HTML

falhoz vágom

Egy máig is harcoló német alakulatot elhagyva csatlakoztam a Szovjetunió dicsőséges Vörös Hadseregéhez, azaz fiókba került a Palm Pré okostelefonom, mert hozzájutottam egy olcsó androidos készülékhez. Ez az élmény annyira erőteljes, hogy háborgó érzelmeimet rövid, de emellett szakmai korrektségre is törekvő írások formájában próbálom levezetni, melyek végén konklúzióként gyakorta jelenik meg a blog címével összecsengő tiszta rím.

Kövess Twitteren: @ern0plus4
Amerikai Apple szekció: @ottoolah

 
Tágítani akarod a látókörödet, és nem csak a mobil eszközökön akarsz mérgelődni? Akkor neked a TechZilla blog kell.

Pörögnek az események, egyik nap még azon mulatunk, hogy Steve Ballmer visszavonulásának a hírére megugrik a Microsoft árfolyama, másik nap meg felvásárolják a Nokiát. Bár nem hiszem, hogy a kalendáriumokba be fog kerülni a harmadik hír, azért nekem ez a legfontosabb: két napja egy Nokia Lumia 520-at használok.

NokiaLumia502-welcome.jpgCéges teszttelefon, azért erre esett a választás, mert ez a legolcsóbb eszköz, amelyen Windows Phone 8 operációs rendszer fut. Persze lesznek, akik észtartalékaim kimerülésének bizonyítékaként értékelik, hogy lecsapok egy Windows Phone készülékre, pedig csak bátor vagyok (mint a viccbéli ló). Ha szellemi leamortizálódásom közel van, annak leginkább az oka lesz ez a váltás.

Két nap tanulságai:

Nokia Lumia 520 account problem

  • A telefon fényképezőgép gombja egy nap után meghalt, tele van az album a zsebem belsejéről készült felvétellel.
  • A Microsoft account regisztrációján még lehetne csiszolni.
  • Szédülök. A GUI "olyan mint a zsiráf: szép, szép, de otthonra nem kellene", minden ide pörög, oda pörög,  kikapcsolni persze meg nem lehet. Mindazonáltal a Metro Modern launcher felület használható, nem mondom, hogy ezt választanám tízből, de jól megvagyok vele.
  • Szégyenszemre egy fórumról kellett kinézni, hogyan kell taskot váltani: a back buttont kell sokáig nyomni. Sose jöttem volna rá.
  • Csak választani lehet taskot, kilőni nem.
  • A böngészőben nem lehet úgy zoomolni, hogy a szöveg betördelődjék a képernyőre.
  • Szövegbevitelkor nem úgy kell a szavak belsejébe vinni a kurzort, hogy odabökünk (mint az állatok), hanem valahogy máshogy, többször sikerült már.
  • Egy, közös hangerő van. Pont.
  • A fényerő vagy automatikus, vagy három fokozat közül választható.
  • Az USA apps+game store-t szeretném használni a nyelv és a toplista miatt, de ott nem jelenik meg az "install" button. Most azt csinálom, hogy az URL-ben átírom kézzel az "us-en"-t "hu-hu"-ra, ha le akarok tölteni valamit.
  • A naptár app a Google naptárjából alapból csak a default kategóriát látja, a többit egy trükkel lehet csak előcsalogatni.
  • Végére hagytam a legsúlyosabbat: tegnap sikerült "zsebből" felhívni mutteromat.

Ha az egészségem nem emésztődik fel a küzdelemben, folytatás következik.

Címkék: usability launcher Windows Phone Nokia Lumia 520

Szólj hozzá!

Legutóbb arra csodálkoztam rá, mennyi adat fér el egy körömnyi kártyára, és most megint arra kérem a tárlatlátogatókat, álljanak meg egy pillanatra, és gondolkodjanak el a látottakon. Pontosabban azon, amit nemsokára látni fognak.

Úgy vagyunk ezzel, mint paraszt bácsi a repülőn, nem gondoltuk volna, hogy a 4 Gbyte címtartomány valamikor kevés lesz, de arra aztán végképp nem számítottunk, hogy a zsebünkben hordható eszközök is kinövik. Jövőre vagy később, valószínűleg szép fokozatosan (először csak a cutting edge, aztán a tömeg is követi), de 64-bitesek lesznek az okostelefonok, meg persze a tabletek.

Ha software és - azon belül - user experience design terén hasítana így az ipar, nem végezné annyi telefon a falhoz vágva.

Címkék: teljesítmény jóslás 64-bit

Szólj hozzá!

Majdnem

Szép számmal vannak készülékek, amelyeken bár Android fut, de nem teljes értékű okostelefonok, csak majdnem.

Én már egyszer majdnem ettem túrós rétest, de az a szegény öcsém, az még sose!b

(Ismeretlen szerző)

HTC Status

Engedje meg a kedves olvasó, hogy Pap Jancsiként megmagyarázzam: a majdnem azt jelenti, hogy nem.

Bár a bevásárlólistámra nem vettem fel ezt a készüléket, de amúgy kíváncsi voltam rá a rendhagyó formája miatt. Ezért aztán komolyan megörültem, amikor egy olvasóm jelezte, hogy ad egyet tartós használatba. Mivel az újonnan vásárolt készülékemmel éppen szívás volt (és még most is az van), ráadásul használtam már HTC telefont, kapva kaptam rajta. Az új árát nem ismerem, de a Mammutban láttam egy használt készüléket 35 eFt-ért, és az Ebay-en sem lehet olcsóbban megkapni, önerőből nem lettem volna tulajdonosa egy ilyen készüléknek.

Nokia 7110

A telefon külseje vonzó, valamit eltaláltak rajta. Bevallom, nekem is tetszik, és amikor hazavittem, lányom(9) azonnal lecsapott rá, nem zavarta a kis képernyő, jó ideig csak ezen volt hajlandó Dragon Fly-ozni. Kissé bumfordi fejével, a display körüli fémes kerettel, enyhe előrehajlásával a Nokia 7110-et idézi, azt is kajálták a népek. 1982-ben körülbelül ilyennek képzeltük azokat az eszközöket, amivel levideotelefonálunk a gépházba, miközben az űrhajó hatszögletű folyosóján rohanunk a központi vezérlőterembe, ahol a kapitány a 3D kivetítőn mutatja meg, hol hibásodott meg a protonhajtómű. Fokozza a hatást, hogy sokkal több gomb van rajta, mint az Első Wapos Telefonon, ezek ráadásul világítanak, plusz ott van a dedikált Facebook-gomb, ami biztos valami fontos dolog lehet, ha ilyen kitüntetett helyet kapott.

