2014 januárjában beszóltam twitteren, hogy minek vártam eddig az iPhone tulajdonlással. Elégedettségem a bloggazdát arra késztette, hogy iOS tapasztalatokat elemző vendégposzt írására biztasson.

Nem rinyálni akarok (meg különben is szégyenletesen #firstworlproblem), de mit írhatnék, ami hiába nem szeretne Android vs. iOS flamegenerátor lenni, úgyis az lesz, meg mi az egyáltalán, amit e témában nem írtak még le.

Főleg szarás közben töprengtem a lényegen, amit meg kellene valahogy értetnem az olvasókkal: szinte az összes nyomorult telefontesztet geekek írják nyomorult geekeknek, akik geek elvárással nyáladzanak nyomorult fícsörökön, amik egyébként senkit nem érdekelnek IGAZÁN. Meg hogy az alapvetően TELEFON a review tárgya. Ez kulcsfontosságú.

Magamról csupán annyit, amennyi a téma szempontjából fontos: egy nyomorult geek vagyok. Már a 386-osom is laptop volt, félkilós Ericsson volt az első mobilom, és érintőkijelzős készüléket használtam i.e. (iPhone előtt, tehát 2007-nél korábban) 4 évvel. A valaha volt legjobb készülékemnek a Nokia 9110i-t jelölöm meg, messze megelőzte a korát, és hát minden tisztességes geeknek könnybe lábadt a szeme attól, hogy egy 486-os AMD hajtotta.

Aztán jöttek különböző, low-end androidos telók, főleg a dual-sim jegyében. Nyugalom: mindig tisztában voltam azzal, hogy ezek low-end kütyük, és nem vártam sokat tőlük, bármilyen makacskodást elviseltem, és kitartóan telepítgettem a windowsos léttel megszokott tweaker programokat, appok SD kártyára helyezése stb. Ugyanakkor telefonra soha nem is akartam hatszámjegyű összeget áldozni, főleg androidosra. Geek létemre (önellentmondás látszata alert!) nyugtalanított, hogy processzorsebesség alapján válasszak telefont, ami egyébként szögugyanolyan külsőben szögugyanolyan szoftvert futtat. Micsoda kánaán volt a kétezres évek eleje. Meg lehetett különböztetni a készülékeket akár a másik ember kezében is!

Az Android nálam az utolsó esélyét a Nexus 7 nevű táblagépen játszotta el, ami viszont high-end készüléknek számított (hovatovább referencia eszköznek). Amikor meg-megakadt a zenelejátszás a füleseben pusztán azért, mert új wifit talált, arra gondoltam: falhoz vágom.

Majd januárban megszállt valami hirtelen konzumőrület, és megvettem ezt az ötös iPhone-t egy halom pénzért. Nagyon kellemes érzés volt újra telefonkészüléket egy kézben tartani az utolsó ötcollos modellem (ami egyébként Android fronton best buy, egy Prestigio 5044 DUO csodás kijelzővel) után. Fogalmam sincs mennyi processzormag és RAM van a telefonomban, az a helyzet. Be kell vallanom, utoljára a G4-es iBookom hardveradatait tudtam az Apple termékeim közül.

Végre van egy elég jól használható telefonom, ami a mobilitáshoz társított funkciókat is maradéktalanul kiszolgálja. Újra instagramozom például, mert azonnal van kamera, és a Next-re tapicskolva a Next történik meg. Végre megszabadultam attól az elbaszott vissza gombtól is, amibe méltatlanul beletörődtünk. A vissza gomb az Android felcsúti arénája - felháborító, vérlázító, de megszoktuk. Az iPhone pompás képeket készít, és nagyon erős zenei fronton is.

Képünk illusztráció

A testreszabás hiányát szokták emlegetni hátrányként, nem tudom, mit kellene annyira nagyon testre szabni, és mit nem lehet.

Annyira lelkes voltam, hogy Szilvinek, aki a feleségem, gyorsan újítottam egy 4s-t használtan. Szilvinek évek óta egy 7070-es Nokiája volt, hardcore telefonálónak kitűnő készülék. Folyton győzködtem korábban, hogy fotó meg email, csak kellene egy “okos”, de lehurrogott, halvány igen-mosolyt csak az iPhone említésére mutatott az asszony (és ez fontos: a szerethetőségi faktor).

Amikor megkapta a 4s-t, akkor nem kellett megmutatni neki semmit, használatba vette - és azóta is szereti. Ami nagy szó egy olyan nőtől, akinek a műszaki eszközök iránti türelme nem létezik.

Azt feltétlenül rögzítenünk kell, hogy egy otthoni Apple infrastruktúra jelentősen javítja a felhasználó élményt - az iTunes természetes közege a Mac, és egy kis Apple TV pedig remek kiegészítő AirPlay-jel stb.

Nagyon jól tetten érhető épp Szilvi példáján is, mennyire a bárki telefonja az iPhone és mennyire inkább geekeknek szánt az Android rendszer. Sajnos az elérés éppen fordítva van. Kíváncsi volnék egy olyan adatra, ami megmutatja az androidos készülék PC-re dugásakor felugró érthetetlen lehetőségek fölötti merengési időt. Figyelem: ezeknek az opcióknak Ön, kedves olvasó és egyébként én is örülök, na de anyám?

2007-ben az Apple egy fícsörökben még gyenge, de felhasználói élményben teljesen új és meghatározó mobil operációs rendszerrel változtatta meg a mobilok világát. Az egyetlen veszélyforrás az iOS-re a geek társadalom, akik kiharcolták a kopipésztet is. Nagyon nehéz lehet az Apple-nél egyensúlyozni az eredeti célkitűzések és a trendszetter geekportálok elvárásai közötti ingoványban.
2014-ben nem kell több az ötös iPhone-nál, bárcsak belátná minden tech elemző.

Visszaolvastam a soraimat, most, hogy küldöm Ernőnek a "cikket", és semmi lényeges nem jött ki belőle. És ebben a legerősebb az iPhone: mert csak.

Még valami: reggel rádugtam az iPhone-nal gyakran használt autórádiómra a Prestigiót, hogy kipróbáljam, elvileg azzal is mennie kell. Azt írta ki, hogy ERROR 19.