Úgy egy éve azt találtam ki, hogy ha már nincs rendes áron normális billentyűzetes telefon, se használt, és főleg nem új, mert a világ az egyre nagyobb tepsik felé halad, akkor külső íven előzök, és veszek egy új 7"-os készüléket, természetesen, mint mindig, 30 eFt alatt.

Sikerült is Kínából rendelnem, bár mire ideért, majdnem el is feledkeztem róla. Na és mit várhatunk el egy szállítással együtt száz dollárba kerülő 7"-os androidos készüléktől? Ennyi pénzért minden feature ajándék. Ha népies költő lennék, azt mondanám, hogy:

Százdolláros telefonnak
Hétcolos a diszpléje
Azért ilyen olcsó, hogy a
Hülyének is megérje

Három részre felbontva a
Négy gigabyte háttértár
Egyik neve "SD-kártya"
Külső csak dísz, így jártál

Fényképezzünk vele tüzet
Elöl-hátul kamera
Száz dollárért ne várd el, hogy
Perfekt lesz a pirosa

Azt hiszem, egyelőre altassuk ezt a népies költő dolgot.

A specifikáció korrekt belépő szintet ígér: MT6572 dual-core processzor, fél Gbyte RAM, 4 Gbyte háttértár, 1024x600 display, GPS, telefon (GSM, 3G), két kamera, Android 4.2.

Tulajdonképpen már akkor is léteztek ennél erősebb gépek, de a telefon plusz GPS kombó még ritkaság volt, 100 dollárért mindenképpen. A helyzet azonban rohamosan javul, például amikor megérkezett a gépem, és körbeállták a kollégák, az egyik hirtelen felindulásból rendelt egy hasonlót a csajának geocaching segédeszköznek, és az egy dolog, hogy kicsit csinosabb kivetelűt sikerült választania, mint az enyém, de 80 dollárból kijött neki.

Azért óvatosságra intek mindenkit, nehéz kibogozni, mit vásárolunk. A kínaiak a termékleírásoknak csak a dizájnjára fordítanak nagy gondot (ez irónia volt), a tartalomban gyakran vannak érdekességek, találkozhatunk olyannal, hogy a GPU magjainak számát tüntetik fel (jobban hangzik, nem?), az órajelet felszorozzák a magok számával, illetve vannak vissza-visszatérő egysoros poénok is, mint pl.: "3G: supported", vagy "processor: yes". A termékek és az elnevezések között is N:M kapcsolat van, így ez sem támpont, az enyém dobozán például név nem szerepelt, a készülék "about" menüpontjában is csak a kínai humor újabb gyöngyszemét leltem: Tenovo CY-7805.

A helyes eljárás a processzor típusáról meggyőződni - ezt szerencsére előszeretettel alkalmazzák a márkanév pótlására -, majd rákeresni arra, mit tud az adott típus. Mivel ezek SoC-ok, azaz gyakorlatilag mindent tartalmaznak (GPS, GSM, effélék), kettő dologban lehetünk biztosak: egyrészt a tabletben plusz funkciókat nem kapunk (pl. ha nincs a prociban GPS, biztos nem tettek mellé egy külsőt, az úgy drága), másrészt nem lesznek kihasználatlan funkciók (pl. ha a prociban van GPS, nem hagyják kihasználatlanul, ha GPS nélküli tabletet akarnak gyártani, akkor GPS nélküli procit választanak hozzá, az olcsóbb). Két rizikótényező marad: a képernyő, amit azért elég jól körülírnak a specifikációkban, és a kamera, ami viszont lutri.

No de mire jó egy ilyen kínai csoda? Ha valaki fanyalog, hogy egy divattal ezelőtti telefonja van, ami lassúcska, az új modellben jobb a kamera, stb., annak terápiás célzattal tudok javasolni egy hónap együttélést egy ilyen value készülékkel, utána sírva fogja az elavult készülékét csókolgatni. Akinek nincs kedve effélére kalandra, de kíváncsi, az olvasson tovább - rövid bemutatónkban a legkibírhatatlanabb hiányosságok felől haladunk a kevésbé irritálóak felé.