No de akkor hol szúrták el?

Alig

Ahol csak lehet. Először lássuk a klasszikus hibát, ami megfigyelhető a Wildfire S esetében is, de még tucat value kategóriás készüléket meg lehet említeni. Alig van belső tárhely.

A Status-ra körülbelül kettő-három appot lehet telepíteni, nincs tovább. Ha teszünk bele micro SD kártyát (jelesül egy 2 GByte-osat), akkor akár öt-hat nem túl nagy is elfér. Most van rajta három játék, Twitter kliens, Trello, Pocket és Dropbox. A Tasks már nem fért rá, pontosabban letöröltem a Trello kedvéért, meg már csak azért is, mert egy idő óta nem volt hajlandó szinkronizálni.

Egy Unix filesystemben egyetlen mozdulattal létrehozható ún. symbolic link, aminek a használatával egy külső adathordozón lévő könyvtár (vagy file) megjelenhet bármely könyvtárban, így egyszerűen érthetetlen, hogy miért nem lehet külső tárhelyen lévő könyvtárat belinkelni az app-ok közé. (A Link2SD pontosan ezt csinálja, persze rootolt készülék kell hozzá.)

Az Android ezen konstruckiós hibája szemmel láthatólag nem zavarja sem a gyártókat, sem a Google-t, az olcsóbb modellek belső tárhelye botrányosan kicsi, pár app installálása után betelik. A gyártókat megértem, gondolom, arra számítanak, hogy a felhasználók, amikor szembesülnek a ténnyel, hogy nem tudnak több programot telepíteni, azonnal elrohannak a boltba egy nagyobb modellt vásárolni, de azt, hogy a Google-nak mi a jó abban, hogy nem vásárolnak az emberek appokat, nem tudtam megfejteni.

Fele sem

Teszünk néhány triviális állítást, ami egy hard keyboarddel rendelkező telefon tervezésekor felmerülhet:

  • Legyen minél nagyobb a képernyő.
  • A készülék ne legyen túl nagy.
  • A billentyűzet legyen minél nagyobb.
  • Ha a készülék kicsi is, a képernyő minél jobban használja ki a helyet, minél nagyobb legyen. Ha a készülék kényelmetlenül nagy, akkor kapjunk valamit cserébe a szenvedéseinkért, a felületének minél nagyobb része legyen képernyő.
  • Vegyük figyelembe, hogy az operációs rendszer és az applikációk portré orientációra vannak tervezve, a listák, szövegek jobban kedvelik ezt.

palm_pre_smart_phone.jpg

Na persze ezeket egyszerre összehozni nehéz, lásd kecske és káposzta esete. Van, ahol a képernyőből áldoznak, hogy legyen hely a keyboardnak (pl. Palm Pixi), van, ahol kicsit megnyújtják a telefont, hogy minden elférjen (Motorola Droid Pro), a legtöbb készüléken pedig a képernyő alól lehet a billentyűzetet előhúzni oldalra, használat közben landscape orientációra kényszerítve a felhasználót. Eddig talán csak egyetlen olyan telefont láttam, amely a fenti szempontok mindegyikét egyszerre teljesíti: nem lepedő méretű, a felülete nagy részét a képernyő foglalja el, és portré tájolású kinyitott billentyűzettel is: ez a Palm Pré.

A HTC mérnökei viszont azt tűzték ki célul, hogy a készülék a felsoroltak közül minél kevesebb szempontnak feleljen meg, és a célkitűzést pazarul teljesítették is. Fele sem jött össze a pontoknak.

Kezdjük ott, amiért az egész szenvedés egyáltalán fennáll: a billentyűzet. Szar, mint a Tokaji Kereskedőház borai. Jó, ekkora méretben nem várunk csodát, de nyomkodtam már pár készüléket, és eddig ez a leggyengébb a műfajban. Majdnem használható.

Az orientáció: fail. A készüléket ha beforgatjuk portréba, a billentyűzet is elfordul, úgy pedig lehetetlen gépelni, tájkép módban viszont az applikációk néznek ki szörnyen: a portréra tervezett képernyők alján-tetején a fejlécek illetve láblécek elfoglalnak minden helyet, a lényegnek, a tartalomnak csak egy rés marad.

A képernyő mérete: fail. Maga a display fantasztikus, ezen a kis helyen 480x320 pixel van összezsúfolva, ami hasonló pixelsűrűségű, mint a 480x800-as kijelzők, szép is. Csak feleannyit sem kapunk belőle, mint más készülékeknél.

A hely kihasználása: epic fail. Az alábbi képen a Status és egy Motorola Droid2 van egymás mellé téve. Ami elsőre feltűnik, az az, hogy bár a készülékek mérete nagyjából azonos, a Droid képernyője mégis 2.66-szor nagyobb, mint a Status-é (1.). Mindenféle trükkökkel kieszközölték, hogy a böngészőben megjelenő szöveg ennek ellenére kb. kétharmada a nagyobb képernyőn megjelenőnek (a 2. jelölés jelzi a Statuson látható szöveg végét). Ezt úgy érték el, hogy a Status browsere eltünteti a status bart, és a böngésző fejléc is kisebb (3. vs 4, oda is másoltam a Status-hoz a Droid kép részletét). A betűk is kisebbek természetesen.

Status vs Droid2.jpg

A készülék alsó részén (5.), ahol minden készüléken a standard (khm.) gombsor található, a Status-nak nincs semmi, csak a Facebook-button (6.). Van itt hely, jut is, marad is!

Veri a lécet

Bevallom őszintén, a készüléket leginkább csak telefonálásra, és jegyzetelés-helyettesítő fényképezésre használom. Ha bármi másba kezdek, pédául valami szöveget akartam olvasni vagy írni, akkor hangulatom függvényében előbb-utóbb előhúzom a Droid2-t, és élvezem a nagy képernyőt és a nagy billentyűzetet.

Nem tudom, szeretnék-e valaha attól a gyártótól vásárolni valamit, amelyik egy majdnem terméket képes megtervezni, legyártani, marketingelni, eladni. Ha fontos dolgokban ekkora hibákat vétenek, esélytelen, hogy ha nem is tökéletes, de egy minden részletében átgondolt konstrukcióval rukkoljanak elő.

