelben lehet, pl. precíz ütemezésekhez speciális RT kernel kell, vagy egy kizárólag server rendszerekhez szánt kernelből ki lehet dobálni a grafikus drivereket.

Az Android egy sajátságos disztró, a boot, a kernel és a start mechanizmus kiadnak egy eléggé csupasz Linux rendszert, amire ráépül a Google saját grafikus rendszere, futtatókörnyezete és app-formátuma. Ami miatt egy Android nemigen használható még server Linuxként sem, az a shell és az utility-k hiánya, ha bejelentkezünk egy Android konzolra, nemigen tudunk mit kezdeni a jól megszokott környezet nélkül. Majdnem elfelejtettem: és root, azaz rendszergazdai jogosultságok nélkül.

Sajnos, van más is, ami egyébként egy rendes Linux disztróban nem probléma, de Androidon igen.

Van otthon egy Raspberry PI-m, amire rá van dugva egy 2 TByte-os külső hard disk, fotók, filmek, zenék, miegymás van rajta. Ez az asztali számítógépen automatikusan, a netbookomon kézzel bemountolódik, azaz a /media/storage könyvtárban megjelenik a tartalma, onnan bármilyen program használhatja, akár egyszerre több gépről is. A hard disket samba protokollal osztottam meg (pontosabban azzal is), ami más néven Windows Share, ezt gyakorlatilag minden operációs rendszer ismeri.

Kivéve az Androidot. Bár az összes androidos filekezelő app ismeri a SMB protokollt, és tud csatlakozni, másolni oda s vissza, de ez a legtöbb, amit megtehetnek. Ahhoz, hogy bemountoljam egy könyvtárba a megosztást, hiányzik a cifs.ko kernel modul, és - legalább is az én androidos eszközeimhez - lehetetlen beszerezni. Ha lenne ilyen modulom, bármely androidos app látná a fotókat, PDF-eket, mindent, a megnézni kívánt filmet nem kéne letölteni a tabletre, hanem hálózaton kereszül azonnal lejátszhatnám. (Videókhoz van workaround, a Network Places app a kiválaszott remote file-t bépített SMB kliensével olvassa, közben kistreameli localhostra, és el is indítja a streamre a defaiult playert.) 

Egyébiránt nem ragaszkodom a samba protokollhoz: mivel a serverem egy Linux, sokféle file sharing közül választhatnék, de hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem, az Android semmiféle hálózati megosztást nem támogat. Érthetetlen, hogy az a rendszer, amely állandóan az interneten csüng, várja a leveleket, Facebook-státuszfrissítéseket, IP-telefonhívásokat stb., nem tud csatlakozni semmiféle helyi hálózatra.

Azt gondoltam, ennél jobban nem lehet használhatatlanná egy Linuxot, de tévedtem.

Már írtam az alapproblémáról, és bár azóta történtek fejlemények (nem lett jobb), most csak röviden: ahhoz, hogy a telepített app-ok minden porcikája az SD kártyára kerülhessen, külön app kell, én már régóta a Link2SD-t használom.

Ennek az appnak kell egy saját partíció az SD kártyán, amit meg is csináltam, FAT32-re formáztam. No, ezt rosszul tettem, mert ahhoz, hogy tényleg minden az SD kártyára kerülhessen, a Linux jogosultsági rendszer használatához ezt a partíciót valamilyen, a Linux rendszereken használt filesystemre kell formázni, a doksija az ext2/ext3/ezt4/f2fs valamelyikét ajánlja.

Ki is másoltam mindent róla, leformáztam ext2-re (ez a legrégebbi igazán elterjedt Linux filesystem-formátum), majd vissza mindent rá: nem látszik. Na, mondom, akkor biztos nincs már ext2 támogatás, legyen ext3, ez a legelterjedtebb, formázás, másolás, nem látszik. Szomorú voltam, visszaformáztam FAT32-re, az legalább látszott.

