Katonaságnál a kiképző tisztesünk úgy gondolta, hogy annál szebben fogjuk a díszlépést kiverni, ha minél hangosabban üvölti, hogy lépjünk egyszerre, ráadásul a tempót diktáló "egy-kettő! egy-kettő!" számolásban egy kis szünetet tartott, majd a folytatáskor ellenkező fázisban kezdett számolni, amiből persze káosz lett.

"Írók! Írjatok remekműveket!" - adta ki parancsba anno Zsdanov, joggal vált szállóigévé.

Sokan gondolják még ma is, hogy így működik a világ, a szellemi teljesítmény megszületéséhez csupán megfelelő parancs vagy pénz kell.

Steve Ballmer semmivel nem okosabb, mint a kiképző tisztesünk vagy Zsdanov. A Microsoftnál csak tavaly hagytak fel annak a teljesítményértékelési rendszernek a használatával, aminek alkalmazása nemhogy programozóknál, de szénbányászoknál sem vezetne eredményre. Úgy működött, hogy...

...a menedzsereknek saját beosztottjaikat fixen meghatározott arány szerint kell egy skálán elhelyezniük a kiválótól a gyengéig. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha egy adott csoport csupa nagyszerű dolgozóból áll, ott is ugyanannyi előléptetésre, jutalomra érdemes dolgozót "dob ki a gép", mint egy másik osztályon, ahol mindenki szabadidőközpontnak tekinti az irodát. A rendszer már ennyiből is látható gyengesége mellett további káros következményekkel is együtt jár(hat).

A vezető szimpátiájának megfelelően torzított értékelés csak az egyik legnyilvánvalóbb probléma, de a haranggörbe ennél is károsabb hatása lehet az, amikor az együtt dolgozó munkatársak nemhogy segítik egymást, hanem éppenséggel direkt hátráltatják a kollégákat. Az ok egyszerű: ha tudom, hogy valaki nálam is rosszabbul végzi a munkáját, akkor jóval kevesebb esély marad a legrosszabb kalapba kerülni a következő értékelésnél.

(Forrás: bitport.hu)

Jó ez a rendszer, mert a vezetőknek nem olyan baromságokkal kell foglalkozniuk, hogy mekkora legyen a button, meg hogy jó-e az API, hanem hogy melyik dolgozót hülyézzék le. És egy olyan meeting is izgalmasabb, ahol emberek sorsát döntjük el, mint egy olyan, ahol pixelek színét. Na, most egy ilyen kultúrájú cég akar mobil operációs rendszert csinálni.

Gyakran jutottak hasonló dolgok az eszembe, amikor a Nokia Lumia 520 telefont használtam. Nem rossz a Windows Phone 8, érződik rajta, hogy a projekt teamben volt user experience consultant is, de ha mondjuk ez egy Apple termék lenne, Steve Jobs öt perc nyomkodás után úgy kúrta volna vissza a tervezőknek, hogy leviszi a hajukat. Nem lehet valamit a nulláról kezdeni. Nem abból a bandából lesz legenda, amelyik úgy indul, hogy "rockegyüttes keres dobost, gitárost és énekest".

Mondok egy egyszerű példát: nincs rotation lock. Az Update 3-ban állítólag levődött, de azt már nem vártam meg. Ez a fránya orientation amúgy olyan bonyolult dolog! Lásd mellékelt ábra.

Ez, ahhoz képest, hogy a második verziója a rendszernek, kicsit megkésettnek tűnik. Még az iPhone-ra is gyorsabban érkezett meg a copy-paste feature. Ugye, az első verzió a Windows Phone 7.x, ami mára már egy halott platform, valamennyire kompatibilis, de külön kell rá fejleszteni (külön SDK van), és a telefonok egyikét se lehet Windows Phone 8-ra upgrade-elni. (Elég erős elkúrás-szagot érzek itt!)

A másik nehéz dolog a hangerő. Windows Phone 8 telefonokon zene, alarm, csengőhang ugyanazon a hangerőn szólal meg (a csengőhang kikapcsolható). "Egy út áll előttem, melyiket válasszam?" Mondjuk annyi előnye van, hogy mindig lehet tudni, melyik hangerőt állítjuk: a hangerőt.

