Biztos van szó a fogalomra, amivel ezt (és a hasonló appokat) illetni lehet, és a jelentése: le vagyunk tőle nyűgözve, de nagyon nem kell. És nem úgy vagyunk lenyűgözve, mint egy szép grafikájú de egyébként vacak játéktól, hanem megemeljük a kalapunkat az alkotók előtt, úgy is, mint felhasználók, és úgy is, mint programozók. Viszont mindösszesen egyszer használtam tesztelésen kívül, persze az eredményt elfelejtettem azóta. Nagyon sajnálom, de a Shazam nem fog hiányozni.
Amikor legutóbb kerestem, még nem találtam a Google Market Play kínálatában, most viszont már ott van. Ez egy snapszer, tökéletes (na jó, van pár zavaró bug, pl. nagy ritkán nyitáskor nem érzékeli a 20/40-et). De ennek ellenére rengeteg játékpercet raktam bele. Hiányozni fog.
A táskában volt a fényképezőgép és a telefon (a címszereplő ZTE Blade). Feleségem rátette a törölközőre a táskát, hogy ne fújja el a szél, a fiam később lelökte róla, és bár két másodpercen belül kikaptam a tengerből, azért jutott beléjük sós víz szépen. A fényképezőgép két nap szárítás után mutatott némi éltejeleket, a telefon semennyit, minkettő használhatatlanná vált. A fényképezőgép SD kártyája megmaradt, rajta az a fotó is, amit Instagramra szántam, telefon nélkül azonban csak itt tudom publikálni:
Egyelőre sem kedvem, sem pénzem nincs androidos telefonra beruházni, visszatértem a Palm Pré-hez.
A blog írását ilyen apróságok természetesen nem zavarják, bár némi változás várható: mostantól a posztok a nosztalgikus visszaemlékezés valamint a reményteli várakozás hangját fogják megütni.
Karácsony óta használok Androidot, ideje elkészítenem a negyedéves jelentést. Nos, alapjában véve mindennel meg vagyok elégedve, a ZTE Blade jó kis vas, nagyon szép a képernyője, nem is lassú, és az Android is egészen használható,
persze van vele néhány probléma, jelesül
botrány, hogy egy Unix rendszeren ne lehessen megoldani, hogy a fixen a készülékben lévő SD kártyával orvosoljuk az alulméretezett belső tárhelyet,
ha van több ismert/free wifi hotspot, juszt sem a közelebbire kapcsolódik, amit direkt ezért installtunk, hanem amelyik neki jobban tetszik,
a wifi kapcsolat néha elvész, bár ez nem biztos, hogy az Android hibája, három routert próbáltam csak ki, simán lehet, hogy mindhárom egyaránt ludas,
biztos leküzdhetetlen oka van neki, de ép ésszel fel nem fogható, hogy a widgeteket miért csak belső tárhelyre lehet installni,
nincs contact merge, ha a facebookos és a skype-os kontaktlistámat beimportálom, akkor van, aki háromszor-négyszer jelenik meg a kontaktok között,
nem lehet a telefonhívást rögzíteni (a legtöbb készüléken gond), max. a mikrofonnal tudom rekordolni a belső hangszóró hangját, hát, köszönöm,
a nagyszerű recent applications listába, ami a home gomb hosszan nyomására jön elő, nem kerül bele semmi olyan app, amit nem a launcherből indítottam, pl. a notification pulldownból indított GMail, vagy a Twitter kliensből indított Browser,
ha már itt tartunk, a recent listában nem látszik, melyik app fut, melyik nem (találtunk egy appot, amiben volt egy ilyen funkció, és megjelölte a futó appokat, de olyan vacak volt egyébként, hogy kukáztuk),
és ne maradjon ki az sem, hogy a nem launcherből indított app esetében a back gomb funkciója nem igazán konzisztens,
állítólag a CyanoGenMod hibája, de azért még zavaró, hogy a GPS bekapcsolása csak akkor sikerül biztosan, ha az Android újra lett indítva (elég az Androidot újraindítani a Linux fölött),
néha teljesen magától unmountolódik az SD kártya, ami biztos nem hardware hiba, mert csak az első partíció száll el,
ha USB billentyűzetet dugunk a készülékre, az frankón használható, de a biztonság kedvéért, ahol billentyűzetre van szükség, a soft keyboard azért felugrik, hogy elfoglalja a fele képernyőt,
ha felrakok 25 task managert, a mind külön-külön akar szinkronizálni a Google Tasks-szal, nincs közös service (miért is lenne a Google telefonján a saját szolgáltatásaihoz közös service),
az Android Market Google Play kínálata bár lenyűgöző, de elgondolkodtató, hogy egy adott feladatra létező 25 app közül csak 6 üti meg a mércét,
lassú, lassú, lassú, és ezt nem csak a keszeg ZTE Blade alapján mondom, hanem a modernnek tekinthető Motorola Defy+ is lassú,
van, hogy a home button megszűnik működni, egyszer hiába nyomtam, nem reagált, már azt hittem, elromlott a gomb, de hosszan nyomásra előjött a recent app list, másszor meg nem a home screenre vitt, hanem az éppen aktuális app fő dialogjára (a probléma Android újraindításra természetesen eltűnik),
appban home gomb nyomás hatására tíz esetből kilencszer a Launcher (ADW) újraindul, oké, sok widgetet használok, de akkor is,
az, hogy melyik app mikor syncel, titok lengi körül, letiltani, konfigolni nem lehet, csak annyira, hogy on vagy off, így bizony magas lesz a telefonszámla egyeseknek,
azt nem írom, hogy már az is nagy öröm, ha az akkumlátor egy műszakot kibír, mert ez iparági szintű probléma,
az SD cache mérete defaultból szinte nulla, a normális méretűre állításhoz direkt erre a célra írt appot kell letölteni,
Tibi főnököm nem tud felhívni (Sony Ericsson X10 Mini Pro), ő bárki mást tud, engem bárki más tud, én őt tudom (még nem próbáltuk ki más telefonokkal, francnak van ideje játszadozni),
szóval van néhány probléma, de azért meg vagyok elégedve - hát, ez most így nem hangzik valami hitelesen.
