HTML

falhoz vágom

Egy máig is harcoló német alakulatot elhagyva csatlakoztam a Szovjetunió dicsőséges Vörös Hadseregéhez, azaz fiókba került a Palm Pré okostelefonom, mert hozzájutottam egy olcsó androidos készülékhez. Ez az élmény annyira erőteljes, hogy háborgó érzelmeimet rövid, de emellett szakmai korrektségre is törekvő írások formájában próbálom levezetni, melyek végén konklúzióként gyakorta jelenik meg a blog címével összecsengő tiszta rím.

Kövess Twitteren: @ern0plus4
Amerikai Apple szekció: @ottoolah

 
Tágítani akarod a látókörödet, és nem csak a mobil eszközökön akarsz mérgelődni? Akkor neked a TechZilla blog kell.

Jópár éve történt. Virágos szemekkel bámultuk a weboldalát. Ez maga volt a csoda. Egy karóra, amely figyeli az agy működését, és a beállított idő előtt felébreszt, ha az alvási ciklusom közel van az ébrenléthez. Igen, ez a 21. század!

Kár, hogy olyan drága. De hát a tudást, a technológiát meg kell fizetni. Majd kispóroljuk a kávé árából, amit többé nem kell reggel innunk, mert alapból üdék s frissek leszünk.

- Te - mondtam FNS-nek - nagyon szép ez a sok rizsa meg a grafikon itten, többet tanultam belőle az alvásról, mint a seregben, de...
- Azt akarod kérdezni, érted, hogy villamos, de mi hajcsa?
- Aha, nem értek a görög betűkkel jelölt hullámokhoz, de az agytól a csuklóig tutira nem érnek el.
- Nézzük meg a specifikációt!

Néztük, olvasgattuk, kerestünk, de mozgásérzékelőn kívül mást nem találtunk. Azaz ha mélyen alszol, akkor nem mozogsz, nem forgolódsz, a többi csak rizsa. Ennyi pénzért viszont elmentek a francba ti théta hullámostul, grafikonostul, kialudt szemű stockfotós asszonykástul.

Történetünk idején még egy alap notebook árát el lehetett kérni egy mozgásérzékelős ébresztőóráért, nem volt ekkora felhozatal sem okosórákból (az Apple még nem jött elő a sajátjával), sem fitnesz eszközökből (az Apple még nem jött elő hasonlóval), manapság viszont sokkal jobb a helyzet, egy kijelző nélküli Bluetooth-os csuklópánt pár ezresért beszerezhető, vagy rá lehet repülni Miki kolléga feleségének példányára, amely egy ideje már a fiókban pihent.

A típusa Mii Band, az első generációs, amelyikben nincs még pulzusmérő.

mi1.jpg

Se display, se semmi, ezért mindenekőtt letöltöttem hozzá az Android appot, ami persze nem indul csak úgy, mint az állatok, regisztrálni kell hozzá egy Mi accountot. Itt újabb fél óra üresjárat következett, mert bár állítólag e-mailben küldi ki az aktiváló linket, de ez csak GMaillel működött: az Android app a regisztrációt követően nem levelet küld, hanem a megadott e-mail cím domainja elé odabiggyeszti, hogy "mail.", majd ráindít egy böngészőt, őszintén szólva, nem is értem az egészet, az RFC-ben egész máshogy írták le az e-mail működését - viszont meglett az account. 

Az aktiváló levélre várakozás közben kicsit elmerengtem, vajon miért kell egy ébresztőóra funkcióért ennyi herce-hurca, és vajon mi lesz 5 év múlva, amikor a Mi cég beszünteti a termék supportját és lekapcsolja a website-ot... oké, én visszaadom Miki feleségének a cuccot, na de a vásárlók?

Ezután Mikivel közösen beleraktunk egy mérnökórát, hogy összejöjjön a telefonom Bluetooth-jával, mindhiába. Helyemre ballagtam, ott azonnal csatlakozott. Villogott a kütyün a három LED, ekkor végig kellett húznom rajta az ujjamat, meg a telefon képernyőjén látható animáció ütemében kellett kocogtatni, és már össze is voltak párosítva.

Az app a csatlakozás után először is kérdés nélkül update-elte a kütyü firmware-ét, ez azért kellemetlen, mert Miki elmondása szerint az iOS app kicsit le van maradva az androidos mögött, így esélyes, hogy azzal nem fog menni. "Emiatt is itt az ideje Androidra váltanotok" - mondtam, aztán gyorsan elfutottam.