Ha már lúd, legyen kövér alapon a hangerő kijelzés sem sikerült túl jól: a hangerő gombok megnyomásakor felül egy egysoros overlay jelenik meg, rajta a maximum hangerő szürkével, előtte az aktuális hangerő a kiválasztott kezdőlap téma színéből egy sötétebb árnyalattal. Én szürke témát használtam, így az aktuális hangerőt kijelző szám egy sötétebb szürke volt, mint a maximális hangerőé, de ahogy ezen a netről beszerzett képen nézem, a kék sem jobb. A kép kapcsán felmerülő "mi harminc" kérdésre a felelet: az a maximum hangerő. Lehetett volna százalékban kiírni, esetleg kicsit feltűnőbb helyen, netán csíkokkal jelezni, de hát az sooo 2012!

A Windows Phone 8 UI-ra nagyon jellemző ez a helypazarlás. Lehet, hogy jól néz ki, mondjuk én a csempék ide-oda ficergését már öt perc után kikapcsoltam volna (nem lehet), az viszont egyértelműen UX katasztrófa, hogy egy 800x480-as képernyőn a névjegyzék app másfél, igen, egy egész és még egy fél nevet mutat meg alapból (az ábrán piros pöttyökkel jelölve, nevek kikockázva). Mivel a Phone alkalmazás alapból history-val nyit, ezért inkább csak vissza- vagy újrahívásra való, a People alkalmazás az, amivel új telefonhívások kényelmesen indíthatók.

Na de hogyan lehet ezt elérni egy ilyen szép nagy képernyőn, hogy mindössze másfél kontakt látszódjék? Nem könnyű, ám a Microsoftnak sikerült.

Kezdjük ott, hogy szakítva a fél évszázados konvenciókkal, az applikációnévnek végre sikerült kitörni a status bar bal felső sarkából, és immáron a legnagyobb helyet foglalja el ("people"). Kisebb fonttal, de köszönhetően a tágas alsó margónak, nem sokkal kevesebb helyen terpeszkedik a kategória megnevezése ("all"). Innentől kell kreatívnak lenni, azaz úgy pazarolni a helyet, hogy a hasznosságot továbbra is alacsony szinten tartsuk.

Mivel az ember nem viszi fel magát a saját telefonkönyvébe, ezért saját maga nem látszódik a kontaktok között, vagy ha mégis (emailben vagy BT-n való átküldéshez), akkor elvegyül a többiekkel. Ez eddig nem is jelentett gondot, mert ha valaminek nem kell a kontaktok listáján megjelennie, az saját magunk. Mikor telefonáltunk önmagunknak ugyanarról a készülékről? Na ugye. Én próbáltam, de mindig foglalt voltam. No de a Windows Phone 8 tervezőinek sikerült megoldani ezt a problémát: a központi helyen a "Me" item található. Mivel a betűtípus ugyanakkora, mint más kontaktoké, azt, hogy mégis több helyet foglaljon azoknál, úgy oldották meg, hogy beköltöztették egy hatalmas négyzet sarkába, amely négyzet elegánsan tartja a távolságot alul-felül. Ha beállítottunk Twitter vagy Facebook accountot, akkor ebben a négyzetben a "Me" szó helyett az avatarunk jelenik meg, mellette pedig az utolsó posztunk (mármint amit mi írtunk, nem amit nekünk), ez is van annyira hasznos, mint az, hogy "Me", jelesül semennyire.

Innentől már biztos a győzelem, a hashmark a betűválasztót hozza elő, amire nem tudnám azt mondani rá, hogy ne legyen ott.

Kész, elfogyott a hely, másfél kontaktra elég már csak. És akkor még nem is fért ki minden, mert ha a jobb alul található három pontra tappolunk, akkor a plusz és a nagyító jel alá - igaz, egészen kicsi betűkkel - megjelenik, hogy add és search, ahogyan más efféle menüknél is.

Fényes győzelem ez, 800 pixelt ilyen felesleges dolgokkal feltölteni nem mindenki képes.

Na de mi van, ha kevés dolgot kell kiírni? Például letöltünk egy software frissítést, ami közben más művelet nem végezhető?

Ilyenkor szárnyalhat szabadon igazán a művész fantáziája! Az amúgy is ritkás alap képernyőt lesötétíti, és a legkisebb betűtípussal csak annyit ír ki, amennyi feltétlenül szükséges, nehogy összezavarja a felhasználó fejét az olyan adatokkal, mint pl. letöltendő adatmennyiség vagy hátralévő idő. Földi halandók számára rejtett okoknál fogva a pontos idő valahogy megúszta az elsötétítést. Nagyon mély gondolat!