Szerencsére nem vagyok onlinemédia-szakértő, pontosabban nem kiáltom ki magam annak, na, mindegy, ebbe most ne menjünk bele (Legyen Ön is szakértő!), mert akkor egy olyan cikket kellene lefordítanom arról kellene értekeznem, hogy az Instagram Androidra történő megjelenése tovább csökkentette a két platform közti praktikus különbségeket bla-bla, és hogy az iOS egyre kevésbé exklúzív, de még mindig bla-bla.
Amikor átszüremkedik az androidos világba egy-egy tipikus Apple-ízű termék, megérthetjük, miért is nevezzük hagyományosan az Apple-felhasználókat buziknak. Az Instagram tipikusan ilyen cucc.
A fotóra szépia és hasonló színezéses effekteket az ellenkező nemhez vonzódó felhasználók soha nem tennének, egyértelmű, hogy ez a feature kiknek szól. A kép kötelező croppolása sem jó semmire, csak a másság hangsúlyozására, legfeljebb a jövőbeni régészek dolgát könnyíti meg: négyszögletes? na, akkor ez is instagramos fotó. Azt hiszem, valamiféle képkeretet is meg lehet adni, de ezt nem akarom tudni. (Nem is szólva arról, hogy egy igazi fotós ezek bármelyikétől sugárban.)
Viszont beszippant a cucc. A PicPlz és társai sem tudnak kevesebbet, viszont az Instagram felhasználói felülete olyan magától értetődő, hogy az "egypontnullás" felhasználók is egyből tudják használni, mindezt olyan természetesen, hogy a magunkfajta power user sem érzi azt, hogy na, ez csak a hülyék kedvéért van így.
Öt perc játszadozás után tűnt csak fel, hogy az androidos hard keyek nem használhatók, viszont már be volt állítva két account, amelyekre két fotót is fellőttem.
Nem lennék boldog, ha minden android app konkrétan iPhone-os look-and-feel user interface-szel rendelkezne, de az ott általánosan elterjedt "átgondolt egyszerűség" nem ártana, ha jobban elterjedne, ha arra már esély sincs, hogy legyen egy viszonylag egységes "androidos" stílus.
Rohanó világunkban az embernek annyi dolga van, hogy azt mind fejben tartani képtelenség. Szerencsére van androidos okostelefonunk, amelyhez mindenféle problémára létezik megoldás...
Például: ülsz a buszon egy barátoddal, és zenét szeretnétek hallgatni. Erre barátod kedvesen megosztja veled az agybadugós fülhallgatóját. No de mi van, ha ő olyan fajta, aki - önszántából - eurobeat dolgokat (majdnem azt írtam: "zenéket") szokott hallgatni? Egyszerű, felinstalljátok a TwinPlay appot, ami a két stereo oldalon két különböző mp3-at játszik egyszerre.
...miért pont erre ne lenne? Van is, talán kicsit több is, mint kellene. Nosza, vágjunk rendet a sűrűben!
Arra a lehetetlen feladatra nem vállalkoztam, hogy az összes feladat- és projektkezelő appot levizsgáztassam, ezért erősen megszűrtem a mezőnyt.
Célom az volt, hogy olyan appot találjak, amely az alábbiakat tudja:
Ez utóbbi rövid időn belül módosult a Google Tasks szinkronra, két okból. Az egyik az, hogy nem volt kedvem megismerkedni annyi feladatkezelő rendszerrel, ahány app van. Persze nem kizárt, hogy sorra kerül pár divatos rendszer, de majd máskor. A másik pedig az, hogy a Google Tasks modellje megfelel a felsorolt követelményeknek.
Az a nagy büdös helyzet, hogy mobilos naptár-feladatkezelő témában a PalmOS és az arra írt appok még mindig etalonnak számítanak. Akkor lennék igazán boldog, ha lenne Androidra is Progect Manager. Ha valaki netán az ezredik todolist app megírásán töri a fejét (szerintem van létjogosultsága, bármilyen meglepően is hangzik), ajánlom, nézze meg, merítsen belőle ötletet bátran.
Viszont a kényelmes webes interface követelmény teljesítése nem volt egyértelmű. A GMail vagy a Google Calendar Task widgetje nagyon fapados, szinte használhatatlan. Szerencsére létezik egy önálló Google Tasks web app is, ami ha egyáltalán nem magasan, de megugorja a használhatóság szintjét.
A tesztelés során az agresszív kismalac módszert
Agresszív kismalac sétál az erdőben, és beleesik egy mély gödörbe. Arra jár a medve, látja mi történt:
- Várj, kismalac, hozok egy létrát!