A HTC Status minek van? Falhoz vágni, annak.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                         

Címkék: koncepció link2sd Android HTC Wildfire S Palm Pré HTC Status Motorola Droid Pro Palm Pixi

4 komment

Webes és mobil app fejlesztői körökben kezd kicsit túlnőni az usability körüli zsizsgés a szükséges mértéken, felnőtt emberek képesek egymás torkának esni amiatt, hogy mennyire legyen kerek egy button sarka, nem is szólva arról, hogy ha valaki megbotlik, azt ott helyben tapossák a sárga gradientes földbe.

Persze van még olyan szeglete a világnak, ahol ebből semmi nem érződik, és nem kell Észak-Koreáig menni az élményért, csak Budaörsig. A történet ott kezdődik, hogy lejár az állampolgár jogosítványa, aki orvosi igazolással és lakcímkártyával felszerelkezve meló előtt beugrik a budaörsi hivatalba, reggel fél kilencre:
- Csókolom, nemsokára lejár a jogosítványom, szeretném cserélni.
- Ma már csak fél tizenegyre tudok időpontot adni, vagy délutánra.
- Hát, addig nem tudok várni, dolgozó ember vagyok, de délután öt után bármikor jó lenne.
- Jó, akkor majd tessék kettőkor bejönni, akkor adunk délutánra időpontot.
- (arcom.jpg) De miért?
- Most csak délelőtti időpontokat adunk, délutáni időpontokat kettőkor tudunk adni.

A beszélgetés még folytatódott tovább, de már csak az utolsó két sor variálása történt, a "ravatal" szó szerepeltetése nélkül.

Vonjuk le a tanulságokat:

  • Az állami szférában alsó szinten agyatlan robotok dolgoznak, akik a rendszer hibáit sem észlelni nem képesek, sem kijavítani nem jogosultak, sem késztetésük nincs erre.
  • Az állami szféra azon szintjén, ahol a dolgokat megtervezik, nem állnak azon a szakmai illetve motivációs szinten, hogy a folyamatok kialakítása során alapvető dolgokat (jelesül: az emberek többsége munkaidőben dolgozik) figyelembe vegyenek.
  • A profit szférában sincs kolbászból a kerítés, hány cégnél használnak e-mailt task managementre (v.ö. Gmail priority inbox), és Excel-t a hiányos funkcionalitású applikációk mellett, illetve hiányukban azok helyett.

De hogy ne csak mindig sipárogjunk, fejezzük ki abbéli reményeinket, hogy az usability fontosságának felismerése előbb-utóbb átszivárog a kevésbé cutting edge műfajokba is. Ha John Lennon elképzelhette, hogy világbéke lesz, akkor mi is álmodozzunk bátran!

You, you may say
I'm a dreamer, but I'm not the only one
I hope some day you'll join us
And the world will live as one

(John Lennon: Imagine)

Címkék: usability iOS7

Szólj hozzá!

Megy a tehén, issza a vizet, a víz szalad oltani a tüzet, a tűz égeti a kórót, a kóró ringatja a kismadarat, persze ez csak mese, a valóságban nincs happy end. Terápiás jellegű poszt következik.

A GSM egy rövidítés, amiben a "G" a "Global" szóra utal. Persze ez csak amolyan fantázianév, köze nincs a valósághoz, ahogy a Sport szelet sem egy erőnléti edzés kelléke. Vettem az USA-ból egy Motorola Droid2 Global telefont, a "Global" itt azt jelenti, hogy ez kétnormás, tudja a GSM-et és az elbaszott amerikai szabványt is, a sima Droid2 nem viszi a GSM-et.

A gép Verizon előfizetéses volt. A Verizon egy kedves kis cég, a brossúra szerint bármilyen GSM kártyával lehet használni a készüléket, kivéve az USA GSM-szolgáltatóit, mint pl. AT&T. Szóval a kártya SIM-lockos is, meg nem is, a neten azt írják a népek, hogy az ő hálózatukon megyen. Na, az enyémen meg nem (Telenor HU). Ezért aztán rendeltem pár dodóért unlock kódot, két helyről is, egyik sem működött, szépen lekameráztam a sikertelen kísérletet, elküldtem nekik, visszaadták a zsét, köszi. Ezen a vonalon elakadtam.

Szerencsére volt otthon egy Turbo SIM kártyám, ha nem láttál volna még ilyet, érdemes megnézni, a sarkában egy kis 8051-es dudorodik ki (bekarikázva), az egész úgy működik, hogy beékelődik a telefon és a SIM soros adatforgalma közé. Aki hajlamos rá, az kezdhet parázni, hogy tényleg csak roamingoltat a rajta lévő kis programocska, nem pedig emelt díjas számokat is hívogat ködös hajnalokon.

Nos, egy hónapig boldogság volt, igaz, a kártya miatt nem volt 3G adatforgalmam, de ennyi belefér. Egy hónap után elment az adatforgalom, majd két napra rá megnyekkent a SIM kártya.  A Telenornál ingyen kicserélték, kaptam szép matrajoska kártyát, a bankkártyából ki lehet törni a minit, abból meg a mikrót, vagy hogy hívják őket. Na, a kártya 2 napig bírta, kinyíródott szépen.

Megint kértem új SIM kártyát, de ezt már nem merem a Turbo SIM-mel együtt használni. Szerencsére van nálam tartós használatban egy HTC Status (ChaCha), ami unlocked, úgyis már régóta ígérem, hogy tesztelem, hát most akkor hajrá.

Ha valakinek van ötlete a Droid2 Global unlockolására, ne tartsa vissza!

Címkék: unlocking Motorola Droid2 TurboSIM HTH Status

Szólj hozzá!

Könyvtárban jártam, ahol gyorsan kifényképeztem pár oldalt egy réges-régi könyvből, ami bemutatja az internetet, sőt arra vállalkozik, hogy megjósolja annak jövőjét.