Még aznap bogarásztam valami után, és egy mélyen eldugott könyvtárban egy file-ra akadtam, amelynek a nevében sok "sys" meg "x" között benne volt az is, hogy ext4. Szagot kaptam, leformáztam az SD kártya partícióját ext4-re, és láss csodát, megjelent a tartalma. Az, hogy egy Linux rendszer nem ismer fel egy ext3 partíciót, ezennel bekerült a karón levő varjú és az éjjeliőr nappali elhalálálozása közé, azaz a ritka, de a különösen tapasztalt személyek által már látott jelenségek sorába.

Címkék: koncepció link2sd Android Linux iOS

12 komment

Ennek a címnek az a jelentősége, hogy a családunkban az Apple készülékekből van több, legyen az pécé vagy mobil. Az iPhone-t tartom a legjobb telefonnak, épp itt, ern0 blogján áradoztam róla.

Általában idegesít az Android. Reménytelenül, de főleg kiszámíthatatlanul el tudja veszíteni a reszponzivitását. A következetes laggolás sokkal kevésbé idegesítő, mint a bizonyos ideig tartó csodás, lagmentes használhatóságba belehasító, visszajelzés nélküli váratlan megállás.

Szilvi, a feleségem csodás tesztalany. Az átlagnál sokkal értelmesebb, de - és mennyire utálom ezért - sokkal földhözragadtabb, hogy osztozzon velem a modern technológia minden apróságainak ismeretében.
Neki volt egy igen jó kis kétmagos hétcollos, gigaramos táblagépe, azt mondom, jól ment. De azért az ingerült "most mi van?" egyre többször hangzott el, mígnem végleg kiszakadt a microUSB csatlakozó, amin tölteni lehetett volna: kuka. Átadtam hát neki a jó öreg Ipad2-t, ami az iOS 8-cal már rég nem olyan fürge. De mennyire kiszámíthatóan nem fürge! Nagyon szépen és folyamatosan teszi a dolgát, és csak megszokás kérdése az általános sebesség.

Én meg beújítottam egy androidosat, egy Toshiba Excite Pro-t, 2 giga rammal meg Tegra4-gyel. Miért?

toshiba_excite_pro.jpgMert egyébként szeretem az Androidot.

Is. Mindent szeretek, ami a kütyükkel kapcsolatos lehet. Kifejezetten szeretek telepíteni, belakni egy környezetet. Nem tudom, van-e olyan oprendszer, amit ne installáltam volna már. System 7-től OS/2 Warpon keresztül a Solarisig. És erre, a kütyüzésre, a kísérletezgetésre az Android kitűnően alkalmas. Lehet rootolgatni, launchereket próbálgatni, téglásítani majd nagy örömmel újraéleszteni.

Minden másra, (pl. használni) ott az iOS.

Mert azért ez a Toshiba is egy rakat fos, négyszer annyi rammal meg Tegra4-gyel is sokkal szarabb, mint a még régebbi iPad. Ráadásul root sincs rá. Mindegy.

beex_legend_x2.pngMindeközben egy másik családtag örökölte meg a privát számomra fenntartott iPhone 4s-t, gyorsan vennem kellett valamit. Beugrottam a Tescóba, és vettem egy leakciózott Beex Legend X2 készüléket, kemény 11 000 + párszáz forintért. Az egészben az a csodálatos, hogy ez a kis készülék 4.2-vel meglepően működöképes. Ugyan a kamerája hitvány, használhatatlan, de maga a rendszer működik. Elkezdtem megrendülni, hogy ekkora összegért használható okostelefont lehet kapni.

És emiatt is szeretem az Androidot.

Jó-jó, pár nap után a legapróbb feldaton is elhasalt a kis Beex, hozta mindazt az összes klisét, amit az Android-haterek üvöltenek rendre, igen, falhoz akartam vágni.