- NEM VÁROK!
választottam: amint beleszaladtam egy kritikus hibába, abbahagytam a tesztet, és rástampliztam a FAIL címkét. Ilyen kritikus hiba például a hierarchikus megjelenítés hiánya vagy a szinkronizáció körüli mizériák. Mivel egyik appot sem használtam huzamosabb ideig, simán lehetséges, hogy néhány többé-kevésbé rejtett hiba (netán jóság) elkerülte a figyelmemet, de az alkalmatlanság megállapításában biztos nem tévedtem.
Csinos minimalista ikonja van, szép betűtípus van a settings menüben, viszont a hierarchiát nem jeleníti meg: FAIL.
A piros polip ikonra bökve, az "active tasks" nézetre jutunk, ahol 7 bejegyzés látható csak, scrollozni nem tudok, ráadásul sem a listákat, sem a hierarchiát nem kezeli: FAIL.
Okos nyitókép, elöl az app által "special group" névvel hivatkozott listák: overdue, today, utána a felhasználó által felvett listák.
Az lista itemeit hierarchikus rendben jeleníti meg, bal oldalon lehet pipálni, jobb oldalon nyakon ragadni a taskot, swipe mozdulattal indentálni - ez egészen használható, már csak az expand/collapse hiányzik. Bár nem igazán tetszik, hogy rábökéssel nem azonnal megyünk editálásba, hanem rákérdez, hogy edit vagy delete, de azt is azt jelzi, hogy valaki olyan tervezte az appot, aki szokott taskokat menedzselni, ti. a delete és az edit saját tapasztalataim szerint azonosan sűrűn használt művelet.
Az edit oldalon ki lehet választani, mely listán szerepeljen az item, így át lehet dobni másik listára, illetve új felvitelkor nem kell átkecmeregni, ha mondjuk felvitelkor hirtelen más lista alá tartozó task jut az eszünkbe.
A settingsnél be lehet állítani, hogy a kezdő képen milyen "special group"-ok jelenjenek meg, a fent felsoroltakon kívül van még tomorrow, next 7 days, next 30 days.
Szintén a settingsnél lehet beállítani, hogy mely calendarba legyenek integrálva a taskok (erre a feature-re nem izgultam rá), és hátteret is lehet választani, úgy látszik, nemcsak a felnőtt férfiak célközönségre céloznak.
Igazából egy hibát találtam csak az appban: üres itemek bukkannak fel imitt-amott, de ezt másutt is tapasztaltam már, valószínűleg egyfajta "utolsó sor tartalmazzon-e soremelést" probléma lehet.
Konklúzió: használható, átgondolt darab, egy UI megoldástól (edit/delete popup) eltekintve.
A nyitó "all tasks" nézet ijesztő, de aztán a kis pöttyökből kitaláltam, hogy a jobbra-balra swipe vált a listák között.
Az itemek listája hierarchikusan jelenik meg, bal oldalon checkbox, hosszan nyomásra popup menü 4 elemmel: indent, unindent, up, down, ami kiválasztás után se tűnik el, illetve eltűnik, csak magától vissza is tér, nem kell minden arrébb pöcögtetéshez újra menüt nyitni. Nocsak, ez nem 4 elemes, mert ha jobbra swipe-olok, előjön még az insert, edit, share, delete ikon. Az edit redundáns, ha csak simán rábökök, akkor is az edit oldalra megy.
Az edit oldalon csak a címsort lehet megadni (elég az), de ha a fölötte lévő "due date and priority"-t választjuk, beállíthatunk prioritást, határidőt, akár recurringot is. Ez így kicsit sánta, én legalább a prioritást meghagytam volna az edit screenen, de nem szoktam használni sűrűn, nem érdekel.
Konklúzió: használható, néhány UI megoldás nem a legtökéletesebb.
Ez egy calendar-todo combo (akárcsak a webes Google Calendar), felül naptár, alul todo. Sajnos, az alsó részre csak pár sor fér ki, és nem lehet scrollozni, viszont ha rátappolunk, jön a task lista.
Ahogy már a kezdőképen is, a taskok a listában is hierarchiába vannak rendezve. Jobbra-balra swipe vált a listák közt, itemre bökéskor felugrik egy popup ablak, amiben látható az item kezdő és vég dátuma, valamint delete, completed és edit buttonok.
Az edit oldal ismét csak popup stílusú, át lehet tenni a taskot másik listába, meg lehet jelölni importantnak, complete-et lehet állítani, megjegyzést (content a neve itt) lehet írni, és az update button mellett van egy delete is (bár ez kissé felesleges, mert már az előző popupban is volt delete).
Ha az edit dialógusból kilépünk, az előző popuphoz jutunk, hát, ez nincs eléggé átgondolva, az előző popup teljesen felesleges, értem én, hogy a teljes edit előtt van egy quick op dialog, de a quick és a teljes között nincs annyi különbség, ami előbbit indokolttá tenné. Ráadásul a quick dialogon nincs done button, így a hard back buttonhoz kell nyúlni, amit nem szeretek igazán.
Konklúzió: ha valakinek mindenképpen együtt kell a naptár és a task, akkor annak biztos megéri a küzdelem.
Voice kereső az persze van (nincs, mert nincs a készülékemen), szép áthúzás animáció van, csak listák és indentálás nincs: FAIL.
A címsora jobbra-balra swipe-pal váltáskor jól néz ki, de nincs indentálás: FAIL.