Ha az internetere akarunk eljutni, akkor kell egy modem, minél gyorsabb, meg számítógép is, a legjobb egy 486 komputer. Minél több memória is legyen benne, minimum 16 Mbyte, és persze hangkártya is, a szomszédok kedvéért.

inet-01-szukseg.jpg
Böngésző is kell, a legnépszerűbb a Netscape Navigator. Ez mindjárt remek kezdőoldallal lepi meg a felhasználót.

inet-02-netcenter.jpg

Na de mire jó az internet? Sokmindenre. Sok főiskola és egyetem például gopher servert üzemeltet, itt a dokumentumok hierarchiába vannak rendezve, és le lehet őket tölteni a saját gépünkre.

inet-03-gopher.jpgA kereskedelmi portálok a szöveget és grafikát vegyesen megjelenítő ún. weboldalakat használnak. Az egyik legnagyobb portál a Yahoo, a kezdőoldala tele van mindenféle érdekességgel.

inet-04-yahoo.jpgÉrdekes weboldalakat a katalógusban találhatunk, ahol témakörök szerint vannak rendezve, vagy keresők segítségével. A keresők úgy működnek, hogy az általunk megadott szavakat tartalmazó weboldalakat kilistázzák. Próbáljuk ki, hogy "free sex", biztos lesz találat!

inet-05-matacrawler.jpg

Egyre több gyerek és fiatal internetezik, létezik külön nekik szánt keresőszolgálat, sajnos, csak angolul.inet-06-yahooligans.jpg

Ha nem bírjuk kivárni, hogy a HTML oldalak a böngészés során letöltődjenek a gépünkre, feliratkozhatunk webcasting szolgáltatásra, ami házhoz küldi a kiválasztott témákat. Automatikusan!

inet-10-webcasting.jpg

No de mi van a szöveges-képes oldalak böngészésén túl? A Java programozási nyelvnek nagy jövőt jósolnak, mert a Java-programokat interneten keresztül le tudjuk tölteni a saját gépünkre.inet-11-java.jpg

És hogy milyen is lesz a jövő? Lesz majd külön internet-gép java-állomással, egy kattintással letöltjük az internetet, és a java programokat is a saját gépünkre hozhatjuk át.inet-12-javagep.jpgA java-állomás alternatívájaként meg fognak jelenni olyan komputerek, amelyeket csak internetezésre lehet használni, ennek a neve Network Computer. Még egy hagyományos telefonkészülék is bele lesz építve, hogy ha az internetkapcsolatot biztosító modem egy melléken van, akkor telefonon tudjuk kérni azt.

inet-13-nc.jpg

Nos, ilyen volt az ezredfordulón az internet, illetve őseink így képzelték el a jövőt, azaz a mi jelenünket. Mindent persze ők sem láthattak előre, például a WAP sikerét vagy az animgifek elterjedését.

Címkék: jövő internet

8 komment

A kilencvenes évek közepén pár kollégámmal úgy gondoltuk, hogy Bill Gates tévedett, és nem a software írásból, hanem a hardware kereskedelemből lehet igazán meggazdagodni. Miután túljutottunk a legnehezebb feladatokon (cégnév választás és logo tervezés), nekiálltunk üzlethelyiséget keresni, végül a belváros kissé kieső részén nyitottuk meg Győr századik komputerboltját. A helyiség bérbeadója egy könyvelő cég tulajdonosa volt, középkorú "sztorizós nagybácsi" stílusú úr, felettünk volt az irodája, ahol 5-6 könyvelő dolgozott. Amint leszerződtünk, mondta, hogy barterezzünk egyet, itt van neki ez a server, ami állítólag lassú, cseréljük le. Oké, mondtuk, hozzuk az új gépet, csak előtte csináljanak egy friss backupot. Ilyet ők nem szoktak csinálni, nem hallott róla. Csodálkozó arcunk láttán még csak értetlenkedett, de amikor megkérdeztük tőle, mi történne, ha valaki véletlenül most felrúgná a servert, és a 150 partnerének a könyvelési adatai eltűnnének róla, akkor nagyon megijedt, azonnal felhívta a programozóját, aki kisvártatva meg is érkezett, és bevallotta, hogy tényleg nincs semmiféle backup. Szerencséjük volt, hogy velünk találkoztak, mert megcsináltuk nekik rendesen, happy end.

Másik esetem is hasonló. Történt, hogy a kilencvenes évek végén megnyertem egy textilgyár informatikai vezetői posztját. Szűz hóba taposott a csizmám, addig nem volt dedikált informatikus a cégnél, a termelésirányító néha egy főiskolást foglalkoztatott, a szövöde vezető meg saját maga írogatott programokat. Első napomon tiszteletemet tettem ezen két kollégánál, megmutogatták, milyen programokat használnak, majd megtekintettük a servert is. Backup, az nem volt. Ekkor belebújtam a kabátomba, elszaladtam a legközelebbi komputerboltba, vásároltam egy hard disket, amire azonnal átmásoltam a server tartalmát, majd pár hétig minden este, így ment, amíg üzembe nem állítottunk egy rendes backup megoldást.

Ez a két régi emlék azért jutott eszembe, mert nemrég olvastam valahol, hogy az nem backup stratégia, ha nap végén kézzel elindítasz egy scriptet, ami átmásolja a cuccaidat valahová. Ez egyébként igaz is. Viszont az is tény, hogy a legtöbb felhasználónak még ennyire se fussa', mint például ismerősöm ismerősének, aki Facebookon siránkozik:

KEDVES ISMERŐSEIM MOST ÉN MAGAM KÉREK SEGÍTSÉGET! A MAI NAPON [*****]I HÁZUNKBAN HÍVATLAN VENDÉG JÁRT ÉS ELLOPTA AZ AKTATÁSKÁM BENNE A LAPOTOPOM ÉS EGY KÜLSŐ MEREVLEMEZ. A LAPTOPOT AJÁNDÉKBA ADOM AZ ÚRI EMBERNEK, DE A MEREVLEMEZEN KÖZEL 15 ÉVNYI OKTATÓI, TUDOMÁNYOS, SZAKÉRTŐI ÉS PUBLIKÁCIÓS ANYAGAIM VOLTAK, MELYEK AZ ÚR SZÁMÁRA VALÓSZÍNŰLEG ÉRTÉKTELENEK, SZÁMOMRA VISZONT NEM.

Mai tanulságunk: akinek nem backupol, az reménytelen amatőr, és megérdemli, hogy holnapután minden adata eltűnjön nyomtalanul. Nem, nem vagyok gonosz, nem fogok örülni neki, ha ez bekövetkezik, de te meg kifejezetten sírni fogsz.