Továbbra is fenntartom: bárkinek az iOS, geekeknek Android való, egy igazi geeknek viszont legyen a háznál iOS is.

Címkék: Apple Android iPhone iOS

2 komment

Nem emlékszem, 2013 elején pontosan mikor érkeztek az első pletykák arról, hogy az Apple órán dolgozik. De arra pontosan emlékszem, hogy amikor ezután a Samsung nekiállt saját okosórát készíteni, a tech sajtó tele volt a “Samsung beats Apple in smartwatch race” fejlécű cikkekkel.

Az Apple óráról ezen kívül semmi nem szivárgott ki, a Samsung tehát (a Pebble-t leszámítva) tiszta lappal indulhatott, hogy megálmodja a saját okosóráját és elégtételt szerezhessen az iPhone másolás bírósági ügyekben szerzett pofonokért. Rekord sebességgel, 2013 szeptemberében jelent meg az első Galaxy Gear, majd néhány havonta jöttek az újabb iterációk. Nem bizonytalanodtak el a lesújtó kritikáktól és a vásárlók érdeklődésének hiányától, egy év alatt összesen 6 új Gear készülék született meg. A hatodik modell, a Samsung Gear S landolt tavaly ősszel a csuklómon.

Mivel ingyen kaptam, dupla lelkesedéssel álltam neki a használatának. Egy csúcsgasztró vacsora, egy drága bor is sokkal jobban ízlik, ha valaki más állja a számlát. Miután összepárosítottam a Galaxy Edge telefonommal, büszkén viseltem, éjjel-nappal rajtam volt. Az Gear S érdekessége, hogy saját SIM kártya van benne 4 sávos UMTS HSPA és GSM rádióval. Amikor a telefon a közelében van, Bluetooth-on keresztül kapcsolódnak, ilyenkor a telefon internetkapcsolatát használja. A telefonra érkező hívásokat az órán is fel lehet venni, egész jól kihangosítja. Az órában Wi-Fi, GPS, iránytű, lépésszámláló, pulzusmérő, UV mérő is található. Lehet vele hívásokat indítani és fogadni, a felhőn keresztül megkapja a telefonra érkező értesítéseket, tud emailezni, SMS-ezni, Here-rel gyalogosan navigálni, az S-Voice-nak kérdéseket tudunk feltenni. A telefonon keresztül lehet rá appokat installálni, van rá Opera böngésző, távirányító a telefon kamerájához, CNN hírolvasó, számológép, Nike+, Endomondo, Runtastic és egyéb sport trackerek.

Remekül hangzik, ugye?

Az a baj, hogy hiába használtam hónapokon keresztül, nem sikerült rájönnöm, mire jó. Amikor nem használom egy darabig, egyáltalán nem hiányzik. Az értesítéseket sokkal jobban kezeli a telefonom, mert ott rögtön lehet rájuk reagálni. A Gear csak mutatja hogy jött 5 Twitter említés, és bedobja az összeset egy átláthatatlan plaintext folyamba. A képeket nem lehet látni, linket nem lehet megnyitni, tweetet nem lehet csillagozni vagy megválaszolni. Az egyetlen reakció, hogy meg tudja nyitni a telefonon az értesítést küldő app-ot, de nem magát az értesítést. Az értesítések nincsenek szinkronizálva, az óra olvasatlannak mutatja azokat is, amiket a telefonon régen lerendeztünk. Most is mutatja, hogy van 3 olvasatlan emailem, amelyeket valójában már tegnap este elolvastam és ki is töröltem. Szóval értesítésekre nem tudom igazán használni.

Hiába van rajta billentyűzet (magyar is!), a gépeléshez erős idegzetre van szükség. Az ujjunk hegyével nem igazán lehet a néhány milliméteres billentyűket eltalálni. Az S-Voice szövegfelismerő szerverei valószínűleg Koreában vannak, mert rettenetesen lassan működik. Ha a kérdésre adott válasz egy Google keresés, azt a telefon képernyőjén jeleníti meg. Szóval üzenetek gyors küldésére sem tudom igazán használni.