Nagyon designosan néz ki, de a Google Sync csak a fizetős verzióban van, így ez most FAIL.
Viszonylag csinos, szép edit dialog, de nincs hierarchia megjelenítés, ezért: FAIL.
Az elején listaválasztással indul, vagy lehet még "all lists"-t választani.
Itemlista hierarchiában jelenik meg, a hierarchiát nem lehet editálni. Másutt is láttuk már, de jó ötlet, hogy legfelül már előmelegítve ott van egy mező, ahová be lehet írni az új item nevét, de ha nem, és úgy bökjük meg a mögötte lévő plusz ikont, akkor is az új item editbe visz. Az itemre rábökve azonnal az editre megy.
Az edit dialog egyszerű, meg lehet adni dátumot, bár csak számpörgetős popuppal, nem pedig naptárral, illetve fel lehet vinni megjegyzést.
Küllön jó pont, hogy a bal felső sarokban mindig van back ikon.
Konklúzió: használható, ha nem is a legátgondoltabb UI, de vannak jó megoldásai.
A kezdőképen a listák szerepelnek, és a "filters", ami csak a pro verzióban elérhető, ingyen csak egy "outdated tasks" jár.
Az itemek listájánál jön a meglepi: a ProDo azon rritka appok egyike, amelyiknél van collapse/expand. Ez az item jobb oldalán helyezkedik el, a bal oldalán hagyományos módon a checkbox található. Item megbökésére ikonsor jön fel: edit, delete, subtask, priority, alarm, due, majd ha továbblökjük egy kicsit, akkor még: expand, move, copy. Swipe-pal lehet indentálgatni, bár ez zavaros, mert ha balra swipe-olunk egy már amúgy is a szélén lévő itemen, akkor meg a tasklistát váltjuk vele. Jobban tesszük, ha a fejlécre bökés hatására megjelenő popupból választunk aktuális listát.
Az item listának van egy "reorder" módja is, kis nyilaskeresztek jelennek meg jobb oldalt, amit ha megfogunk, megragadjuk az itemet, ha pedig elengedjük, akkor kiírja az app, hogy ez csak a fizetős verzióban elérhető. Ügyes, hagyja a felhasználót beleélni a "reorder" módba, csak az aktus utolsó pillanata előtt kéri a pénzt, tudnék hasonlatot hozni, de nem akarok.
Az edit dialogban a szokásos mezőkön felül van egy "main task", itt adható meg, mely task alá legyen besorolva a szerkesztett, bár nehezíti a választást, hogy itt nem hierarchikusan jelennek meg az itemek, viszont megjelenik saját maga is (ki lehet választani, de szól, hogy nem lesz jó).
A settingsnél beállítható egyirányú szinkron, bármely irányba, ha valaki erre vágyik, annak itt van.
Konklúzió: használható, nem a legkényelmesebb UI, viszont a collapse/expand ritkaság.
A Google Sync fizetős, kár, mert ígéretesnek tűnik, de így csak: FAIL.
Ezt a szégyent! Csak egy wrapper app a webes felülethez, ráadásul most el sem indul, talán nem vagyok bejelentkezve: EPIC FAIL.
Na tessék, már több mint két hete halasztgatom ennek a posztnak a megírását, és hogy járok? Lejár a trial, és egy "purchase now" gombon kívül semmit nem látok ebből az appból: FAIL. Ultimate, az.
A kezdő oldalon a listák láthatók, ha megbököm, kinyílik, egyszerre akárhány listát tarthatok nyitva, outliner szemlélet.
Mondjuk, ehhez képest az itemeknél nincs expand/collapse. A taskok bal odalán checkbox, a jobb oldalán ilyen recés dolog van, amit ha megfogok, fel-le tudom mozgatni az itemet. Bökésre edit, hosszan nyomásra popup: new subtask, indent, unindent, calendar event, delete, edit, share.
Az edit oldalon a címen kívül leírás, alul gombsor: save, cancel és set due, utóbbi csak pörgetős dátummegadóval, nem naptárral.
Konklúzió: használható, bár nem túl kényelmes az UI.
Felül egy agenda view, settingsben állítható, mely calendarok szerepeljenek rejta, alatta taskok, de csak a fő listából, és sehol nem találom, hol lehetne állítani. Jellemző még az átgondoltságra, hogy a dátum megjelenésének formátumát be lehet állítani, de a választék mindössze ennyi: dd/mm/yyyy vagy mm/dd/yyyy. Mivel nincs hierarchia sem, egyértelmű: FAIL.
Hová tűnt a Google Sync? Soha nem is volt, azt írja a Marketben a tudomány, hogy "Send a to-do task to the Google calendar". Na, ez aztán: FAIL.
A jobb felső ikonnal váltunk a listák listája és a taskok listája közt.
A taks list indentált, a subtaskok betűmérete kisebb. Klikkre ikonsor jön elő: fel, le, indent, undent, kuka, szerkesztés. Valahogy jobbnak tűnik, mint a szövegesek, nem túl sok, és elég nagyok az ikonok. Indentálni swipe-pal is lehet, a kicsekkolt itemeket eltüntetni meg shake-kel, ha beállítjuk a settingsben.
A task edit fullextrás, listaválasztó, prioritás, due date naptárból, due time alarmmal, zenekar szólistával.