Címkék: backup

5 komment

Törésteszt... sikeres. Zsebből kirántás, jópár méter repülés. Sok telefon végzi így, hiába a Gorilla Glass.

pozsiphone.pngRovatunkat Pozsi támogatta.

Szolgálati közlemény: két új telefonom is lesz, ha megérkeznek, bemutatom őket. Régebbi modellek, de természetesen androidosok, keyboarddal.

Címkék: szolgálati közlemény intermezzó

4 komment

A történetet ott hagytuk abba, hogy miután a ZTE Blade vízbe esett, beszereztem egy másik készüléket, jelesül egy Pantech Crossover típusút. Most kicsit részletesebben írok róla, mint legutóbb, aki nem bírja a sok betűt, ne olvassa el.

Pantech

Mint azt már említettük, a Pantech egy dél-koreai cég, és ahogy elnézem, nagyjából csak az AT&T-nek gyárt félig-meddig brandelt telefonokat, a középkategóriát célozva. Ami még feltűnt, hogy a táblázatomba, ahová összegyűjtöttem a szóba jöhető készülékek típusát (lásd előző poszt), kettő Pantech modell is belekerült, ráadásul az egyiknek - a listában egyedüliként - nincs is billentyűzete.

Amiért a billentyűzet nélküli Pocket mégis figyelemre méltó, az a képernyőjének a felbontása: 800x600! Lehet, hogy csak az Apple pereit akarták megelőzni, de ez nagyon merész újítás, és most nem viccelek, tessék végignézni a kínálaton. Ha valakinek a 4:3 van becsípődve, más készüléket nemigen talál, de az igazi okosság ott van, hogy a telefon praktikus mérete kevésbé lett megnövelve, mint amennyi pixelt nyerünk. Nem tudom, mi állhat mögötte, lehet, hogy csak a Motorolát akarják ingerelni (854x480, ugye), vagy valami fizikakönyvben csupa jókat olvastak a tér 2. dimenziójáról.

Crossover

A maga idejében alsó-középkategóriás slider volt, és még most sincs nagy probléma vele. Teljesítményre nagyjából azt hozza, mint a ZTE Blade vagy a HTC Wildfire S, de annyival kényelmesebb, hogy 512 Mbyte belső tárhelyet álmodtak bele, nem kell nyomorogni. Annyira. Rootolást nem találtam hozzá, csak a gyári 2.3 update-et.

A készülék alakja rendhagyó, elég duci (keyboard miatt), a sarkain pedig le van csapva, ettől kicsit nyolcszöges, a felső két sarok kapcsoló. Az egyik a standard bekapcsoló (halkítás stb.), a másik pedig egy Quick Launch appot indít, ami úgy működik, hogy két másodperc után bejön az app, további 5-6 másodperc után megjelenik a gyorsindításba felvett appok listája default ikonnal, és innen már csak újabb 3-4 másodpercet kell várni, hogy betöltődjenek az appok saját ikonjai, ha kivárjuk, mert egyébként a default ikonos stádiumban már működik.

A halkító gomb speciális tulajdonsága, hogy cipőfűzés közben a zsebben benyomódik, amitől a telefon vibárálni kezd, de ezt ki lehet küszöbölni, ha arccal kifelé hordjuk.

Valószínűleg a hosszú téli estékre szánták gondolkodnivalóul, hogy a home és a menü gomb miért hard, a back és a keresés gomb viszont miért érintős kivitelű, mondjuk más variációt se tudnék hiretelen megindokolni.

A QuickLaunch egyébként a kanyarban sincs a Photo apphoz képest, amely szintén dedikált gombbal indítható, és 10-12 másodpercet kell rá várni, az exponálás 2-3 másodperces késése már elhanyagolhatónak mondható, emlékeztetőül, Androidról volna szó.

Minden más viszont elviselhető sebességű, a játékokkal sincs gond, például az Osmos, ami a ZTE Blade-en nem is volt támogatott, itt az, és tényleg, nincsenek a kis röccenések.

Keyboard

Na de akkor jöjjön a kényes rész, ami miatt ezt a típust választottam: a billetyűzet. Kezdjük azzal, amin a legtöbb slider elvérzik, a kinyitás. Azt kell mondjam, tökéletes. Az embernek az az érzése, hogy az IKEA szekrényfiók-nyitogató szerkentyűjének egy éves kínzása se tenne kárt benne, annyira meggyőzően, se nem túl erősen, se nem túl langyosan nyílik-csukódik. Zárt helyzetben, ha nagyon akarjuk, lötyögést észlelhetünk, de csak azt akarja mondani, hogy "nyissál ki!".

Maga a keyboard is fenékig mézesbödön: a gomboknak van útja, kattannak, és megfelelően távol ülnek egymástól. Ami még említésre méltó, az a négy kurzormozgató billentyű, bár alt-tal együtt nyomva nem a következő szóra, hanem sor szélére ugratnak, viszont a négy dedikált irány gombra vitele nagy jótétemény azoknak, akik ujjbeggyel nem képesek pontosan betalálni a kívánt helyre, ezzel nagyon gyorsan lehet korrigálni.

Konklúzió

Ha falhoz vágom, nem biztos, hogy kettéesik. Majd meglátjuk.

Címkék: teszt teljesítmény ZTE Blade HTC Wildfire S Pantech Crossover

Szólj hozzá!

Ebben a bejegyzésben a lehetetlenre válalkozom: megpróbálom elmagyarázni a szerelmet, lefesteni a zenét, elmuzsikálni a látványt.

Volt a kezemben sokféle kütyü, androidosból is jópár. Először máshogy gondoltam, de pont az androidos készülékeknél, ahol az operációs rendszer miatt az egyes készülékek közti eltérés ha nem is elhanyagolható, de a lehető legkisebb, szóval itt derült ki, hogy a kijelző mérete és a használatából fakadó öröm foka között az összefüggés nem egyenes arányosság. A 3.1"-es kijelzőjű telefonokhoz képest a Samsung Galaxy S-II 4.3"-as mérete az élvezeti értéket is arányosan megnövelte (mintha volna az élvezeti értéknek egzakt mértékegyége és mérőműszere, mindegy), de az 5.3"-as Galaxy Note már visszalépés volt, nem tudott felvillanyozni. A 10"-os tableteket élvezhetőnek találtam, de a Galaxy S-II élménytől elmaradtak, és és most jön, amire nem számítottam: a 7" viszont tökéletes.