Ha nem felejtem el este, töltés után felvenni, akkor szoktam alvást mérni vele. Manuálisan kell bekapcsolni amikor lefekszel, és kikapcsolni amikor felébredsz. Éjszaka méri a mocorgást, és reggel mutat belőle egy grafikont. Az adatokat átküldi a telefonnak is. Az a baj, ha elfelejted reggel kikapcsolni, akkor nem jön rá magától, hogy már rég a munkahelyeden vagy, tovább méri az alvást. Ezt utólag nem lehet editálni, gondolom alvás fraud kiszűrése miatt. Szóval alvás mérésére sem tudom igazán használni.

A lépésszámláló jó benne, pontosan működik. Ha nem felejtem el gyaloglás, futás vagy biciklizés előtt bekapcsolni, akkor a koordinátákat, sebességet, magasságot, kalóriát és a pulzust is méri és rögzíti. Az összes adatot átküldi a telefonra az S-Health appnak. Ha elfelejtem kikapcsolni, akkor sajnos ez is tovább mér, és nem lehet utólag editálni az eredményeket. Kár, hogy ismerőseim és én is Endomondot használunk, az Endomondo Gear app pedig nem tudja mobil app funkcióinak 90%-át. Nem szeretném kizárólag az S-Health appba tölteni az adataimat, ki tudja, milyen hosszú lesz a Samsunggal a kapcsolatunk. Szóval fitnesz adatok rögzítésére sem tudom igazán használni.

Pihenőképpen jöjjön néhány dolog, ami nagyon jó a Gear-ben. Figyelmeztet, ha már túl sokat ültél egy helyben, ösztökél, hogy mozogj egy kicsit. Amikor alvás mérést indítasz, a telefont átkapcsolja do-not-disturb üzemmódba. Be lehet állítani, hogy ha az óra közelben van, a telefon ne kérjen PIN kódot. Figyelmeztet, ha elhagytad a telefonodat mert leszakadt a Bluetooth kapcsolat. Bluetooth kapcsolat nélkül is lehet nyomni “Find my device”-t, ami meg tudja csengetni a telefont, és térképen megmutatja, hol bujkál.

Az óra úgy néz ki, mint egy görbített mini telefon, szerintem tárgyi bizonyítéka annak, hogy a Samsung óradizájnereknek nincsen semmi fantáziája (látjátok rajta a Home gombot?), a számlap dizájnválasztéka pedig annak, hogy nincsen semmi ízlésük. Ennek ellenére meglepően sok embernek akad meg rajta a szeme és mutat rá hogy “hú, mi ez a klassz óra?”. Egy Apple bolt előtti standon olcsó iPhone tokokat árusító fiatalember kérdésére azt válaszoltam, hogy ez az új Apple Watch, sajnos nem mutathatom meg. Attól tartok, hogy elhitte...

Samsung Galaxy Gear 6

Az óra gyalogos és tömegközlekedős navigációt támogat. Egy ilyennek szerintem annyit kellene tudnia, hogy megkeresünk egy célpontot, az óra felajánl néhány útvonalat, majd menet közben szól hogy mikor merre kell fordulni, megmutatja a térképen hogy hol járunk és hogy mikor fogunk odaérni. Sajnos a Google Maps-et nem, csak a Here-t lehet használni. Idén már elég keveset hordtam az órát, egyszerűen nem találtam rá motivációt. Tegnap úgy döntöttem, hogy újra letesztelem a navigációt és elmegyek gyalog a könyvtárba. Nem szoktam arrafelé mászkálni, szeretem volna tudni, hogy egy óra alatt meg tudok-e fordulni, mert fiamért kellett utána edzésre odaérnem.

