Aki Twitteren követ, az tudja, hogy épp' a Világ Legrosszabb Protokolljával küzdök, nincs időm írni, pedig volna miről, például többeknek is ígértem, hogy bemutatok pár nagyszerű appot - kis türelmet kérek, fiúk-lányok. De lám, az utolsó blogposztot már nem is kell megírnom, megtette helyettem Modoros Tibor:
Hatalmas csattanás. Tamás fémes zajt várt, ehhez képest meglehetősen tompára sikeredik az ütközés, ahogy először a hátlap találkozik a fallal. Elsőre úgy tűnik, mintha milliónyi darabra szakadt volna széjjel a készülék, de ez valójában szinte csak a burkolatot és a törött képernyőt jelenti. Kicsit elfordítja a fejét, hogy a műanyagszilánkok ne szálljanak a szemébe. A ház még úgy-ahogy egyben maradt, a falon a becsapódás helyét kis mélyedés és szürke elszíneződés jelzi.
Nagyon plasztikus leírás, most már kíváncsi vagyok, tényleg így fest-e, amikor beteljesedik a végzet, amit ez a blog a nevében hordoz. Egyébként a nevet, mint nemrég felderengett, nem magamtól találtam ki, hanem egy barátom ihlette. Pár éve vásárolt egy Windows Mobile 6.x-es telefont, talán valami HTC csodát, és az lett a vége, hogy falhoz kente, indulatból, erőből, őszintén, úgy, amilyennek a rockzenét írják le a lexikonok. Jövő héten együtt lógok vele egy napot, majd megkérdezem a részleteket, hacsak addig is nem szerzek közvetlen tapasztalatokat.