Volt szerencsém egy meglehetősen egyszerű tabletet (Noname, 1GB RAM, 2GB storage, 800x480 felbontás) nyúzni: jó kézbe venni, jó rajta a betűket nézni, a képek és a videók is szépek. Nem is értem, az Apple miért késlekedett ennyit ezzel a mérettel (nem ez az Apple első hasonló hibája), mert bár még nem fogtam iPad Minit a kezembe, egész biztos vagyok benne, hogy az ha lehet, még kellemesebb. Meg merem kockáztatni, hogy ez a tökéletes méret, ha izgalmas gadgetre vágyunk, akkor azt a 7 zollos tablet testesíti meg leginkább.

Fiatalabb koromban együtt laktam Rack barátommal, és hát mivel mindketten kezdő szakácsmesterek voltunk, leginkább zacskós leveseket ettünk, kedvenc italunk pedig a sör és a kóla volt. Egyszer egy ilyen ebédnél Rack érdekes megfigyelést tett:
- Te, Ernő, próbáld ki, ha most a levesre kólát iszol, az mennyivel jobb, mint máskor, ha csak úgy simán innád. Biztos azért, mert a leves nagyon sós, és az édes kóla ilyen kontrasztos utána, de egészen első osztályú élmény.
Kipróbáltam, és tényleg, a kóla íze teljes pompájában ragyogott, ha szabad ezzel a képzavarral élnem. Kanalaztunk tovább.
- Viszont - szólalt meg barátom kisvártatva - azt is el kell mondani, hogy ha a kóla után megint levest eszel, az nagyon szar - és ebben is igaza volt, ott is hagytuk.

Ez akkor jutott eszembe, amikor a tablet nyektetése után újra kezembe vettem a telefonomat. Kólára leves érzés, és mindez csak a méret miatt. Nem ízlik már a leves. Nagy az esélye, hogy bővítem  a készülék-portfóliómat egy kis tablettel.

Címkék: méret tablet Android Samsung Galaxy S II Pantech Crossover Samsung Galaxy Note

5 komment

A címet egykori kollégámtól, Vili bácsitól vettem, ezt kommentolta Facebookon az előző posztomra, meg úgy általában a blogra, de nincs egyedül ezzel a véleményével. Ha már kialakult egy termékeny párbeszéd, ne hagyjuk leülni a threadet, reagáljuk le adekvát módon: a lófaszt.

Nem emlékszem pontosan az évre, de 1989 előttinek kell lennie, mert arra viszont emlékszem, hol laktunk. A tévében a Delta c. műsorban (fiataloknak: technológiai híradó volt) egy japán nénikéről szólt az egyik hír. Hősünk fent élt a hegyekben, a probéma pedig az volt, hogy a telefontársaság nem akart neki drágán behúzni kábelt, meg a többi szétszórva lakó hegyi nénikének, ezért kísérletképpen mobiltelefonnal látták el a mamzikat. Túl sok részletet nem tudtunk meg a dologról, viszont az illusztráció megragadt bennem: anyóka kapálgat a délutáni napsütésben, amikor is felzendül egy többszólamú csengőhang. Nosza, előhúz a zsebéből egy mobiltelefont, kiflippenti, felvillanik a színes kijelző, majd boldogan csevegni kezd az unokájával.

Sokáig én is azt hittem, hogy a Nokia telefonok a legjobbak, ami az Ericsson, Alcatel, Motorola készülékek ismeretében igaznak tűnt. A korabeli Alcateln OneTouch esetében például ha SMS írás közben jött be telefonhívás, a kínkeservvel bepötyögött SMS elveszett, Ske pedig Motorola készülékes standup számával szórakoztatta haverjait: a firmware egyes részei Java-ban voltak megírva, így a menüben egy adott pontot kiválasztva hirtelen beindult a JVM (kb. 3-4 másodpercig homokóra), majd onnan folytatódott a menü, kicsit más kinézettel, kicsit más kezeléssel. Ezekhez képest a Nokia S40 maga volt az álom, az SMS-t hívás után folytatni lehetett, a telefonkönyvhöz nem kellett bemenni a menübe, csak elég volt a lefele gombot megnyomni (ADT fel is lett hívva párszor "zsebből" emiatt, amíg be nem tettem elé egy fake nevet).

Nem telt bele tíz év, és a Nokia beérte a japán öregasszonyok évtizedekkel ezelőtti szintjét: megjelentek színes kijelzős, polifónikus csengőhangos készülékekkel, némelyikben még olyan extra feature is volt, mint rádió vagy WAP (#minekvan). Ez volt az a korszak, amikor hódítottak a PDA-k, amik nem voltak telefonok, csak "okos"-ak, érintőképernyő, esetleg internet. Két eszközzel közlekedtem én is. Aktuális S40-es telefonom mellett mindig volt nálam egy PalmOS készülék (a tájékozatlanabbak bevásároltak Casio Electronic Diary típusú termékekből), rövid ideig próbálkoztam Nokia Communicatorral is, de csak addig, amíg rá nem találtam a Treo-ra, ami egyben volt telefon és a megszokott PalmOS rendszerű PDA.

Ez volt az a pont, ahol megtagadtam a Nokiát. Tíz évig képesek voltak ugyanazt a szart gyártani, mi meg boldogan kajoltuk! Vegyük egy ősi telefonjukat, mondjuk a Nokia 2110-et és vessük össze egy kicsit későbbi slágerkészülékkel, a 3210-zel, vagy a címben említett 6310i-vel, de bármelyik más, későbbi S40-es készülékkel: a különbség gyakorlatilag nulla. Színes lett a képernyő! Hű! Tud memóriába menteni 200 nevet, nem csak SIM kártyára 50-et! Óh! A csengőhang már nem csak buzzeres pittyegés, hanem 4, sőt 32 polifón, sőt, hangminta, micsoda fejlődés! Ki voltunk éheztetve, csak csepegtették a software-t (és a hardware-t), minden programsornak tapsikoltunk, vártunk, hogy a nagyságos telefongyár méltoztasson fejlesztgetni, és mehettünk lecserélni a telefont, hogy a kevéske extrát megkaphassuk.

