Miért is örülök, hogy a kedvenc tech cégeim elbuktak? Hát mert megérdemelték. Rosszul konfigurálták a termékeiket, nem gondoltak a jövőre, nem figyeltek a felhasználóik igényeire, konzervatívak, gyávák és zsugoriak voltak.

No, akkor kidolgozom ezt a tételt; kicsit pontatlan lesz, mert nem friss sztorikról van szó, aki ebből érettségizik, a tényadatokat szerezze be máshonnan.

Commodore Amiga 500

Nem tudom megmondani, hogy az volt-e az alapötlet, hogy a video memória használja a központi memóriát, vagy az, hogy a processzor használhassa a központi memóriát, talán mindegy is: az Amiga gépek fontos arhitektúrális jellemzője, hogy kéféle memória volt bennük: chip és fast. A chip RAM-ot a processzor és a kép megjelenítéséért felelős chip-ek is elérhették. A processzor dolgozhatott közvetlenül a képernyőre, a grafikus gyorsító pedig nem csak képadatokon tudott a egyszerű műveleteket végezni a processzornál gyorsabban. A fast RAM-ot csak a processzor érte el, és mivel ennek a memóriának a működését nem lassította a jópár DMA, a program itt gyorsabban futott.

Az Amiga 500 alapból 512 Kbyte chip RAM-mal van felszerelve, ez már alapból kisebb volt, mint a PC-k sokáig fennálló 640 Kbyte-os korlátja, de az igazi hiba az volt, hogy a gépben nem volt fast RAM, így az architektúra fent vázolt előnye nem lett kihasználva.

Az Amiga 500-hoz készült egy gyári 512 Kbyte-os memóriabővítő, amely a fast RAM címtartományban jelent meg, és a rendszer fast RAM-ként is kezelte, azonban valójában chip RAM volt, a képernyőmegjelenítő chipek el is érték egy másik címtartományon. Ugye, ez a felállás a chip és a fast RAM rossz tulajdonságait ötvözi: lassú, és nem is lehet képadat tárolására használni.

Commodore Amiga 1200

Az Amiga 1200 már 2 Mbyte chip RAM-mal érkezett, erre szükség is volt a nagyobb felbontású képek megjelenítéséhez, de fast RAM ebben sem volt. Következménye, hátrányok: mint fent.

PalmOS 5 heap

Az első ARM processzoros PalmOS PDA a Tungsten T volt, ezen a programok számára kb. 800 Kbyte heap áll rendelkezésre. Később kijöttek nagyobb heap mérettel rendelkező gépek (T|E: 2 Mbyte, T|E2: 6 Mbyte, T|C: 12 Mbyte, T3: 11 Mbyte), de mivel a T a gépcsalád első tagja, fontos volt, hogy az összes OS5-re írt program fusson rajta, nem is szólva arról, hogy bőven akadtak még kis heap méretű gépek (T2: 800 Kbyte, Zire: 121 Kbyte, Zire21: 512 Kbyte, Zire31: 1 Mbyte, Zire71: 1 Mbyte).

A heap méretek nem publikusak, én most mindenféle régi Palm fejlesztői fórumokból vadásztam össze őket, így az, hogy egy applikáció vagy játék fut-e egy adott gépen, a felhasználó számára előre nem tudható, nem lehet egyértelműen megfogalmazni a rendszerkövetelményeket.

Valamelyest enyhített a helyzeten, hogy megjelentek hack-ok, amelyek átcsoportosítottak memóriát máshonnan, így például a Tungsten T heap méretét fel lehetett ügyeskedni 1.8 Mbyte-ra, ami azért mégis több mint 800 Kbyte.

Palm gépek WiFi nélkül

A Palm sokáig ellenállt annak, hogy WiFi-t tegyen a gépeibe. Ha jól emlékszem, a T|C és a T|X gépeken kívül talán nem is volt gyárilag WiFi-vel felszerelt gép. Az WiFi annyira hiányzott, hogy Treo650-hez 3rd party WiFi sled is megjelent, ebbe úgy kell beletenni a készüléket, mint valami dokkolóba, persze jó bumszli lett tőle.

Mi lett volna, ha

Ha a Commodore az Amiga1200 önköltségének megszaladását bevállalta volna, és belerak 4 Mbyte fast RAM-ot a gépbe, akkor megkockáztatom, akár a vállalati felhasználók közt is, de a grafikusok között mindenképpen jobban elterjedt volna az Amiga. (Itt jegyzem meg érdekességképpen, hogy köszönhetően az azonos processzornak, Amigára olyan Mac-emulátor volt, ami jobb volt, mint egy eredeti Mac: egyrészt az AmigaOS alatt, annak egyik screen-jén futott, másrészt ellentétben az akkori Mac OS-sel, rendes multitaskos volt.)

Ha a Palm gépek mindegyikében lett volna elég heap, hogy egy böngésző boldogabban fusson rajtuk, és lett volna több WiFi-s modell, hogy minél többen tudják használni is, vagy legalább hivatalos alternatív megoldásokkal előállt volna a cég (Treo650-nel bluetooth-on kapcsolódtam rá a notebookomon keresztük a netre), akkor nem lett volna akkora forradalom az iPhone.

Persze azt, hogy mi lett volna, senki nem tudhatja, az viszont látszik, hogy a terméktervezési hibák nem maradnek büntetlenül.