A settingsen nem sikerült végigmennem, főleg, miután bekapcsoltam a "show advanced options" opciót, de jónak néz ki, persze vannak túlpörgött dolgok is, pl. "shake sensitivity".
Konklúzió: használható, széjjelkonfigolható, aki erre vágyik, az most megtalálta.
Nagyon szép, szinte egy eoutliner, kár, hogy a Google Sync nem jött össze: először kiírta, hogy "401 Unauthorized", aztán utána meg már azt sem: FAIL.
Na, ez a teszt volt a leggyorsabb, már el se indul, illetve amióta felinstalltam, azóta fagyogat a háttérben: FAIL.
Nincs task lista oldal, csak egy egyszerű popup, ha az item lista oldalon bal alulra bökünk az instant "add a new task" mező mellé. Van collapse/expand funkció, a checkboxtól balra helyezkedik el. Ha a parent taskot kipipáljuk, az alatta lévők is automatikusan kipipálódnak. Hosszan nyomásra popup menü: edit, add child, move to list, delete, sima bökésre azonnal edit.
Az edit oldalon a start és due date nem naptáros, beállítható még prioritás és alert.
Konklúzió: használható, eléggé egyszerű, ízlés dolga.
Másodszorra sem sikerült szinkronizálni a Google serverével, ez most FAIL.
Ez nem tudom, hogyan került be a válogatásba, "google tasks"-ra kerestem, de a Market leírásban ilyesmi nincs, talán csak volt tévedésből: FAIL.
A settings menüpontban van "manual sync", ami nem csinál semmit, a "logout" után viszont azonnal bejelentkezne a Google accountra, de nem megy neki: FAIL.
Közös oldalon mutatja a különböző listák itemjeit, viszont hierarchia nélkül, FAIL.
Nagy örömömre szolgál, hogy végre túlvagyok ezen a teszten, mert szomorú tapasztalni, hogy 25 app között nincs egy sem, amelyikre az ember elismerően csettinthetne. Most nekilátok uninstallni a bukott appokat, az elkövetkezendő napokban pedig lassan kiválasztom azt, amelyiket használni fogom. Nagy hátránya a szoftvernek a hardverrel szemben, hogy nem lehet falhoz vágni, nagy kedvem volna hozzá.
Két-három hosszabb témával is készülök, de ezekre most nincs idő, kicsit erősebben megráztuk a melófát, és jónéhány projekt lehullott róla, néhány task pont az én fejemre. Addig keressetek máshol kontentet, a mai Dilbertnek biztos örülni fogtok.
Agybajt lehet kapni a sok apptól, főleg, ha az ember az igazit keresi egy-egy feladatra.
A toplistát az Instapaper és RSS feed reader vezeti: 5-5 kipróbált app. Mail kliensből csak kettőt használtam, igaz, mindkettő gyári, és kb. 8x váltottam oda-vissza, mert egyikből is, másikból is hiányzik valami kis feature. Todo appokból rengeteg van, ennek ellenére csak 4-gyel kísérleteztem. Naptár témában egyből (értsd: harmadikra) belehúztam a tutiba.
De ha már statisztika, akkor lássuk azt is, mire megy el a telefonnal töltött idő. Erről készítettem nektek egy helyes kis grafikont.
Na jó, ez csak álkérdés, minden készüléktulajdonos tudja a választ: rá kell csak dugni számítógépre, és el kell indítani a gyári programon a "fotók letöltése" menüpontot. De kezdjük az elejéről.
Kollégáim, talán látván a megelégedettséget, amit a Blade okoz nekem, úgy gondolták, ők is androidos telefonokkal vértezik fel magukat. Nem úgy ment a dolog, mint ahogy azt a tapasztalatlan vásárló elképzeli, berontunk a boltba, aztán visszük, amit meglátunk, mint az állatok, mert a Vodafone az akciós kínálatában szereplő típusoknak kb. a felét tartja raktáron, a többit megrendelésre sem tudja szállítani, ezek csak amolyan díszítőelemként szerepelnek a különböző készüléklistáikon. No de legalább bő típusválaszték van, valaki biztos ennek a mutatószámnak a függvényében kapja a prémiumot, aki valószínűleg utálja azt, akinek a megrendelések teljesülési aránya a bónuszképzés alapja, és így máris érthető a dolog, utóbbi nem fog kapni egy kanyi vasat sem.
Elég volt két hét, hogy sikerüljön a Vodafone unorthodox értékesítési rendszerével zöld ágra vergődni, és már boldogan nyomkodhattuk a zsír készülékeket. Bár Zoli kolléga nem maradéktalanul elégedett, mert az ő Defy+ készüléke nem úgy viselkedik, ahogy azt naívan elvárná.
Történt ugyanis, hogy ellentétben a másik Defy+-tulajdonos kollégával, aki azonnal rooting és ICS beta ROM install felé vette az irányt, Zoli úgy gondolta, felrakja a Motorola gyári software-ét a PC-jére. A képek áttöltésénél azonban megtörtént a baj, az utolsó 10 fotó szőrén-szálán eltűnt. A készüléken még meg lehetett egy darabig nézegetni, valami thumbnail vagy cache file-okban még megvoltak, de amikor ránézett sima USB-n keresztül, akkor már sehol nem találta, és az undelete sem segített. Fórumokon utánaolvasott, valakinek mind a 100 fotója eltűnt, szóval ő még jól járt.
