A történetet ott hagytuk abba, hogy miután a ZTE Blade vízbe esett, beszereztem egy másik készüléket, jelesül egy Pantech Crossover típusút. Most kicsit részletesebben írok róla, mint legutóbb, aki nem bírja a sok betűt, ne olvassa el.
Pantech
Mint azt már említettük, a Pantech egy dél-koreai cég, és ahogy elnézem, nagyjából csak az AT&T-nek gyárt félig-meddig brandelt telefonokat, a középkategóriát célozva. Ami még feltűnt, hogy a táblázatomba, ahová összegyűjtöttem a szóba jöhető készülékek típusát (lásd előző poszt), kettő Pantech modell is belekerült, ráadásul az egyiknek - a listában egyedüliként - nincs is billentyűzete.
Amiért a billentyűzet nélküli Pocket mégis figyelemre méltó, az a képernyőjének a felbontása: 800x600! Lehet, hogy csak az Apple pereit akarták megelőzni, de ez nagyon merész újítás, és most nem viccelek, tessék végignézni a kínálaton. Ha valakinek a 4:3 van becsípődve, más készüléket nemigen talál, de az igazi okosság ott van, hogy a telefon praktikus mérete kevésbé lett megnövelve, mint amennyi pixelt nyerünk. Nem tudom, mi állhat mögötte, lehet, hogy csak a Motorolát akarják ingerelni (854x480, ugye), vagy valami fizikakönyvben csupa jókat olvastak a tér 2. dimenziójáról.
Crossover
A maga idejében alsó-középkategóriás slider volt, és még most sincs nagy probléma vele. Teljesítményre nagyjából azt hozza, mint a ZTE Blade vagy a HTC Wildfire S, de annyival kényelmesebb, hogy 512 Mbyte belső tárhelyet álmodtak bele, nem kell nyomorogni. Annyira. Rootolást nem találtam hozzá, csak a gyári 2.3 update-et.
A készülék alakja rendhagyó, elég duci (keyboard miatt), a sarkain pedig le van csapva, ettől kicsit nyolcszöges, a felső két sarok kapcsoló. Az egyik a standard bekapcsoló (halkítás stb.), a másik pedig egy Quick Launch appot indít, ami úgy működik, hogy két másodperc után bejön az app, további 5-6 másodperc után megjelenik a gyorsindításba felvett appok listája default ikonnal, és innen már csak újabb 3-4 másodpercet kell várni, hogy betöltődjenek az appok saját ikonjai, ha kivárjuk, mert egyébként a default ikonos stádiumban már működik.
A halkító gomb speciális tulajdonsága, hogy cipőfűzés közben a zsebben benyomódik, amitől a telefon vibárálni kezd, de ezt ki lehet küszöbölni, ha arccal kifelé hordjuk.
Valószínűleg a hosszú téli estékre szánták gondolkodnivalóul, hogy a home és a menü gomb miért hard, a back és a keresés gomb viszont miért érintős kivitelű, mondjuk más variációt se tudnék hiretelen megindokolni.
A QuickLaunch egyébként a kanyarban sincs a Photo apphoz képest, amely szintén dedikált gombbal indítható, és 10-12 másodpercet kell rá várni, az exponálás 2-3 másodperces késése már elhanyagolhatónak mondható, emlékeztetőül, Androidról volna szó.
Minden más viszont elviselhető sebességű, a játékokkal sincs gond, például az Osmos, ami a ZTE Blade-en nem is volt támogatott, itt az, és tényleg, nincsenek a kis röccenések.
Keyboard
Na de akkor jöjjön a kényes rész, ami miatt ezt a típust választottam: a billetyűzet. Kezdjük azzal, amin a legtöbb slider elvérzik, a kinyitás. Azt kell mondjam, tökéletes. Az embernek az az érzése, hogy az IKEA szekrényfiók-nyitogató szerkentyűjének egy éves kínzása se tenne kárt benne, annyira meggyőzően, se nem túl erősen, se nem túl langyosan nyílik-csukódik. Zárt helyzetben, ha nagyon akarjuk, lötyögést észlelhetünk, de csak azt akarja mondani, hogy "nyissál ki!".
Maga a keyboard is fenékig mézesbödön: a gomboknak van útja, kattannak, és megfelelően távol ülnek egymástól. Ami még említésre méltó, az a négy kurzormozgató billentyű, bár alt-tal együtt nyomva nem a következő szóra, hanem sor szélére ugratnak, viszont a négy dedikált irány gombra vitele nagy jótétemény azoknak, akik ujjbeggyel nem képesek pontosan betalálni a kívánt helyre, ezzel nagyon gyorsan lehet korrigálni.
Konklúzió
Ha falhoz vágom, nem biztos, hogy kettéesik. Majd meglátjuk.