Ha már a kezünkben van egy komputer, semmi nem indokolja, hogy ne legyen rajta tisztességes PIM programcsomag, és hogy ne olyan operációs rendszere legyen, amire installhatunk - és írhatunk - applikációkat. Nem kell? Arra is van megoldás. A desktop számítógépünkre sem kell felinstallni a CAD programcsomagot, csak azért, mert kényelmesen elfut rajta, és nem kell 4 GByte-nál több memóriát se belerakni, csak azért, mert 64 bites és kezeli. Az a réteg, akinek valamilyen feature nem kell, mert a telefon csak telefonálásra való, majd nem használja ezeket. De mivel ők vannak kevesebben, el kell viselniük a többség által diktált irányt, és lassan a gyártóknak sem érdeke nem okostelefont gyártani: a hardware nem olcsóbb, az egyedi software pedig csak extra költség.

És hát igen, ennek a trendnek ára van, persze nem a hardware-re gondolok, mert az a legkevesebb egy telefon árában. Egyrészt a fogyasztás: a 95x65 pixeles képernyő még nem evett annyi áramot, mint egy 800x480-as. A másik pedig az UX. Az, hogy nincs konzekvens UI, nem a műfaj jellegzetessége, nekem már volt olyan okostelefonom, amelyiket élmény használni, kényelmesen lehet hívást kezdeményezni, kezeli a hívásátirányítást stb., és akkor Apple készülékem még nem is volt, ami állítólag a legjobb (#nem).

Azt viszont teljesen megértem, hogy az Android UI-jának hülyeségeit megtapasztalva az ember legszívesebben a tárcsás telefonokig vágyik vissza. Nem kétséges, hogy sok androidos telefon végzi a falhoz vágva.

Címkék: történelem Android iOS Nokia S40 PalmOS Palm Treo

4 komment

A ZTE Blade vízbe esett, a HTC Wildfire S-t kiénekelték a kezemből, ezért rövid időre visszatértem a Palm Pré-re, amivel el is lettem volna amíg a világ világ, s még két nap, ha nem kezdett volna egyre sűrűbben vacakolni: hirtelen merült le, nem töltődött rendesen stb.

Megcéloztam a használt piacot, 20 eFt plafonnal. A Blade és a Wildfire után csak annyi kikötésem volt, hogy a készüléknek legyen fizikai billentyűzete, és ne nulla storage legyen benne. Nem is gondoltam, hogy annyiféle slide kivitelű androidos telefon létezik, hogy nem fog elférni a fejemben, a tizedik típus után összedobtam róluk egy táblázatot. Kékkel jelöltem azokat, amelyek borsos áruk miatt nemigen jöhettek szóba, pirossal azokat, amelyek gyatra műszaki paramétereik miatt.

slidephonelist.png

A listára bekerült egy kakukktojás is: a billentyűzet nélküli Pantech Pocket megfogott a formabontó / oldschool (megfelelő aláhúzandó) 4:3 képarányával. Ezt egészen merésznek találtam, mindenképpen díjazom. Persze lehet, csak arra számítottak, hogy az Apple levédeti a 320x480-as képméretet (amit egyébként a PalmOS hozott be Hi-Res+DIA készülékekkel, de ez az Apple-nek nem okozna gondot).

Magam is meglepődtem, amikor egy reggel pittyegett az email értesítés, miszerint megnyertem ebay-en a Pantech Crossovert, amire csak úgy rutinból rálicitáltam. Tegnap meg is érkezett, és mint a mellékelt ábra is mutatja, már viszonylag jól be is laktam: unlockoltam (plusz másfél dollár), upgrade-eltem (2.3.6), no meg írtam az előző gazdájának, hogy legközelebb okostelefon eladáskor nyomjon factory resetet, és az SD kártyát is törölje, ha nem akarja más digitálistartalom-fogyasztását fizetni, nem is szólva arról, hogy a fotó mappa és az email-fiók ilyetén módon való publikálása sem feltétlenül jó ötlet.

pantech_crossover.jpg

Ha magas hőfokon izzó szerelem nincs is köztünk, de jó barátok lettünk, kényelmesen elfér kézben, zsebben, a billentyűzet egész jó - külön öröm a kurzorvezrélő nyilak megléte -, a fél giga tárhely sem merült még ki, pedig már felpakoltam ezt-azt. A sebességgel a nem túl trendi processzor ellenére nincs gond, ugye, a ZTE Blade ugyanekkora teljesítménnyel sokkal nagyobb pixeltömeget mozgatott, de ezt már a HTC WildFire S kapcsán is megtapasztaltam, ti. hogy a kisebb display jobban illik a lassabb gépekhez.

Úgy tűnik, a Pantech inkább csak az AT&T udvari szállítója, sajnálom, hogy nem jelennek meg Európában, egész normális olcsó készülékeket gyártanak.

Fentiek természtesen egyben azt is jelentik, hogy visszatértem a fal elé, lendítem a kezemet, írom a blogot.

Címkék: méret hardware teljesítmény keyboard Android ZTE Blade HTC Wildfire S képfelbontás önköldöknézegetés Pantech Crossover

4 komment

Azért nem írok, mert Esmeralda ismét megvakult: feleségem elhappolta a HTC Wildfire S készüléket, mert megtudta, hogy van futásnyilvántartó app, még kézre erősíthető tokot is vásároltunk. Így visszatértem a Palm Pré-hez, és hát olyan, mintha hazamentem volna hosszú kiküldetés után, minden a helyén van, nem áll fenn a falhoz kenés veszélye.

Azért hogy ne maradjatok okosság nélkül, ajánlok egy cikket, ami címének ellenére nem csak a 4.1-es rendszer, hanem az Android alapvető  koncepciós hibáit feszegeti, például a back button viselkedészavarát, ami ugye nem új keletű probléma ("I Never Have Any Idea What The Back Button Will Do"): Stock Android Isn't Perfect: These Are The Things I Can't Stand About Jelly Bean.

Ne aggódjatok, több irányból is elkezdtem androidos készülékek becserkészését: lesz élmény, lesz poszt.

Címkék: koncepció back button Android önköldöknézegetés

Szólj hozzá!

Egy tökéletes világban a Samsungnak nyele lenne, így egész nap baszkodnám fejbe vele az Apple-t, hogy mindkettőnek fájjon - foglaltam össze röviden az Apple kontra Samsung üggyel kapcsolatos gondolataimat. Kifejtem.