Az órán nem lehet térképre bökve célt megadni, a kereső pedig nem találta meg a könyvtárunkat, csak a szomszéd városrészekben levőket. A mobil Here app megtalálta, de összeomlott amikor megpróbáltam átküldeni az útvonalat. Másodszor már sikerült, de ekkor az óra nem tudta egy jó ideig megtalálni a koordinátáimat, a GPS keresés közben állandóan kikapcsolt a kijelzője. Amikor végre elindult a navigáció, egy nyíl jelezte, hogy merre kellene elindulni, ez pontosan az útra merőleges irányba mutatott, nem derült ki, hogy balra vagy jobbra kellene-e fordulni. Szerencsére tudtam, hogy balra kell, ettől nemsokára a navigáció is magára talált. Időben berregett ha el kellett fordulni, ilyenkor kirakott egy nyilat és kiírta az utca nevét. Kitartó berregéssel reklamált ha rossz irányba tértem. Ha makacs módon direkt rossz irányba haladtam, egy idő után újratervezte az utat.

Az AMOLED kijelző nem a napsütés barátja, megállás és másik kézzel árnyékolás nélkül nem nagyon lehetett kisilabizálni a térképen, hogy merre járok. Hiába van 2”-es kijelzője, a sarokban apró számokkal mutatja a számomra legfontosabb információt, hogy mikorra fogok odaérni. Menet közben a guta megütött, amikor rájöttem, hogy ez a szám egy 35 perces úton 15 percet tévedett. Visszafelé a kereső nem találta meg az iskolát (mondtam már, hogy térképen nem lehetett rábökve kijelölni?), de a mobil app igen, és át tudta szinkronizálni. Az várható érkezési időpontot ekkor is rosszul mutatta, sőt a célhoz közeledve sem számolta újra. Megérkezéskor is azt hitte, hogy még 14 perc van hátra... Közben persze elindítottam a Google térképet is, az jól tudta, hogy mennyi idő kell az útra. Szóval navigálásra sem tudom igazán használni.

Mivel ez a Samsung hatodik okosóra modellje, megállapíthatjuk, hogy ez a Samsung víziója, és ez az, amit meg tudtak valósítani belőle. Az órán a saját operációs rendszerük (Tizen) fut, van saját app store-juk, írtak rá saját appokat (például rádió, Find My Car, Samsung Wallet stb.) Azoknak mindenképpen érdemes megvenni, akik Samsung telefont használnak és terveznek még 1-2 évig használni, telefon nélkül járnak el futni vagy biciklizni, és pontosan rögzíteni akarják az útvonalukat, de nem akarnak podcastot hallgatni, megelégednek Bluetooth fejhallgatóval zenehallgatáshoz, és követni akarják az értesítéseiket, de nem feltétlenül akarnak rájuk válaszolni, a bejövő hívásaikat szeretnék megválaszolni és hajlandók az órájukba külön SIM kártyát venni. Nekem egyetlen olyan ismerősöm sincs, akiben biztos vagyok, hogy legalább egy évig örömmel használná, ha odaajándékoznám neki. Azért az egy elég rossz előjel, ha egy termék a legtöbb embernek ingyen sem kellene, szóval falhoz vágáson kívül nem tudná igazán másra használni.

 

Címkék: usability ux Samsung smartwatch

Szólj hozzá!

Úgy egy éve azt találtam ki, hogy ha már nincs rendes áron normális billentyűzetes telefon, se használt, és főleg nem új, mert a világ az egyre nagyobb tepsik felé halad, akkor külső íven előzök, és veszek egy új 7"-os készüléket, természetesen, mint mindig, 30 eFt alatt.

