Ha 1 Gbyte RAM kevés, akkor vásároljunk olyan készüléket, amiben 2 Gbyte van. Ez backend servereknél is be szokott válni, biztosan működik telefonoknál is.
Kiválasztottam pár szóba jöhető típust, és elkezdtem figyelni az apróhirdetéseket. Így talátam rá egy nagyon olcsó ZTE Blade V7 Lite készülékre, és bár a helyszíni szemlekor 1 Gbyte RAM-ot találtam benne, pedig 2-re emlékeztem, az ára és a többi paramétere miatt megvettem, még magyarországi garancia is volt rajta pár hónapig.
Nem mellesleg a készülék gyönyörű, unibody alumínium ház, kiváló kijelző, ujjlenyomat-olvasó, egy rég elfeledett kifejezés ugrott be: iPhone-killer. Ha így nézne ki az átlag androidos telefon, akkor az ékszervásárlók leszoknának az Apple kollekcióról.
De térjünk vissza egy kicsit a sztori elejére: miért emlékeztem én 2 Gbyte RAM-ra?
Nos, a trükk az, hogy ZTE Blade V7 Lite néven két különböző specifikációjú készülék fut. Az egyikben 2 Gbyte RAM és 16 Gbyte háttértár van, a másikban 1 Gbyte RAM és 8 Gbyte háttértár. Tehát bemegy a vevő a boltba, és Magyarországon a sovány gépet kapja, valahol másutt pedig a kövéret. Pont. Balkáni parasztnak csak ez jár.
Egyébként a gép a kevesebb RAM-mal is fürge, egyedül a Pocket applikáció szorul meg egy picit, amikor kiválasztom a listából a cikket, 3-4 másodpercig is elgondolkodik, mire megjeleníti.
Így éltünk, éldegéltünk, talán még ma is ezt a készüléket használnám, ám egy szép napon egy download beragadt. Nem igazán zavart, de a bal felső sarokban ott maradt az animált nyilacska, ami a lefele töltést jelzi. Na jó, kibaszottul zavart, főleg hogy mindenféle task manageres próbálkozás hatástalan maradt, a kibaszott nyíl ott mutogatta, hogy jön le stuff, pedig nem.
Úgy döntöttem, újraindítom a gépet, akkor biztos el fog tűnni. A gép újraindítása általi problémamegoldás módszerét már az Aranybulla is említi, egészen biztos, hogy most is működni fog.
Csakhogy a gép nem indult el. Soha többé.
A recovery menüt százszor bejártam oda és vissza, és mindig csak a recovery menü jött vissza.
Az interneteken azt írták az okosok, hogy ki kell venni kicsit az akkumulátort, de azt meg az unibody ház miatt nemigen lehet. Elkezdtem szétszedni a telefont, de amikor megreccsent a kijelző sarka, feladtam. Gyorsan visszatettem a dobozba a készüléket, és ha 25 év múlva az unokák megtalálják a padláson, és megkérdik, mi ez, akkor én azt fogom hazudni, avagy ha az idő múlása miatt eléggé elmélyült az elfojtás, akkor hazudnom sem kell: nem tudom, biztos valakinek a régi telefonja.
Elővettem a Sony Xperia E1-est, igaz, nincs rajta ujjlenyomat-olvasó, viszont a Pocket cikk azonnal megjelenik, ha kiválasztom a listából.