Az Apple elmicrosoftosodásának lehetünk szemtanúi. Egy világelső technológiai cégtől nagyon rossz üzenet, hogy software patent alapján perel egy másikat. Ez számomra azt sugallja, hogy az Apple új korszakába lépett, innentől a jogi osztálynak jut meghatározó szerep, nem a fejlesztésnek. Szeretne mobiltelefont vásárolni egy ilyen cégtől?

Nem is szólva arról, hogy ezzel felemelik maguk mellé a Samsungot. Innentől megvan a hivatalos iPhone-killer, a Samsung Galaxy S, papír van róla, nem volt olcsó, de megérte.

Ha már itt tartunk, megjelenése után pár héttel fogtam a kezembe iPhone 4S-t, el voltam hűlve a display minőségétől, forgattam jobbra-balra, néztem közelről, távolról. Szintén nem sokkal megjelenése után kezembe nyomtak egy Samsug Galaxy S2-t, amire csak ennyit tudtam mondani: "Ez kell! Nem kapod  vissza. Ezt elbuktad.". Ugyanis annyira el van találva a mérete, anyaga, veszettül gyors, és a képernyő is gyönyörű, hogy nincs más megoldás, be kell szerezni egyet. (Az S1 viszont nem ilyen, pedig nem sokban tér el.)

Na de akkor térjünk át a Samsungra. Mivel nem vagyok költőfejedelem, nem tudom leírni érzékletesen, mekkora cég. Hatalmas. Nagy. Bazinagy. És nincs egy kibaszott designerük, aki egy épkézláb ikonszettet tudna rajzolni. Itt van a perdöntő dokumentum, amelyet elolvastam, és egy napig sírtam rajta. Szomorú bizonyítéka, hogy az invenciónak a halovány nyoma nincs jelen egy ekkora cégnél. De még arra se fussa, hogy vásároljanak. Másolnak. Ennél már a kínai cégek is előrébb tartanak.

Címkék: Apple Android Samsung iOS Samsung Galaxy S1 Samsung Galaxy S2

1 komment

A prognózist, miszerint el fognak minket árasztani az olcsó kütyük, meg is tudom indokolni. Kissé pongyola leszek, elnézést a szakmabeliektől.

1. Mindenekelőtt pontosítsuk a kijelentést úgy, hogy sok gyártó fog ARM alapú linuxos, illetve a Linuxra épülő Android operációs rendszert futtató tabletet, mini servert (mint pl. Raspberry Pi), USB kiszerelésű gépet és mindenféle hasonlókat gyártani.

2. Az ARM alapú linuxos gépek eddig is elterjedtek voltak, az iPhone, az iPad, a webOS-es gépek és jó közelítéssel az összes androidos gépben valamilyen gyártó ARM magos processzora van. De ilyenek gyártására csak komoly (drága) technikai hátterű cégek voltak képesek.

3. A BGA tokozás úgy néz ki, hogy a nagyjából négyzet vagy téglalap alakú chipnek alul vannak a lábai. Egy ilyen chip beültetése  nagy precizitást igényel, a hibás forrasztást utólag javítani nem lehet. A socket használata csak eltolja a problémát: igaz, a processzort könnyű cserélni, de a socketet pontosan kell beültetni. Ráadásul a socket csak plusz költség és magasság. A BGA tokozás előnye a kis helyigény, illetve hogy ugyanannyi helyen több láb elfér, mint a TQFP esetén. Egy chip BGA változata mindig valamivel olcsóbb is a TQFP tokozásúnál.

allwinner.png4. A TQFP tokozásnál a lábak a négyzet alakú chip négy oldalán lógnak ki, az alaplapra ráültetés akár kézzel is végezhető. Igen, sima forrasztópákával, saját szememmel láttam hibás proci kézzel történő kicserélését. Ebből adódik, hogy kisipari-manufaktúrális környezetben leginkább TQFP tokozású IC-ket használnak: a rontásokat könnyű javítani, nincs selejt.

5. A processzoron belülre nem fér sok memória, nincs elég hely, ha pedig külső memóriát használunk, akkor meg sok láb elmegy a vezérlésére (a vezérlőjeleken felül 32 címvezeték és 32 adatvezeték, ugye, az megvan, hogy utóbbitól lesz annyi bites egy számítógép, ahány). Linuxhoz "sok" memória kell, nincs olyan chip, amelyikben elég belső memória lenne.

6. Hagyományosan az volt a felállás, hogy linuxos rendszerekhez BGA tokozású processzorokat választottak, mert a Linux külső memóriájához a megfelelő számú lábat csak így tudtak összezsúfolni megfelelő alapterületre, TQFP tokozással leginkább csak mikrokontrollereknél, "hagyományos" telefonoknál találkozhattunk. Persze, vannak kivételek, a Raspberri Pi processzora TQFP tokozású, de ilyen ritkaságokat nem is lehet kapni a boltban.

7. Ezek után már csak elég annyit mondanom: az Allwinner elkezdett olcsó TQFP tokozású ARM Cortex-A8 architektúrjú processzorokat gyártani, 1 GHz órajel, 400 MHz GPU, stb. (képünkön). Immár a kisebb gyártók is képesek Linux/Android futtatására alkalmas gépet készíteni - és fognak is.

Címkék: hardware prognózis Android Linux

Szólj hozzá!

Öcsém elindult felfelé a készülék-szamárlétrán, és a régi HTC Wildfire S gépét a kukába dobás helyett nekem adta. Ha csak a paramétereit nézzük, a ZTE Blade-hez képest visszalépés, mert a képernyője csak 320x480 felbontású (Blade: 800x480), minden más nagyjából azonos, még a belső tárhely is ugyanúgy szűkös.

Lehet, hogy csak a hipotézisemtől nem tudok szabadulni, miszerint onnan lehet a termékkategóriát belőni, hogy az olcsó androidos készülékeken 3 button van, a drágábbakon 4, de ez a készülék valahogy jobban el van találva, mint a Blade. Például érezhetően gyorsabb, aminek oka valószínűleg az, hogy a Blade-hez képest kevesebb mint feleannyi pixelt kell mozgatni a képen ugyanazzal az erővel.

A Sense felületet még részletesebben kielemzem, elöljáróban csak annyit róla, hogy kifejezetten kézre áll, és okozott pár kellemes meglepetést.

A következő hónapok témája adott, maradjanak velünk, na persze nincs kizárva, hogy a történet hirtelen a falhoz vágódva végződik.

Címkék: HTC Wildfire S

Szólj hozzá!