Sikerült is Kínából rendelnem, bár mire ideért, majdnem el is feledkeztem róla. Na és mit várhatunk el egy szállítással együtt száz dollárba kerülő 7"-os androidos készüléktől? Ennyi pénzért minden feature ajándék. Ha népies költő lennék, azt mondanám, hogy:

cy7805.jpg

Százdolláros telefonnak
Hétcolos a diszpléje
Azért ilyen olcsó, hogy a
Hülyének is megérje

Három részre felbontva a
Négy gigabyte háttértár
Egyik neve "SD-kártya"
Külső csak dísz, így jártál

Fényképezzünk vele tüzet
Elöl-hátul kamera
Száz dollárért ne várd el, hogy
Perfekt lesz a pirosa

Azt hiszem, egyelőre altassuk ezt a népies költő dolgot.

A specifikáció korrekt belépő szintet ígér: MT6572 dual-core processzor, fél Gbyte RAM, 4 Gbyte háttértár, 1024x600 display, GPS, telefon (GSM, 3G), két kamera, Android 4.2.

Tulajdonképpen már akkor is léteztek ennél erősebb gépek, de a telefon plusz GPS kombó még ritkaság volt, 100 dollárért mindenképpen. A helyzet azonban rohamosan javul, például amikor megérkezett a gépem, és körbeállták a kollégák, az egyik hirtelen felindulásból rendelt egy hasonlót a csajának geocaching segédeszköznek, és az egy dolog, hogy kicsit csinosabb kivetelűt sikerült választania, mint az enyém, de 80 dollárból kijött neki.

Azért óvatosságra intek mindenkit, nehéz kibogozni, mit vásárolunk. A kínaiak a termékleírásoknak csak a dizájnjára fordítanak nagy gondot (ez irónia volt), a tartalomban gyakran vannak érdekességek, találkozhatunk olyannal, hogy a GPU magjainak számát tüntetik fel (jobban hangzik, nem?), az órajelet felszorozzák a magok számával, illetve vannak vissza-visszatérő egysoros poénok is, mint pl.: "3G: supported", vagy "processor: yes". A termékek és az elnevezések között is N:M kapcsolat van, így ez sem támpont, az enyém dobozán például név nem szerepelt, a készülék "about" menüpontjában is csak a kínai humor újabb gyöngyszemét leltem: Tenovo CY-7805.

A helyes eljárás a processzor típusáról meggyőződni - ezt szerencsére előszeretettel alkalmazzák a márkanév pótlására -, majd rákeresni arra, mit tud az adott típus. Mivel ezek SoC-ok, azaz gyakorlatilag mindent tartalmaznak (GPS, GSM, effélék), kettő dologban lehetünk biztosak: egyrészt a tabletben plusz funkciókat nem kapunk (pl. ha nincs a prociban GPS, biztos nem tettek mellé egy külsőt, az úgy drága), másrészt nem lesznek kihasználatlan funkciók (pl. ha a prociban van GPS, nem hagyják kihasználatlanul, ha GPS nélküli tabletet akarnak gyártani, akkor GPS nélküli procit választanak hozzá, az olcsóbb). Két rizikótényező marad: a képernyő, amit azért elég jól körülírnak a specifikációkban, és a kamera, ami viszont lutri.

phone7.gif

No de mire jó egy ilyen kínai csoda? Ha valaki fanyalog, hogy egy divattal ezelőtti telefonja van, ami lassúcska, az új modellben jobb a kamera, stb., annak terápiás célzattal tudok javasolni egy hónap együttélést egy ilyen value készülékkel, utána sírva fogja az elavult készülékét csókolgatni. Akinek nincs kedve effélére kalandra, de kíváncsi, az olvasson tovább - rövid bemutatónkban a legkibírhatatlanabb hiányosságok felől haladunk a kevésbé irritálóak felé.