Zoli arra a kérdésre nem tud érvényes választ adni, hogy mégis mit várt a gyári programtól, mi volna az a funkció, ami miatt érdemes ekkorát kockáztatni, viszont rálépett a megvilágosodás ösvényére, és kidolgozta első tételét, miszerint frankók ezek az okostelefonok, de csak akkor, ha mindössze angrybirdsözni meg időjárást nézni akarsz rajtuk, mert komolyabb feladatra alkalmatlanok, például hiába van rajtuk 5 Megapixeles kamera, ha amit fényképezel, úgyis letörli.
Attól tartok, ez a Defy+ is elindult a fal felé vezető úton.
Aki Twitteren követ, az tudja, hogy épp' a Világ Legrosszabb Protokolljával küzdök, nincs időm írni, pedig volna miről, például többeknek is ígértem, hogy bemutatok pár nagyszerű appot - kis türelmet kérek, fiúk-lányok. De lám, az utolsó blogposztot már nem is kell megírnom, megtette helyettem Modoros Tibor:
Hatalmas csattanás. Tamás fémes zajt várt, ehhez képest meglehetősen tompára sikeredik az ütközés, ahogy először a hátlap találkozik a fallal. Elsőre úgy tűnik, mintha milliónyi darabra szakadt volna széjjel a készülék, de ez valójában szinte csak a burkolatot és a törött képernyőt jelenti. Kicsit elfordítja a fejét, hogy a műanyagszilánkok ne szálljanak a szemébe. A ház még úgy-ahogy egyben maradt, a falon a becsapódás helyét kis mélyedés és szürke elszíneződés jelzi.
Nagyon plasztikus leírás, most már kíváncsi vagyok, tényleg így fest-e, amikor beteljesedik a végzet, amit ez a blog a nevében hordoz. Egyébként a nevet, mint nemrég felderengett, nem magamtól találtam ki, hanem egy barátom ihlette. Pár éve vásárolt egy Windows Mobile 6.x-es telefont, talán valami HTC csodát, és az lett a vége, hogy falhoz kente, indulatból, erőből, őszintén, úgy, amilyennek a rockzenét írják le a lexikonok. Jövő héten együtt lógok vele egy napot, majd megkérdezem a részleteket, hacsak addig is nem szerzek közvetlen tapasztalatokat.
Nem szeretem a dedikált back buttont.
Hangos. Az emberek párosával élnek, ami többek közt közös ágyban történő együtt alvást is jelent. Gyakran előfordul, hogy az emberpár nem egyszerre alszik el, ilyenkor a később nyugvó fél a szokásos olvasgatás-settingelés-stb. közben a back button nyomkodásával zavarja párját. De fagyos légkörű meetingeken, vagy terrorelhárítási akció során a fedezékben végzett térképnézegetés közben sem jó kattogni a back buttonnal. Csend legyen már!
Félmegoldás. Ha a negatív kilépő funkcióra jut dedikált gomb, miért nem jut a pozitívra? Ezzel akkor szembesültem, amikor a Business Calendar beállításai közt megtaláltam annak a beállítását, hogy mi történjen az event szerkesztése közben történő back buttonra: save + exit vagy cancel + exit? Symbian S60, de még Nokia S40 (a mezei) készülékeken is kettő-három, majdnem dedikált gomb van, ami nem mellesleg a Nokia telefonok UI-jának egyszerűségét adja. (A harmadik gomb az 5-way joystick megnyomása, ami mindig a pozitív avagy default akciót indítja, a bal gomb, ha egynél több pozitív akció van, egy listát hoz elő, ugye.)
Felesleges. Ott van az érintőképernyő, simán ráférne egy back button, mondjuk mindig ugyanoda, és csak akkor, ha kell, átellenben a pozitív buttonnal.
Nem egységes. Zavaró, hogy a pozitív akcióhoz elég megérinteni a képernyőt, a negatívhoz viszont hard keyt kell nyomni. Fordítva se lenne jobb.
Na jó, nem mindig hard key a back button. Ez még akár rosszabb is lehet. Samsung Galaxy SII-n például amolyan soft gombok vannak a képernyő alatt, érintésre felfénylő ábrákkal, így vagy megjegyezzük, melyik hol van, vagy ügyeskedni kell, hogy első érintésre csak a fényeket kapcsoljuk be, ne nyomjunk semmit.
Lehet, hogy csak én vagyok elkényeztetve, webOS-en nem volt ilyen probléma, de tudtommal iOS-en sincs. Valószínűleg ez is az egyik oka annak, hogy kevesebb Palm Pré és iPhone végzi pályafutását a falon csattanva.
Egy okostelefonnál, de desktop operációs rendszereknél is az első, amivel a felhasználó találkozik, az a launcher. A launcher feladata egyszerű: elindítani a felinstallált appokat (régies kifejezéssel: programokat), valamint átváltani a már futó programokra.
Sokféle launchert láttam, és nagyjából mind jól teljesített. Ha lesz egy kis időm, megpróbálom valami okos táblázatba foglalni az általam ismertek jellemzőit, hátha kisül belőle valami nagy tanulság, de most csak az Androidét fogom fikázni.
Mert eddig ez a legrosszabb. Sikerült az egyszerűséget a körülményességgel vegyíteni, valamint felesleges korlátokat felállítani. (Itt is.)