Több példa van rá, hogy a nagy művészeknél az ürességnek, a szünetnek, a semminek is jelentősége van. Például az SMS írás képernyőn biztos valami annyira fontos üzenetet szeretne közölni velünk a hatalmas üres tér, hogy nem fért ki miatta a karakterszámláló.

Ahol ilyen formátumú mesterek dolgoznak, ott a tanítványok is tündökölnek.

Az már korábban is feltűnt, hogy a címlapi csempék frissülése körül valami rendszer szintű gond van, mert két battery indicator app is azt produkálja, hogy a csempén nem a legfrisebb értékeket mutatja, de az alábbi képeken más a helyzet. Kívül, ugye, azt látjuk, hogy 99%-on vagyunk, 20:11-kor.

Elindítjuk az appot, 20:11 van még mindig (lila nyíllal jelölve), viszont már 100%-on állunk. És ezt akkor is képes hozni, ha a telefon nincs töltőn.

A megoldás: a csempén soha nem látszik "100" érték, mert az nem fér ki. Kérjük az Olvasót, itt tartson tizenöt másodperces néma gyászszünetet (halk méltóságteljes vinnyogás megengedett).

Később még visszatérünk rá, milyen trükkel érték el, de azt kell mondjam, a Lumia 520-nál nem észleltem komolyabb megakadásokat. Viszont amikor igen (jobb családokban is előfordul az ilyesmi), akkor működésbe lép a watchdog, és formabontó módon nem újraindítja, hanem leállítja a telefont. Nem sokszor csinálta ezt, de egyszer pont az asztalon feküdt, rádugva a töltőre, és a szemem sarkából észrevettem. Felmerül kérdés, hogy a töltőn pihenve hogyan tud ilyen mély lelki válságba kerülni egy rendszer, miként tud megfeküdni az idle?

Most pedig praktikus tanácsok következnek, maradjunk a kontaktok kezelésénél. Kontaktot úgy kell felvinni, a szokásos név és telefonszám stb. beírása helyett először egy általános kontakt oldalra jutunk, ott kiválasztjuk a név megadása képernyőt, beírjuk a nevet, majd mentünk, utána kiválasztjuk a telefonszám felvitele képernyőt (képünkön), ott is elmentjük a telefonszámot. Ha ez megvan, még nem vagyunk kész, magát a kontaktot is el kell menteni az általános oldalon.

Ha még gyakorlatlan Windows Phone 8 felhasználók vagyunk, ne használjuk a Google Contacts webes felületét több telefonszám felviteléhez, mivel ha a telefonszámhoz olyan kategóriát (mobile, work, home stb.) adunk meg, aminek a Windows Phone 8 rendszerében nincs megfelelője, az a telefonon nem fog megjelenni. Tipp: mindig a telefonon vegyünk fel új számot a kontakthoz (akár üresen is), és a Google felületén ne változtassunk a kategória nevén. Csak akkor használjuk a Google webes felületét, ha már megtanultuk, hogy a Windows Phone 8-on a "Work2" kategória a Google Contacts "Car" kategóriájának felel meg.

Teljes körű Google Sync van, bár ha jól emlékszem, Task appot nem sikerült használhatót találnom, ez mondjuk Androidra sem könnyű feladat. Az külön posztot érdemel, és ha lesz lelkierőm felszaggatni a régi sebeket, meg is írom, hogy használható naptár app sincs a platformra.

A Google sync, mint láttuk, szépen működik, de használjuk bátran a Microsoft accountot is, ha néha olyan hibába futunk, hogy valami egyszerű applikáció, például egy játék nem menne, valamit indítsunk újra.

A Nokia a készülékeit térképes navigációval adja, viszont a navigáció csak adott országban működik.

Külföldön csak a sima térkép használható, a navigáció licence-ét országonként meg kell vásárolni. A máltaiak és a monacoiak most megnyalták rendesen, kárörvendően kacagnak rajtuk a luxemburgiak.

Ha valakinek a Navigon térképei jobban tetszenek, megvásárolhatja azt is, de csak óvatosan, mert a Windows Phone 8 csak zenét és képet enged külső SD kártyára rakni, programokat és adatokat nem, így előfordulhat, hogy bevásárolunk a drága térképből, de nem tudjuk installálni.