Számítógépeknél, így androidos készülékeknél is a teljesítményt leginkább két összetevő befolyásolja: a processzor és a memória mérete. Amire esetünkben nem lehet panasz, az a horsepower, bár egy kisebb felbontással, kevesebb pixellel valószínűleg jobban megbírkózna a gép, azért a játékok még bőven élvezhetőek, bátran ki lehet próbálni 3D-s csodákat is. A fél gigabyte memória viszont kevés, a felhasználói programoknak alig 80-100 Mbyte marad, már a launcher is gyakran kipenderül a memóriából. Mai, modern csilivili weboldalat nem lehet megnyitni, mire átgörgetünk egy cikken, valami felzabálja a memóriát, és a böngésző elpukkanik. Az olvasgató app (Pocket, böngésző) mellé a szótár app csak ritka esetekben fér el, de ha mégis, legtöbbször fellép a memóriahiány által okozott legundorítóbb jelenség: a rendszer a soft keyboardot dobja ki, akár gépelés közben is.

A fényképezőgép katasztrófa, mint a mellékelt ábra is mutatja: hangulatos tűzropogást akartam fényképezni, de a láng kék színű lett. Sose gondoltam volna, hogy a magyar popslágerek béna szövegeinek világa (keserű méz, fekete rúzs stb. vagy Kovács Ákos tetszőleges ún. verse) egyszer élőben mutatkozik meg előttem.

kektuz.jpg

A GPS nagyon lassan áll fel, már-már hibára gyanakodtam, és mindenféle beállításokat piszkálgattam, amikor egyszer csak megjelent 1 műhold, majd alig fél órán belül több is, és sikerült a pozíciót megállapítani. Az MTK weboldalán állítólag van GPS-t segítő adat, de ezt nem sikerült letölteni és beüzemelni. Ha viszont egyszer már a GPS elkapta a fonalat, akkor használható, oké, volt már, hogy szerinte egy utcával arrébb mentünk, de ez a keskeny budai utcák esetében elnézhető (árnyékolnak is, közel is vannak egymáshoz). Azért Bécsben jó hasznát vettem, csak egyszer hajtottam rá a villamospályára, és onnan is nagyon hamar sikerült elmenekülni, mert alacsony volt a járda a megálló előtt, könnyen áthajtottam rajta.

A képernyő közepes minőségű, esti olvasgatásra tökéletes. Az 1024x600-as felbontás passzol a 7"-os mérethez, aki ennél sűrűbb pixeleket lát, az menjen vadászpilótának. Viszont napfényben már a legfényesebb beállítással sem látható szinte semmi, és éles szögből sem élmény. A touchscreen 5 pontos, ami tökéletesen elég.

A Google vagy a gyártók, esetleg együtt, nem tudom, de mindent megtesznek, hogy kibabráljanak a mindenkori alsó kategóriás készülékek tulajdonosaival. Régebben azzal büntették a népet, hogy képesek voltak 30-100 Mbyte-os belső storage mérettel kihozni készülékeket, ami app2sd esetén is használhatatlan volt. Manapság az a divat, hogy ketté partícionálják az egyébként korrekt méretű felhasználói területet, így egy használható belső tár helyett egy kicsi belső, plusz egy picike SD-kártyaként felismert területet kapunk, azaz a külső SD kártyát szinte semmire nem lehet használni, mivel minden program a belső területet látja SD-kártyaként. Szerencsére meg tudtam rootolni a telefont, saját kis kezemmel megcseréltem "belső" és a "külső", azaz valódi SD kártyát, így az SD kártya SD kártyaként jelenik meg.

Én elég jól elvoltam a készülékkel, minden kisebb kényelmetlenségnél azt mondtam magamban: "100 dollárért ennyit tud", szóval nem vágtam falhoz.

Más módszerrel sikerült leamortizálni: felelőtlenül a kabátom zsebében hagytam, amit hanyagul az ülésre dobtam, egy fiatal rokonom pedig véletlenül ráült, oda lett a touchscreen. Végtelen szomorúságomat látva a család egyöntetűen megszavazta az azonnali pótlást, én pedig lehívtam 100 dollárt a tartalékkeretből. Ne kapcsoljanak el, a folytatás vidámabb lesz!

Címkék: teszt százdolláros tablet Android

6 komment

süti beállítások módosítása