A widgetek miatt muszáj külön home screennek lennie, ahová kézzel kell kipakolni az appok ikonjait. Ezzel nincs gond, csak azzal, hogy ez a kipakolás rémesen körülményes. Ahhoz, hogy hogy kikerüljön a nyitó oldalak valamelyikére, minden ikont egyenként kell megkeresni egy olyan listából, ahol az összes szerepel, ami ismerve a Market bőségét, meglehetősen sok elemű lehet. Ha az ikon már kint van, akkor elméletileg át lehetne húzni egy szomszédos screenre, de ez a művelet egyszerűen kínszenvedés; ha valaki képes arra, hogy tíz másodpercen belül képes átszuszakoljon egyik home screenről a másikra egy ikont, kérem, filmezze le, és ossza meg mindannyiunk okulására, hadd tanuljuk meg a technikát!
Ellenben az alsó dockból rendszeresen sikerül kirántanom az ikonokat a home screenre, szerencsére visszafelé is ugyanolyan sima az út, kivéve, amikor az 5 ikon helyett misztikus módon 1 vagy 3 jelenik meg hirtelen, ekkor a home app gyors kilövése segít, szerencsére ez a back gomb sokáig nyomásával könnyedén kivitelezhető.
Lehet, hogy csak az ADW Launcher, lehet, hogy a stock launcher is tudja azt, hogy az appokat katalógusokba lehet sorolni, egy appot akár többe is. Ezt a launcherben az ikonon történő hosszan nyomásra felugró context menüből lehet elérni, na persze ezt is csak egyenként lehet végezni. Ennél is nagyobb hiba az, hogy a kategóriák között lapozgatva az "All" megjelenik, de az "Uncategorized" nem, ami akkor hiányzik igazán, ha minden appot eminens módon be akarunk kategorizálni. Így aztán nem is akarunk.
A már futó programokra történő váltás viszonylag jól megoldott, a home gomb hosszan nyomására felugrik az utolsó 8 (vagy amennyit beállítunk) app ikonja, ahol rábökéssel választhatunk. Ez annak ellenére megfelelő, hogy a 8 utoljára használt app nem azonos az éppen futó appokkal.
A a lockscreen-home-launcher a telefon legfontosabb applikációja. Nem véletlen, hogy pl. a HTC is sajáttal rukkolt elő (Sense), de még a custom ROM-ok is próbálják orvosolni a problémát. Legközelebb, hacsak be nem csúszik valami kis izgi app, amit mindenképp azonnal meg kell énekelni, folytatjuk a Launcher témát, persze csak ha még egyben lesz a készülékem.
A hétvégén egy app kissé zilált állapotba hozta az SD kártyámat (először csak belassult, aztán besztondult a készülék), a végeredmény az lett, amit a mkdir x; chdir x végtelen ciklusban futtatása eredményez. Ennek örömére újra is partícionáltam a kártyát, most 6G / 2G az adatok javára a LINK2SD-vel szemben.
Nem mentem végig minden okostelefon-platformon, de nem véletlenül az Android esetében (pontosabban a formázás-másolás progress barok nézegetése közben) jött az a gondolat a fejembe, hogy jobban járok, ha felveszek egy rendszergazdát a telefonomhoz.
Ugye, aki civil, és meghagyja a gyári operációs rendszert mondjuk a ZTE Blade készülékén, annak kb. 4-5 izomosabb app elég ahhoz, hogy beteljen a belső háttértár. Egy power user felfedezheti magának az APP2SD-t, amivel valemelyest lehet segíteni. A rootolás, új ROM install, belső tár és SD kártya újrapartícionálás viszont már nem fog menni, és nem csak a nagymamámnak, ez csak a geekek (és ismerőseik) kiváltsága.
Ha vennék egy autót, ahol az ötös fokozat nem működik, nem nyugodnánk bele azzal a felkiáltással, hogy városba így is tökéletes. A mobiltelefonoknál pedig bizony így van. Éz ha már itt tartunk, bár engem nem érint, osszunk ki egy pirospontot a T-Mobile számára: nem voltak restek utánanyúlni a ZTE Blade tulajdonosoknak, hogy egy ROM upgrade-del megoldják azt a problémát, amire egyébként nem találok szavakat: a régebbi készülékeken csak a fél RAM látszik. Szóval ott van a gépben 512 Mbyte memória, de csak 256 Mbyte használható. Milyen lehet a minőségbiztosítás, vagy nem is tudom mi egy olyan cégnél (ZTE), ahol nem tűnik fel, hogy a fizikailag belepakolt memóriának csak a fele van meg?
Persze a nem IT szakemberek vehetnek más készüléket is, normális belső tárhellyel, de nagyon remélem, nem ez a sunyi koncepció áll a háttérben, mármint a rendszerek direkt történő lebutítása, hanem csak sima lamerségről van szó.
Egyébként már alig várom, hogy az okostelefon- (és tablet-) tulajdonos ismerőseim rájöjjenek, hogy nemcsak a desktop gépüket, WiFi routerüket stb. tudom megszakérteni, hanem az okostelefonjukat is, azért fel fogom hívni a figyelmüket, hogy nálam a problémaelhárítás egyik bevett módszere az, hogy a készüléket falhoz vágom.
