Webes és mobil app fejlesztői körökben kezd kicsit túlnőni az usability körüli zsizsgés a szükséges mértéken, felnőtt emberek képesek egymás torkának esni amiatt, hogy mennyire legyen kerek egy button sarka, nem is szólva arról, hogy ha valaki megbotlik, azt ott helyben tapossák a sárga gradientes földbe.
Persze van még olyan szeglete a világnak, ahol ebből semmi nem érződik, és nem kell Észak-Koreáig menni az élményért, csak Budaörsig. A történet ott kezdődik, hogy lejár az állampolgár jogosítványa, aki orvosi igazolással és lakcímkártyával felszerelkezve meló előtt beugrik a budaörsi hivatalba, reggel fél kilencre:
- Csókolom, nemsokára lejár a jogosítványom, szeretném cserélni.
- Ma már csak fél tizenegyre tudok időpontot adni, vagy délutánra.
- Hát, addig nem tudok várni, dolgozó ember vagyok, de délután öt után bármikor jó lenne.
- Jó, akkor majd tessék kettőkor bejönni, akkor adunk délutánra időpontot.
- (arcom.jpg) De miért?
- Most csak délelőtti időpontokat adunk, délutáni időpontokat kettőkor tudunk adni.
A beszélgetés még folytatódott tovább, de már csak az utolsó két sor variálása történt, a "ravatal" szó szerepeltetése nélkül.
Vonjuk le a tanulságokat:
- Az állami szférában alsó szinten agyatlan robotok dolgoznak, akik a rendszer hibáit sem észlelni nem képesek, sem kijavítani nem jogosultak, sem késztetésük nincs erre.
- Az állami szféra azon szintjén, ahol a dolgokat megtervezik, nem állnak azon a szakmai illetve motivációs szinten, hogy a folyamatok kialakítása során alapvető dolgokat (jelesül: az emberek többsége munkaidőben dolgozik) figyelembe vegyenek.
- A profit szférában sincs kolbászból a kerítés, hány cégnél használnak e-mailt task managementre (v.ö. Gmail priority inbox), és Excel-t a hiányos funkcionalitású applikációk mellett, illetve hiányukban azok helyett.
De hogy ne csak mindig sipárogjunk, fejezzük ki abbéli reményeinket, hogy az usability fontosságának felismerése előbb-utóbb átszivárog a kevésbé cutting edge műfajokba is. Ha John Lennon elképzelhette, hogy világbéke lesz, akkor mi is álmodozzunk bátran!
You, you may say
I'm a dreamer, but I'm not the only one
I hope some day you'll join us
And the world will live as one(John Lennon: Imagine)