Apróságokat még lehetne hosszasan sorolni, például azt, hogy csak képernyő fényerejét csak három fokozatban lehet állítani, vagy hogy a töltőre dugás hangját nem lehet kikapcsolni, ezek nem nagy ügyek, de ha az ember szeme érzékeny a fényre, vagy akkor rakjuk töltőre a telefont, amikor a szobában már alszik valaki, kellemetlen tud lenni. Persze van vidám issue is, bécsi kollégám például a mai napig emlegeti, hogy a roaming jele a szokásos "R" betű helyett egy kis háromszög. ▲ for Roaming.

Elfogytak a screenshotjaim és a feljegyzéseim, ideje valami konklúzió-féleséget írnom.

Amíg a Lumia 520-at használtam, többször kaptam magamat azon, hogy simogatom a telefont, és azt mondom neki: te ennél jobbat érdemelnél. A Lumia 520 kb. a legolcsóbb Windows Phone 8-as készülék, akciómentesen  35 eFt körül van az ára. A programok meglehetősen simán mennek rajta, na jó, ez a legtöbb Windows Phone 8 eszközön így van és így lesz, persze nem az operációs rendszer, hanem egy egyszerű trükk miatt: policy, hogy dual core-os processzor alatt nincs WinPhone8 eszköz. A készülék designja is bejön, az előre, a képernyő felé szélesedő - már amennyire fél centin belül lehet szélesedni - forma azt sugallja, hogy nézd, mekkora képernyő, nagyobb, mint a többi része. A felsőbb osztályba tartozó Nokia készülékek még szebbek, talán már írtam, hogy amikor először láttam valami csúcsmodellt, meg akartam nyalni, annyira szép volt a képernyője, sütött belőle, hogy luxy.

A Nokia ráment pár olyan dologra, ami egy átlag felhasználónak fontos lehet. A vásárló mindjárt kap egy GPS térkép appot, igaz - lásd fent - teljes navigációt csak a saját országába, de ez még mindig egy országnyival több, mint amit egy androidos vagy iPhone-os kap. Jó, vannak ingyenesek (edit: vagy iPhone-hoz online), de azok nincsenek előre installálva, akinek nem volt okostelefonja, nagy előny az ilyesmi, és ki lehet írni bulletpointként a prospektusba is. Jó ötlet, és ezt talán érdemes lenne leutánozni más gyártóknak is, hogy a beépített kamera egészen jó minőségű, végigfotóztam vele egy rendezvényt egy lemerült kompakt fényképezőgép helyett, webre kellettek csak képek, egészen vállalható minőségű lett, nem is szólva a bumszlifejű Nokia 1020-ról, ami egy elegáns húzással véget vetett a megapixel-háborúnak, nem is tudom hirtelen, van-e ellenfele az okostelefonok közt. Nem elhanyagolható az sem, hogy akit nem szippantottak be az okostelefonok ("okostelefon? szarok rá, nekem egy telefon csak telefonálásra kell"), és a szokásos leamortizálódás-elvesztés-karácsony ok miatt vált készüléket, az, ha középkategóriás Nokia telefonja volt, most is azt fog vásárolni ("maradok a Nokiánál, melyik most a legjobb ilyen árban?"), ami praktikusan egy kisebb Lumia lesz, és örülni fog a normális kamerának meg a GPS-nek.

Ha már ilyen csúnyán belecsúsztam a frankó megmondásába, tovább süllyedek a dagonyába, és megjósolom, hogy a Windows Phone 8 át fogja lépni a 15%-os részesedést (persze a tabletek nélkül), és akkor majd nagyon fognak örülni a Microsoftnál, mert azt fogják hinni, hogy ez a platform nagyszerűségét bizonyítja, pedig kurvára nem; a Nokia készülékek minősége, a zsíros büdzséjű marketing, a tradíciók (vagy őszintébben fogalmazva: a tehetetlenségi erő) és sok más tényező mellett csak annyira számít az operációs rendszer, hogy ne legyen használhatatlanul szar. És a Windows Phone 8 azért nem az.

Nem úgy, mint a Windows Mobile 6 volt. Egy barátom jópár éve vásárolt volt egy drága készüléket, talán HTC TyTn II-t, majd rá egy hétre felhívott, és azon a tipikus angyalian nyugodt hangon, ami azután van az embernek, hogy megfelelően kidühöngte magát, közölte, hogy falhoz vágta. Innen származik a blog neve.