Amióta nem magunk pattintjuk a szakócát, hanem mindenért kínkeservesen megszerzett majomfogakkal fizetünk, az egyik legfontosabb aktus az életünkben az, hogy eldöntjük egy termékről, kell-e nekünk, tetszik-e nekünk. Bonyolult termékek esetében a döntést mélyreható előzetes tájékozódás előzi meg, és sokat segít a döntésben az is, ha a kezünkbe kerül egy mintadarab, amit kicsit próbálgathatunk.

Gyors döntés két esetben tud születni, az egyik az, ha a termékről lerí, hogy minden részletében frankó, a másik pedig az, ha nagyon gyorsan találunk benne akár csak egy olyan hibát is, amivel nem tudnánk együtt élni. Ez utóbbi extrém rövid időn belül ki tud bukni.

Történt pár éve, hogy egy régi barátom készített egy kiadványt, afféle t0bbnyelvű, szövettel borított keménytáblás prémiumnak szánt albumot, és mivel akkoriban könyvkiadónál dolgoztam, megkért, puhatoljam ki a cégnél, nem akarnánk-e esetleg kiadni. Kívánságának megfelelően adandó alkalomkor főnököm kezébe nyomtam a könyvet, mire ő azonnal kinyilatkoztatta:
- Vacak.
- Honnan tudod? Ki se nyitottad!
- Túl könnyű. Nézd - lapozott bele - ez csak egy sima (itt mondott valami minőséget jelző szót) papír, nem prémium minőség, de ráadásul sárgára is van festve, hogy patinánsabbnak látszódjon, ami egyértelműen trükközésre utal.
Miután beleolvastam, csak megerősíteni tudtam a tényállást, például annak ellenére, hogy nem beszélek németül, fájt a német fordítás gyatra minősége, az angolról nem is szólva. Gyors kör volt, az biztos.

Nemrég egy New Tech Meetupon Ákosék jóvoltából kipróbálhattam a Google Glasst. Előadása után odagyűltünk páran, kézről kézre adtuk, és bár lett volna hosszabb ideig is lehetőség játszadoznom vele, idő előtt visszaadtam. Nem kell.

Amikor feltettem, azt gondoltam, hogy amint körülnézek a teremben, minden ember feje fölött arcfelismerés alapján megjelenik a Facebook (na jó, G+) profilja, ha meg kinézek az ablakon, akkor látni fogom az utcára ráírva, hogy mikor jön a következő busz.

Ehelyett az van, hogy a kép nem elém van vetítve, hanem az egyik (csak az egyik!) szemem sarkába, ráadásul botrányosan kicsi a felbontása. A cérna ott szakadt el, amikor Ákos mondta, hogy nincs Maps API, csak a gyári térképalkalmazás használható. Augmented Reality és térképet használó appok nélkül: nagyon halovány.

Gyakorlatilag ugyanerre a következtetésre jutott Handrás is, aki persze mint Apple-forgalmazó hivatalból fikázza a Google termékeit. Ő egy egész napig tudta tesztelni a szemüveget, készített is egy aranyos "napom" filmet vele (azonnal a híres Prodigy-klip ugrott be róla, mondjuk a reggeli margarinevéstől eltekintve Handrás vasárnapja konszolidáltabban telik). Olvassátok Handrás kritikáját, nézzétek kisfilmjét!

A Google Glass ebben a formájában "túl könnyű", az ezer dolláros ára sem stimmel, sajnálnám falhoz vágni.