Miközben jókat kacagunk azon, hogy Bill Gates elegendőnek tartott a PC-kbe 640 Kbyte-nyi memóriát - egyébként ez abból származik, hogy a PC gépek processzora, az Intel 8086/8088, lévén 20 bites címzésű, összesen 1 Mbyte azaz 1024 Kbyte memóriát tud kezelni, amiben a még a BIOS-nak és a képernyőmemóriának is el kellett férnie -, afelett elsiklunk, hogy az Android arhitektúra egy sokkal nevetségesebb korlátot tartalmaz, amit ráadásul nem indokol semmi: a felinstallálható appok számára fenntartott háttértár méretének korlátja.
Az ésszerű és triviális megoldás az lenne, hogy meg lehetne választani, hogy az app hová legyen installva. Mondjuk, azért ne akárhova, hanem lenne egy lista, ahol fel lenne sorolva minden háttértárnak (belső háttértár, SD kártya) egy erre a célra kijelölt könyvtára, pont. De ha még a lista helyett egyetlen könyvtár is lenne kijelölve, Linux rendszerekben (így Android alatt is) symlinkek használatával meg lehet oldani a problémát: az egyetlen, app telepítésre kijelölt könyvtárában csak egy-egy linket kell létrehozni, ami az appok tényleges helyére mutat, innentől senkinek nem kell törődni vele, fizikailag hol vannak.
Na persze nem így működik a dolog.
Az Android a 2.x-es verziók előtt csak belső tárhelyre lehetett installni programot. Ha az elfogyott, akkor vége volt, hiába volt az SD kártyán hely. A belső tárhelyen két partíció van, a system, ez tartalmazza az alap GNU/Linux rendszert, mint pl. a kernel stb. valamint az alap Android dolgokat (ha jól vettem le, a "ROM" app-okat is), és a data, ami a felhasználói tárhely. Itt annyit lehet okoskodni, hogy ha átpartícionáljuk a tárhelyet, akkor nagyobb data partíciót nyerhetünk. Ezt a custom disztrók azzal támogatják, hogy csak minimális "ROM" applikációt tartalmaznak (a gyártók imádják telepakolni a készülékeiket mindenféle bloatware-rel, így van mit kidobni), hogy minél kisebb hely kelljen a system partíciónak. Minden megabyte számít, nagy segítség ez.
Egy app alapból három könyvtárat használ: egyben van a program (esetleg még plusz a lib-ek) egyben az adat, és kell egy könyvtár a Dalvik cache-nek. Az Android 2.x-es verzióktól kezdve bevethetők az APP2SD nevű csodaappok, amelyek képesek az arra felkészített appok data könyvtárát SD kártyára tenni. Ezt nem tudtam felfogni, hogy miért kell felkészülnie egy programnak arra, hogy az adata milyen adathordozón van; ha ez csak annyit jelent, hogy megadható, melyik könyvtárba dolgozzon (Linux alatt minden meghajtó és partíció egy könyvtárstruktúrában látszik), akkor gratulálok a félmegoldáshoz, amelyre éveket kellett várni, csodás.
Ennél okosabb dolog linkelni, egyes megoldások az egész data partíciót lecserélik egy SD-kártyára mutató linkkel, míg a LINK2SD app segítségével apponként linkelgethetünk. Ehhez valami homályos oknál fogva két részre kell partícionálni az SD kártyát, az első partíció megmarad hagyományos adatnak, a másik lesz a linkelt appok tárhelye. Azt hiszem, azért, mert ha rádugjuk az eszközt USB-re, akkor az SD kártyát (illetve az első partícióját) az Android unmountolja, hogy lehessen a hostról piszkálni, persze erre is van app, hogy ezt ne tegye, viszont a második partíciót sosem unmountolja, így lehetnek rajta bátran appok. Abba nem merek belegondolni, hogy mi történik, ha az APP2SD és LINK2SD-t egyszerre használom. Mindegy, a LINK2SD módszerrel az appok egyből az SD kártyára másznak, a belső tárhely szinte nem is kell.
Ehhez képest a telefonomé szépen fogyogat. Ha betelik, falhoz vágom.
Nem tűntem el, csak részt vettem a Superweek konferencián, ami - műfajához képest szokatlanul - teljes odafigyelést igényelt és érdemelt. Amíg el nem jutok odáig, hogy kiírjam magamból, addig HH beszámolóját ajánlom, érdemes elolvasni.
Pedig a téma a zsebemben hever, a Blade-emet Android 2.3-asra frissítettem (Gingerbread, ha így jobban ismerős, egyébként Cyanogen 7), majdnem olyan, mintha új telefonom lenne. Ezt is megéneklem valamikor, egyébként még nem értek véget a küzdelmek.
Na de hogy valamiről írjak is: nehéz az élet. Főleg, ha egy amőbaszerű lifeform vagy, amit a közismert halas sztori mintájára a nagyobbak megesznek, bár a kisebbeket meg te eheted meg, és ettől nagyobb leszel, csakhogy oda kell evickélni értük, a mozgástól viszont szép lassan, de fogysz. Rajongok az ilyen játékokért, amelyek ennyire triviális ötletkre épülnek, ahol az egyszerű matek (megéri-e elmenni egy x tömegű kajáért y tömeg leadása árán?) stratégiává, sőt, filozófiává nemesül át. Az Osmos nagyon beletalált ebbe. Na persze az sem ront a dolgon, hogy itt a kivitelezés is hibátlan; remek ambient zene, brilliáns grafika és kipolírozott control gondoskodik arról, hogy szívünk együtt dobbanjon az általunk irányított pacával. Causal gamereknek kötelező darab.