Számítógépeknél, így androidos készülékeknél is a teljesítményt leginkább két összetevő befolyásolja: a processzor és a memória mérete. Amire esetünkben nem lehet panasz, az a horsepower, bár egy kisebb felbontással, kevesebb pixellel valószínűleg jobban megbírkózna a gép, azért a játékok még bőven élvezhetőek, bátran ki lehet próbálni 3D-s csodákat is. A fél gigabyte memória viszont kevés, a felhasználói programoknak alig 80-100 Mbyte marad, már a launcher is gyakran kipenderül a memóriából. Mai, modern csilivili weboldalat nem lehet megnyitni, mire átgörgetünk egy cikken, valami felzabálja a memóriát, és a böngésző elpukkanik. Az olvasgató app (Pocket, böngésző) mellé a szótár app csak ritka esetekben fér el, de ha mégis, legtöbbször fellép a memóriahiány által okozott legundorítóbb jelenség: a rendszer a soft keyboardot dobja ki, akár gépelés közben is.

A fényképezőgép katasztrófa, mint a mellékelt ábra is mutatja: hangulatos tűzropogást akartam fényképezni, de a láng kék színű lett. Sose gondoltam volna, hogy a magyar popslágerek béna szövegeinek világa (keserű méz, fekete rúzs stb. vagy Kovács Ákos tetszőleges ún. verse) egyszer élőben mutatkozik meg előttem.

A GPS nagyon lassan áll fel, már-már hibára gyanakodtam, és mindenféle beállításokat piszkálgattam, amikor egyszer csak megjelent 1 műhold, majd alig fél órán belül több is, és sikerült a pozíciót megállapítani. Az MTK weboldalán állítólag van GPS-t segítő adat, de ezt nem sikerült letölteni és beüzemelni. Ha viszont egyszer már a GPS elkapta a fonalat, akkor használható, oké, volt már, hogy szerinte egy utcával arrébb mentünk, de ez a keskeny budai utcák esetében elnézhető (árnyékolnak is, közel is vannak egymáshoz). Azért Bécsben jó hasznát vettem, csak egyszer hajtottam rá a villamospályára, és onnan is nagyon hamar sikerült elmenekülni, mert alacsony volt a járda a megálló előtt, könnyen áthajtottam rajta.

A képernyő közepes minőségű, esti olvasgatásra tökéletes. Az 1024x600-as felbontás passzol a 7"-os mérethez, aki ennél sűrűbb pixeleket lát, az menjen vadászpilótának. Viszont napfényben már a legfényesebb beállítással sem látható szinte semmi, és éles szögből sem élmény. A touchscreen 5 pontos, ami tökéletesen elég.

A Google vagy a gyártók, esetleg együtt, nem tudom, de mindent megtesznek, hogy kibabráljanak a mindenkori alsó kategóriás készülékek tulajdonosaival. Régebben azzal büntették a népet, hogy képesek voltak 30-100 Mbyte-os belső storage mérettel kihozni készülékeket, ami app2sd esetén is használhatatlan volt. Manapság az a divat, hogy ketté partícionálják az egyébként korrekt méretű felhasználói területet, így egy használható belső tár helyett egy kicsi belső, plusz egy picike SD-kártyaként felismert területet kapunk, azaz a külső SD kártyát szinte semmire nem lehet használni, mivel minden program a belső területet látja SD-kártyaként. Szerencsére meg tudtam rootolni a telefont, saját kis kezemmel megcseréltem "belső" és a "külső", azaz valódi SD kártyát, így az SD kártya SD kártyaként jelenik meg.

Én elég jól elvoltam a készülékkel, minden kisebb kényelmetlenségnél azt mondtam magamban: "100 dollárért ennyit tud", szóval nem vágtam falhoz.

Más módszerrel sikerült leamortizálni: felelőtlenül a kabátom zsebében hagytam, amit hanyagul az ülésre dobtam, egy fiatal rokonom pedig véletlenül ráült, oda lett a touchscreen. Végtelen szomorúságomat látva a család egyöntetűen megszavazta az azonnali pótlást, én pedig lehívtam 100 dollárt a tartalékkeretből. Ne kapcsoljanak el, a folytatás vidámabb lesz!