Az app kisebb telefonokra lett tervezve, 7 hüvelyken picike betűk és ikonocskák vannak a képernyő alsó és felső szélein, miközben a közepe kihasználatlan. Ha meg akarom osztani, mekkorát szartam mennyit aludtam, ahhoz valamit telepíteni kell még, a "share" oldalon hiába sorakoznak alul a közösségi appok ikonjai, azok a mind letöltés oldalra visznek.

Három ébresztési szabály adható meg, beállítható, hogy a hét mely napjain mikor akarok felkelni. Az, hogy mennyivel előbb keltsen, ha már nem alszom mélyen, nem állítható, brit tudósok kiszámolták, hogy 30 perc az ideális, és ők ritkán tévednek.

Bár csak az okos ébresztés funkció érdekelt, körbenéztem egy kicsit az appban. Az ébresztésen felül túl sok feature nincs benne: be lehet állítani napi lépésszám-célértéket, a teljesítés mértékét, ha jól értettem, a három leddel jelzi, slussz. Az ébresztést meg a lépésszámot napi grafikonon ábrázolja, az alvásnál külön számol "mély alvás" értéket.

Abba nem akarok belegondolni, hogy minek veszi azt, amikor nincs a kezemen (jelesül egész nap), vagy mondjuk este olvasgatok egy órácskát mozdulatlan karkötővel a kezemen.

Régóta nyűgöm, hogy nem bírok elviselni a kezemen meg a csuklómon semmit, egyszerűen irritál. Régebben emiatt zsebórát hordtam, amik rendszerint elég hamar ki is purcantak (talán a gyufazseb klímáját nem bírták), aztán beköszöntött a PDA-s majd mobiltelefonos korszak, és nem kellett többé óra. A jegygyűrű-krízist sikerült megoldani azzal, hogy a másik kezemen hordom, mint amelyiken szokás, azon valahogy nem zavar.

A Mi band maga egy kis kapszula formájú dolog, amit be lehet pattintani a puha műanyag karkötőbe. Maga az anyag rendben is volna, de a lyukak túl távol vannak egymástól, az egyik méretre állítva nagyon szoros, a szomszédos már lötyög, ez utóbbit használom alváshoz. Nem néztem utána, mit mond a specifikáció, de szemmel láthatólag jól állja a nedvességet, mint pl. eső, viszont fürdést, úszást már nem kockáztatnék benne.

Eddig négyszer aludtam úgy, hogy rajtam volt, háromszor 10-15 perccel a beállított időpont előtt rezgett, egyszer pedig semmikor, a telefonomra keltem. Ébresztés után visszadőlni és mondjuk befejezni az este elkezdett cikk olvasását nem lehet, mert egy percnél tovább nem tűri mozdulatlanságot, és könyörtelenül kiráz az ágyikóból.

Ha az Android notification-ök elkapását engedélyezzük a Mi app számára, akkor más appok is meg tudják rezegtetni a karkötőt. Ezt a funkciót az teszi használhatatlanná, hogy mindösszesen csak három appot lehet megadni, tessék a felsoroltakból hármat meghagyni: telefon, naptár, SMS, e-mail, GTalk, Skype, Viber. Ráadásul se villogási, se rezgési módot nem tudunk az egyes apppokhoz rendelni, hogy a bonyolultabb igényeket ne is említsük, mint szövegre szűrés vagy időszak megadása (pl. este ne zavarjon az e-mailek miatt, csak ha a "halp" szó van a subjectben).

Verdikt: sem a műfajt, sem ezt a kütyüt nem nekem találták ki. Ha lenne napi lépésszám-célom, ha kényelmesebb lenne hordani (na jó, ez is az én "hibám"), ha okosan fel lehetne venni háromnál több appot, ha be lehetne állítani, melyik app miként rezegjen, ha az app nem lenne tökre béna, használhatóbb lenne. A következős generációs termékben már van pulzusmérő is, amatőr sportolóknak azzal együtt már egész jól megéri.

 

További ajánlott beszámolók okosórákról: Pebble Steel, Apple Watch 1.0.

Címkék: mi android smartwatch

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://falhozvagom.blog.hu/api/trackback/id/tr898288376

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása