HTML

falhoz vágom

Egy máig is harcoló német alakulatot elhagyva csatlakoztam a Szovjetunió dicsőséges Vörös Hadseregéhez, azaz fiókba került a Palm Pré okostelefonom, mert hozzájutottam egy olcsó androidos készülékhez. Ez az élmény annyira erőteljes, hogy háborgó érzelmeimet rövid, de emellett szakmai korrektségre is törekvő írások formájában próbálom levezetni, melyek végén konklúzióként gyakorta jelenik meg a blog címével összecsengő tiszta rím.

Kövess Twitteren: @ern0plus4
Amerikai Apple szekció: @ottoolah

 
Tágítani akarod a látókörödet, és nem csak a mobil eszközökön akarsz mérgelődni? Akkor neked a TechZilla blog kell.

tünti

(Update: a matekból felmentett szerző korrigál.)

Tegnap nagyon rossz társaságba keveredtem, pártízezer olyan ember közé, akik mind az internetadó ellen voltak. Kárenyhítés gyanánt kiszúrtam a tömegből kettőt, akik elvittek sörözni, meg zsíros deszka elnevezésű májas szendvicset etettek velem, közben szólt az élőzene, még jó, hogy nem volt drága, na, mindegy, és persze közben nyomták a komcsi propagandát, azt számolgatták, az internetelérés esetében az adó hányszorosa a díjnak, és okoskodtak, hogy ha a kenyérre ugyanekkora mértékű adót vezetnének be, akkor egy kilót 4000 Ft-ért kellene adniuk a pékeknek, pontosabban 200-ért, de be kéne fizetniük utána a 3800-at a rezsicsökkentés mintájára.

Szerencsére a kibertérben sokkal megfontoltabb, a problémát távlatosabban, dialektikusabben látó emberek is vannak, akik nem rettennek meg sem a tömegtől, sem a tények csalfa fénye nem vakítja el éleslátásukat, és bátran kiállnak az internetadó mellett. Úgy vélem, manapság a kormányzati szándékok valódi mozgatórugóit megértő és akceptáló hozzáállás sokat segít a boldogság eléréséhez.

Mindenesetre sikerült megingatniuk májas szendviccsel megvásárolt nézőpontomat, ezért összeállítottam egy kis táblázatot, amelybe önkényesen kiválasztott szolgáltatók díjcsomagjainak árai alapján kiszámoltam, 1 GByte forgalomra mekkora adó esik. Pontatlansági figyelmeztetés: csak letöltést vettem, kábelesnél csak garantált sávszélességet, a Mbit/s sávszélességet 10-zel osztottam Mbyte/s letöltött adatmennyiségre átszámoláskor, a mobil csomagoknál a 100% kihasználtságot preferáltam, kábelesnél max. 60%-ot. Bár az adatok csak tájékoztató jellegűek, és a hiba lehetősége nem kizárt, simán Guinness-rekord esélyes - lett volna, ha nem lenne a 700 Ft-os plafon.

internetado

A kép kattintásra nagyobb lesz, igény esetén megosztom a Google Drive-os táblázatot.

Címkék: internet internetadó

Szólj hozzá!

Talán egy hónapja, hogy rendeltem a gyereknek egy kottát a kotta.info-ról, PayPal-lal kifezettem azonnal, kiszállítást kértem munkahelyemre, elégedetten hátradőltem, beindítottam a kubai táncosnős videót, kicsit feltoltam a hangerőt, és rápöffentettem egy szivarra.

Tegnap szól a feleségem, hogy kéne már a kotta a gyereknek az iskolába, cirmogott a zongoratanárnő. Hm, valóban, most már meg kellett volna érkeznie. Elnyomom a szivart, lehalkítom a táncosnős videót, lássuk, hol tart az ügy.

  • Nem emlékszem, hol rendeltem... ejnye, a leveleim között nincs semmiféle visszaigazolás vagy efféle. Biztos kitöröltem, de a trashben sincs.
  • Nézzük meg a browser historyban, hol jártam a múlt hónapban, megvan: kotta.info.
  • Elfelejtettem a kotta.info jelszavam, kérjünk e-mailban cserét, ó, már meg is jött, megy ez.
  • Nocsak, nocsak, az eddigi rendeléseim megtekintésénél azt írja, "a termék elfogyott", hát, erről nem kaptam levelet. Se SMS-t, se fel nem hívtak, de még az anyámnak se szóltak, pedig az ő nevét is elkérték.

Durci vagyok. Na de akkor legalább a pénzt adják vissza! Nem emlékszem, hogy visszautalták volna, azért csekkoljuk le, hátha csak nekem nem tűnt fel.

  • A rendelés napját nem tudom, mert ugye a kotta.info rendelés adatai oldalon efféle szamársággal nem fárasztják a vásárlót.
  • Van viszont "rádió", igaz, nem működik, de azért értékeljük. Gondolom, a megrendelés dátumát mondaná be, meg a fizetési módot, fizetés megtörténtét, efféléket, amelyek nincsenek kiírva.
kottainfo-radio.png
  • Keressük meg az OTP számlámon, hogy visszautalták-e a pénzt. Az OTP bejelentkezéskor biztonsági SMS-t küld, ez máskor azonnal jön, most lapzártáig nem érkezett meg.
  • Sebaj, modern Android 4.2-es okostelefonom van, keressük vissza az utalást és - ha van - a visszatérítést visszaigazoló SMS-t. Az SMS appban keresés funckió nincs. Bár a rendelés pontos dátumát nem tudom, de próbáljunk meg visszapörgetni egy hónapot. Hát ez nem fog menni, az SMS-ek listájában az időpont látszódik csak, a dátum nem, reménytelen.
  • Végül a PayPal tranzakciók listájában megtaláltam: nem utalták vissza a pénzt.

Most itt tartunk, se pénz, se posztó.

UX téren ez a kotta 2014Q4-ben.

UPDATE:

Megpróbáltam az ezenebolt.hu-n rendelni, de a regisztrációnál nem jutottam tovább:

ezenebolt-kotelezomezo.png

Azt hittem, a telefonszámmal van baja, de nem, a közterület mező volt túl hosszú, erre akkor jöttem rá, amikor a hosszú rendes címemet (épület, emelet stb.) kicseréltem rövidebb hülyeségre, azt továbbengedte. Nos, innen nem rendelünk.

Happy end: felhívtam telefonon a kotta.info-t a pénz miatt, sűrűn elnézést kértek, és küldik a kottát, mivel a sima nincs, a szlovák-magyar kétnyelvűt. Újabb fordulat: visszahívtak, hogy már kiküldték a csomagot, de a Posta tegnap visszahozta, nem találtak meg, mert nincs is B épület itt. Kijavíttattam velük II. épületre, holnap küldik újra.

Nema problema!

Címkék: usability internet ux Android

1 komment

Csak dicsérni tudom a HR osztályunkat, az új senior kolléga, aki pár hete érkezett, több '80-as évekbeli industrial együttest ismer mint én, fénykorában basszusgitározott (be is hozta a hangszerét erősítőstül, amit főleg én nyúzok, amíg a kávé kifő), és valami linuxos mobiltelefont használ, mivel fizikai keyboardja van, és ezt nem tudja nélkülözni.

Bár még adós vagyok a 7"-os telefonom megéneklésével, kolléga hatására elkezdtem nézgeteni a keyboardos készülékeket, mivel az biztos, hogy a következő ilyen lesz. Bár valamivel kevesebb lett a "használható" kategóriába eső típus, még nem halt ki a műfaj. A táblázatban narancssárgával jelöltem a buktatókat (pl. nem gyári 4.x Android, kis képernyő), pirossal a veszélyeket (pl. kevés memória, kicsi tárhely).

keyboardos telefonok listája, 2014. ősz

(Ha túl kicsik a betűk, kattints a táblázatra!)

Címkék: hardware keyboard Android képfelbontás

4 komment

Miért is örülök, hogy a kedvenc tech cégeim elbuktak? Hát mert megérdemelték. Rosszul konfigurálták a termékeiket, nem gondoltak a jövőre, nem figyeltek a felhasználóik igényeire, konzervatívak, gyávák és zsugoriak voltak.

No, akkor kidolgozom ezt a tételt; kicsit pontatlan lesz, mert nem friss sztorikról van szó, aki ebből érettségizik, a tényadatokat szerezze be máshonnan.

Commodore Amiga 500

Nem tudom megmondani, hogy az volt-e az alapötlet, hogy a video memória használja a központi memóriát, vagy az, hogy a processzor használhassa a központi memóriát, talán mindegy is: az Amiga gépek fontos arhitektúrális jellemzője, hogy kéféle memória volt bennük: chip és fast. A chip RAM-ot a processzor és a kép megjelenítéséért felelős chip-ek is elérhették. A processzor dolgozhatott közvetlenül a képernyőre, a grafikus gyorsító pedig nem csak képadatokon tudott a egyszerű műveleteket végezni a processzornál gyorsabban. A fast RAM-ot csak a processzor érte el, és mivel ennek a memóriának a működését nem lassította a jópár DMA, a program itt gyorsabban futott.

Az Amiga 500 alapból 512 Kbyte chip RAM-mal van felszerelve, ez már alapból kisebb volt, mint a PC-k sokáig fennálló 640 Kbyte-os korlátja, de az igazi hiba az volt, hogy a gépben nem volt fast RAM, így az architektúra fent vázolt előnye nem lett kihasználva.

Az Amiga 500-hoz készült egy gyári 512 Kbyte-os memóriabővítő, amely a fast RAM címtartományban jelent meg, és a rendszer fast RAM-ként is kezelte, azonban valójában chip RAM volt, a képernyőmegjelenítő chipek el is érték egy másik címtartományon. Ugye, ez a felállás a chip és a fast RAM rossz tulajdonságait ötvözi: lassú, és nem is lehet képadat tárolására használni.

Commodore Amiga 1200

Az Amiga 1200 már 2 Mbyte chip RAM-mal érkezett, erre szükség is volt a nagyobb felbontású képek megjelenítéséhez, de fast RAM ebben sem volt. Következménye, hátrányok: mint fent.

PalmOS 5 heap

Az első ARM processzoros PalmOS PDA a Tungsten T volt, ezen a programok számára kb. 800 Kbyte heap áll rendelkezésre. Később kijöttek nagyobb heap mérettel rendelkező gépek (T|E: 2 Mbyte, T|E2: 6 Mbyte, T|C: 12 Mbyte, T3: 11 Mbyte), de mivel a T a gépcsalád első tagja, fontos volt, hogy az összes OS5-re írt program fusson rajta, nem is szólva arról, hogy bőven akadtak még kis heap méretű gépek (T2: 800 Kbyte, Zire: 121 Kbyte, Zire21: 512 Kbyte, Zire31: 1 Mbyte, Zire71: 1 Mbyte).

A heap méretek nem publikusak, én most mindenféle régi Palm fejlesztői fórumokból vadásztam össze őket, így az, hogy egy applikáció vagy játék fut-e egy adott gépen, a felhasználó számára előre nem tudható, nem lehet egyértelműen megfogalmazni a rendszerkövetelményeket.

Valamelyest enyhített a helyzeten, hogy megjelentek hack-ok, amelyek átcsoportosítottak memóriát máshonnan, így például a Tungsten T heap méretét fel lehetett ügyeskedni 1.8 Mbyte-ra, ami azért mégis több mint 800 Kbyte.

Palm gépek WiFi nélkül

A Palm sokáig ellenállt annak, hogy WiFi-t tegyen a gépeibe. Ha jól emlékszem, a T|C és a T|X gépeken kívül talán nem is volt gyárilag WiFi-vel felszerelt gép. Az WiFi annyira hiányzott, hogy Treo650-hez 3rd party WiFi sled is megjelent, ebbe úgy kell beletenni a készüléket, mint valami dokkolóba, persze jó bumszli lett tőle.

Mi lett volna, ha

Ha a Commodore az Amiga1200 önköltségének megszaladását bevállalta volna, és belerak 4 Mbyte fast RAM-ot a gépbe, akkor megkockáztatom, akár a vállalati felhasználók közt is, de a grafikusok között mindenképpen jobban elterjedt volna az Amiga. (Itt jegyzem meg érdekességképpen, hogy köszönhetően az azonos processzornak, Amigára olyan Mac-emulátor volt, ami jobb volt, mint egy eredeti Mac: egyrészt az AmigaOS alatt, annak egyik screen-jén futott, másrészt ellentétben az akkori Mac OS-sel, rendes multitaskos volt.)

Ha a Palm gépek mindegyikében lett volna elég heap, hogy egy böngésző boldogabban fusson rajtuk, és lett volna több WiFi-s modell, hogy minél többen tudják használni is, vagy legalább hivatalos alternatív megoldásokkal előállt volna a cég (Treo650-nel bluetooth-on kapcsolódtam rá a notebookomon keresztük a netre), akkor nem lett volna akkora forradalom az iPhone.

Persze azt, hogy mi lett volna, senki nem tudhatja, az viszont látszik, hogy a terméktervezési hibák nem maradnek büntetlenül.

Címkék: PalmOS Amiga

3 komment

Egyre magasabbak a követelmények az iparágban, már a vaporware műfaj sem olyan kezdetlges, mint régen. Azelőtt elég volt bejelenteni valamit, aztán jól nem megcsinálni. Ezt csendben, mondhatnám, sunyiba' is el játszani: láttam olyan programot, amelynek pár menüpontja le volt szürkítve, azt sugallván, hogy a funkciók csupán a nem megfelelő hardware konfiguráció vagy valami más piszlicsáré ok miatt nem működnek. Persze amikor bekukkantottunk a motorház alá, kiderült, hogy csak odarajzolták a nevüket a menübe. Lehet, hogy a következő verzióban már tényleg benne lesznek? Egészen biztosan!

Átlátszó okostelefon

A Microsoft is mestere a porhintésnek, például a Windows Vista marketingjében nagy hangsúlyt kapott a WinFS, amelyik a filesystem forradalmasítását ígérte, eltűnnek a könyvtárak, és minden file relácós adatbázisba kerül, ahonnan sokkal könnyebb lesz előhalászni őket. A könnyen kiszagolható kamuszag (pl. mindjárt ott van a neve: Windows Future Storage) ellenére elég nagy visszhangra talált a dolog, és bár jelentős csalódást okozott, amikor megszűntették (egyes részek más termékekbe kerülnek beépítésre, írta a MS, aha, aha), sikeresen beleültette a fejekbe a Vista forradalmi jellegét, miközben az gyakorlatilag semmi hasznos praktikus újdonságot nem hozott.

A Google ennél is tovább ment: megcsinálta a Google Glass-t. Kipróbáltam, és instant csalódás volt, ez nekem egy okosszemüvegtől kevés. Viszont mint vaporware, egészen kiváló! Létező dolog, és köréje is rittyentettek mindent, ami egy terméknek jár. Innentől bárki csinál okosszemüveget, csak második lehet, és ha az még jobb is lenne, mint a Google Glass, nem vásárolunk belőle, mert inkább megvárjuk, amíg a Glass2 kijön, hiszen ahhoz már rengeteg app létezik, és - az előző hibáiból tanulva - egészen biztos kiforrott termék lesz. Vagy ha csak egy ráncfelvarrást kap a Glass2, akkor az azt következő, na, az már igazán forradalmi lesz!

Címkék: vaporware Google Glass

Szólj hozzá!

Amióta nem magunk pattintjuk a szakócát, hanem mindenért kínkeservesen megszerzett majomfogakkal fizetünk, az egyik legfontosabb aktus az életünkben az, hogy eldöntjük egy termékről, kell-e nekünk, tetszik-e nekünk. Bonyolult termékek esetében a döntést mélyreható előzetes tájékozódás előzi meg, és sokat segít a döntésben az is, ha a kezünkbe kerül egy mintadarab, amit kicsit próbálgathatunk.

Gyors döntés két esetben tud születni, az egyik az, ha a termékről lerí, hogy minden részletében frankó, a másik pedig az, ha nagyon gyorsan találunk benne akár csak egy olyan hibát is, amivel nem tudnánk együtt élni. Ez utóbbi extrém rövid időn belül ki tud bukni.

Történt pár éve, hogy egy régi barátom készített egy kiadványt, afféle t0bbnyelvű, szövettel borított keménytáblás prémiumnak szánt albumot, és mivel akkoriban könyvkiadónál dolgoztam, megkért, puhatoljam ki a cégnél, nem akarnánk-e esetleg kiadni. Kívánságának megfelelően adandó alkalomkor főnököm kezébe nyomtam a könyvet, mire ő azonnal kinyilatkoztatta:
- Vacak.
- Honnan tudod? Ki se nyitottad!
- Túl könnyű. Nézd - lapozott bele - ez csak egy sima (itt mondott valami minőséget jelző szót) papír, nem prémium minőség, de ráadásul sárgára is van festve, hogy patinánsabbnak látszódjon, ami egyértelműen trükközésre utal.
Miután beleolvastam, csak megerősíteni tudtam a tényállást, például annak ellenére, hogy nem beszélek németül, fájt a német fordítás gyatra minősége, az angolról nem is szólva. Gyors kör volt, az biztos.

Nemrég egy New Tech Meetupon Ákosék jóvoltából kipróbálhattam a Google Glasst. Előadása után odagyűltünk páran, kézről kézre adtuk, és bár lett volna hosszabb ideig is lehetőség játszadoznom vele, idő előtt visszaadtam. Nem kell.

Amikor feltettem, azt gondoltam, hogy amint körülnézek a teremben, minden ember feje fölött arcfelismerés alapján megjelenik a Facebook (na jó, G+) profilja, ha meg kinézek az ablakon, akkor látni fogom az utcára ráírva, hogy mikor jön a következő busz.

Ehelyett az van, hogy a kép nem elém van vetítve, hanem az egyik (csak az egyik!) szemem sarkába, ráadásul botrányosan kicsi a felbontása. A cérna ott szakadt el, amikor Ákos mondta, hogy nincs Maps API, csak a gyári térképalkalmazás használható. Augmented Reality és térképet használó appok nélkül: nagyon halovány.

handras_kavezik.jpg

Gyakorlatilag ugyanerre a következtetésre jutott Handrás is, aki persze mint Apple-forgalmazó hivatalból fikázza a Google termékeit. Ő egy egész napig tudta tesztelni a szemüveget, készített is egy aranyos "napom" filmet vele (azonnal a híres Prodigy-klip ugrott be róla, mondjuk a reggeli margarinevéstől eltekintve Handrás vasárnapja konszolidáltabban telik). Olvassátok Handrás kritikáját, nézzétek kisfilmjét!

A Google Glass ebben a formájában "túl könnyű", az ezer dolláros ára sem stimmel, sajnálnám falhoz vágni.

Címkék: Android Google Glass

1 komment

Apple felhasználóként, evangélistaként és részvényesként örömmel olvastam Libretto iPhone melletti tanúságtételét. Ámen!

Apple részvényes
Apple részvényes (illusztráció)

Szeretném támogatni a Falhoz Vágom blog szellemiségét az Apple néhány idegtépő húzásának felsorolásával, de a megemésztésükhöz is szolgálok lelki tanácsadással.

Kezdjük azzal, hogy összességében az iPhone nagyon jól használható, szerethető, sokkal több jó tulajdonsága van, mint hibája. Nálunk az egész családnak iPhone-ja van, iskolásoktól nyugdíjas nagyszülőkig. Én a munkahelyemen állandóan megkapom a legújabb Androidokat, próbáltam a családtagokat is azokra rászoktatni, de némi próbálkozás után visszaadták, inkább maradtak egy-egy öregebb iPhone-nál. Én két telefonnal mászkálok: egy céges Androiddal, és egy privát iPhone-nal. Meg vagyok elégedve ezzel a konfigurációval, mindegyiket arra használom, amire jobb.

Azoknak, akik ROM-okat, launchereket, ikonokat, lockscreeneket akarnak cserélgetni, az Android adja a szükséges nyitottságot. Az iPhone felhasználók lemondanak a bütykölésről, és az Apple kezébe helyezik a bizalmukat, a készülékük dizájnját és a szoftver éves karbantartását. Ha Jonny Ive úgy dönt, hogy átrajzolja a Safari ikonját, duzzognak egy kicsit, de egy idő múlva megszokják. Amíg az Androidosok többféle billentyűzetet tesztelnek, és nyugodtan leokézzák az OS figyelmeztetését, hogy ezek a programok ellophatnak minden  gépelt szöveget, az iPhone-osok kénytelenek megtanulni a beépített billentyűzetet használni. Mivel nem lehet az iOS szótárhoz manuálisan szavakat hozzáadni, többször begépelik amit nem ismer, megvárják amíg megtanulja. Nem idegeskednek túl sokat azon, hogy az iPhone 5s hetente többször összeomlik, türelmesen várnak akár 6 hónapot, mert tudják hogy az Apple valamikor kijavítja. Az évek során megtanulták, hogy a türelem frissítést terem. Nem volt az iOS-en mindig copy-paste, MMS, magyar menü, multitaszking, Wi-Fi hotspot, értesítési központ, sztoikusan kivárták őket. Lesz majd egyszer választható alapértelmezett böngésző és email kliens, appok közti kommunikáció, jobb értesítés panel. Ha ezek nem jönnek meg az iOS 8-ban, akkor majd a 9-ben.

Sokszor játszott az Apple az idegeikkel, sokan a falhoz vágás határán voltak amikor a Google térképét az Apple a sajátjára cserélte le, de elszámoltak magunkban ezerig, és megvárták hogy legyen Google Maps az App Store-ban. Sőt, ahogy az Apple térkép elkezdett javulni, elkezdték többet használni, mert a teljes képernyős és lock screen navigációja páratlanul jó, de csak ha megbízunk benne, és nem akarunk kizoomolni (nem lehet) vagy forgalmat nézegetni (alig látszik).

Az iPhone magas árának leszurkolása csak az első lépés az Apple ügyféllé válás ösvényén. Csak azoknak ajánlom ezt az utat, akik nem allergiásak a pénztárcájuk kinyitására ha szolgáltatások, tartalom vagy kiegészítők beszerzéséről van szó. Nem véletlen, hogy az Apple erőlteti az Apple ID regisztrációt új iOS eszköz konfigurálásakor: emeli a felhasználói élményt, ha néha tudunk valamit vásárolni. Nem elég az ingyenes 5GB iCloud tárhely? Könnyen elő tudsz fizetni többre. Meguntad a zenéidet számítógépen keresztül szinkronizálni? Fizess elő iTunes Mach-re, minden zenédet eléred a felhőben, sőt upgradelik a halálra tömörített mp3 fájljaidat 256kbps AAC-re. Nem akarsz iTunes-t használni a zenéid rendszerezésére? Lassan a testtel! Emlékszel hogy az Apple-t bíztad meg a készüléked rendszertervezésével?


Színezd ki a képet! Ügyelj a helyes színek használatára!

Az Apple, mint valami jó óvónéni, segít neked okosan viselkedni. Ha új felhasználó vagy, felkonfigurálja az iClud backupodat, bekapcsolja a Find My Phone-t, beléptet az iMessage-be és a Facetime-ba, regisztrálja az ujjlenyomatodat, kér tőled PIN kódot. Siri megjegyzi a nevedet, Safari megkérdezi hogy elmentse-e a jelszavaidat, az Airport App szól ha új firmware jött a routeredre. Ha valamit megtanult, azt a következő iPhone-od is tudni fogja, nem vesznek el a beállításaid és a gyerekek Minecraft pályái ha elveszted vagy újra cseréled a telefonodat.

Az iPhone hardver természetesen nagyon jó, ha bejön a 4” kijelző, akkor szerencséd van, ha nem, akkor reméljük bejön majd a 4.7”. Sajnos az Apple dizájnerek két évenként egyre vékonyabbra lapítják a készüléket, ahelyett, hogy dupla akkora akkut tennének bele. Sok iPhone tulajnak lenne az az egyetlen kívánsága, hogy a következő modell reggeltől estig bírja ki töltés nélkül. A kamera minden évben jelentősen túlszárnyalja az előző évi kamerát és a legtöbb konkurenciát is. Nagyon jó képeket készít automatikus üzemmódban, de ha bármit állítgatni akarsz rajta, appokat kell hozzá használni, a megosztás is macerás ha nem valamelyik beépített szolgáltatást akarod igénybe venni.

A harcos iPhone gyűlölők leragadnak a megahertzek és a megapixelek összehasonlításánál, nem értékelik az Apple ökoszisztéma lényegét. Nemrég egy rövid filmet készítettem a iPhone-on iMovie-val, amihez egy klipet feleségemnek barátnője iMessage-ben küldte át teljes felbontásban, amit én tőle más videókkal együtt AirDroppal másoltam át az én telefonomra. A filmbe a videók és fényképek mellett egy telefonnal készült panoráma fotót is betettem, az iMovie szépen körül tudott nézni benne. A klipekbe mentett földrajzi koordinátákból feliratozta a felvételek helyét, két iPhone-nal egyszerre felvett klipet szinkronizálni tudott, és egymás mellett valamint kép a képben meg tudta jeleníteni. Végül iMovie Theater-rel 1080p-ben az Apple TV-re áttöltötte, amit a Remote App-al irányítva tudtam lejátszani. Az egész procedúra iPhone-on történt, számítógépet nem kellett bekapcsolnom. Az ebben a példában felsorolt összes app ingyenes iOS-en, és egyiknek sincsen pontos megfelelője Androidon.

A Google ökoszisztémának is rengeteg előnye van, de érdemes megfigyelni, hogy szinte mindegyik elemét iOS-re is megírják: Gmail, Contacts, Calendars, Maps, Now, Docs, Chrome, YouTube, Books, Plus, Hangouts, stb. mellett még a Play Music is ingyen letölthető. Az iPhone tehát tud FaceTime és Hangouts ismerőst is hívni, Mobil Safari Reader-rel reklámokat kipucolni, és Chrome on Google Cloud Printerre nyomtatni.  

A lelkileg kiegyensúlyozott Apple felhasználóvá válás ösvényén való továbbhaladás fontos állomása, amikor elfogadjuk és szívünkbe zárjuk, hogy az Apple elsősorban jó termékeket akar gyártani. Nem drága kábeleket akartak megvetetni az ügyfeleikkel amikor lecserélték a 10 éves bumszli 30 érintkezős csatlakozót a Lightningra, hanem egyszerűen csináltak egy modernebb és kisebb csatlakozót. Nem az emberiség szabadságjogait akarják megnyirbálni azzal, hogy csak az App Store-ból lehet programokat letölteni, hanem ki akarják szűrni a vírusokat, a lopott programokat és az illegális tartalmat. (Ma már egyre ritkábban élnek vissza a hatalmukkal és csak azért nem engedélyeznek valamit, mert egyszerűen nem tetszik nekik.) A megvilágosodás ösvényének végállomásán elfogadjuk, hogy az Apple, mint minden cég hasznot próbál termelni. Ameddig anyagilag jól megy nekik, nekünk is jó lesz, mert lesz továbbra is pénz fejlesztésre. Azok a cégek, amelyek gyengén teljesítenek vagy veszteségesek, előbb-utóbb eltűnnek. Az ő termékeik fogják aztán falhoz vágva végezni.

@ottoolah

 

Címkék: Apple iPhone iOS

13 komment

2014 januárjában beszóltam twitteren, hogy minek vártam eddig az iPhone tulajdonlással. Elégedettségem a bloggazdát arra késztette, hogy iOS tapasztalatokat elemző vendégposzt írására biztasson.

Nem rinyálni akarok (meg különben is szégyenletesen #firstworlproblem), de mit írhatnék, ami hiába nem szeretne Android vs. iOS flamegenerátor lenni, úgyis az lesz, meg mi az egyáltalán, amit e témában nem írtak még le.

Főleg szarás közben töprengtem a lényegen, amit meg kellene valahogy értetnem az olvasókkal: szinte az összes nyomorult telefontesztet geekek írják nyomorult geekeknek, akik geek elvárással nyáladzanak nyomorult fícsörökön, amik egyébként senkit nem érdekelnek IGAZÁN. Meg hogy az alapvetően TELEFON a review tárgya. Ez kulcsfontosságú.

Kép: extragsm.com

Magamról csupán annyit, amennyi a téma szempontjából fontos: egy nyomorult geek vagyok. Már a 386-osom is laptop volt, félkilós Ericsson volt az első mobilom, és érintőkijelzős készüléket használtam i.e. (iPhone előtt, tehát 2007-nél korábban) 4 évvel. A valaha volt legjobb készülékemnek a Nokia 9110i-t jelölöm meg, messze megelőzte a korát, és hát minden tisztességes geeknek könnybe lábadt a szeme attól, hogy egy 486-os AMD hajtotta.

Aztán jöttek különböző, low-end androidos telók, főleg a dual-sim jegyében. Nyugalom: mindig tisztában voltam azzal, hogy ezek low-end kütyük, és nem vártam sokat tőlük, bármilyen makacskodást elviseltem, és kitartóan telepítgettem a windowsos léttel megszokott tweaker programokat, appok SD kártyára helyezése stb. Ugyanakkor telefonra soha nem is akartam hatszámjegyű összeget áldozni, főleg androidosra. Geek létemre (önellentmondás látszata alert!) nyugtalanított, hogy processzorsebesség alapján válasszak telefont, ami egyébként szögugyanolyan külsőben szögugyanolyan szoftvert futtat. Micsoda kánaán volt a kétezres évek eleje. Meg lehetett különböztetni a készülékeket akár a másik ember kezében is!

Az Android nálam az utolsó esélyét a Nexus 7 nevű táblagépen játszotta el, ami viszont high-end készüléknek számított (hovatovább referencia eszköznek). Amikor meg-megakadt a zenelejátszás a füleseben pusztán azért, mert új wifit talált, arra gondoltam: falhoz vágom.

Majd januárban megszállt valami hirtelen konzumőrület, és megvettem ezt az ötös iPhone-t egy halom pénzért. Nagyon kellemes érzés volt újra telefonkészüléket egy kézben tartani az utolsó ötcollos modellem (ami egyébként Android fronton best buy, egy Prestigio 5044 DUO csodás kijelzővel) után. Fogalmam sincs mennyi processzormag és RAM van a telefonomban, az a helyzet. Be kell vallanom, utoljára a G4-es iBookom hardveradatait tudtam az Apple termékeim közül.

Végre van egy elég jól használható telefonom, ami a mobilitáshoz társított funkciókat is maradéktalanul kiszolgálja. Újra instagramozom például, mert azonnal van kamera, és a Next-re tapicskolva a Next történik meg. Végre megszabadultam attól az elbaszott vissza gombtól is, amibe méltatlanul beletörődtünk. A vissza gomb az Android felcsúti arénája - felháborító, vérlázító, de megszoktuk. Az iPhone pompás képeket készít, és nagyon erős zenei fronton is.


Képünk illusztráció

A testreszabás hiányát szokták emlegetni hátrányként, nem tudom, mit kellene annyira nagyon testre szabni, és mit nem lehet.

Annyira lelkes voltam, hogy Szilvinek, aki a feleségem, gyorsan újítottam egy 4s-t használtan. Szilvinek évek óta egy 7070-es Nokiája volt, hardcore telefonálónak kitűnő készülék. Folyton győzködtem korábban, hogy fotó meg email, csak kellene egy “okos”, de lehurrogott, halvány igen-mosolyt csak az iPhone említésére mutatott az asszony (és ez fontos: a szerethetőségi faktor).

Amikor megkapta a 4s-t, akkor nem kellett megmutatni neki semmit, használatba vette - és azóta is szereti. Ami nagy szó egy olyan nőtől, akinek a műszaki eszközök iránti türelme nem létezik.

Azt feltétlenül rögzítenünk kell, hogy egy otthoni Apple infrastruktúra jelentősen javítja a felhasználó élményt - az iTunes természetes közege a Mac, és egy kis Apple TV pedig remek kiegészítő AirPlay-jel stb.

Nagyon jól tetten érhető épp Szilvi példáján is, mennyire a bárki telefonja az iPhone és mennyire inkább geekeknek szánt az Android rendszer. Sajnos az elérés éppen fordítva van. Kíváncsi volnék egy olyan adatra, ami megmutatja az androidos készülék PC-re dugásakor felugró érthetetlen lehetőségek fölötti merengési időt. Figyelem: ezeknek az opcióknak Ön, kedves olvasó és egyébként én is örülök, na de anyám?

2007-ben az Apple egy fícsörökben még gyenge, de felhasználói élményben teljesen új és meghatározó mobil operációs rendszerrel változtatta meg a mobilok világát. Az egyetlen veszélyforrás az iOS-re a geek társadalom, akik kiharcolták a kopipésztet is. Nagyon nehéz lehet az Apple-nél egyensúlyozni az eredeti célkitűzések és a trendszetter geekportálok elvárásai közötti ingoványban.
2014-ben nem kell több az ötös iPhone-nál, bárcsak belátná minden tech elemző.

Visszaolvastam a soraimat, most, hogy küldöm Ernőnek a "cikket", és semmi lényeges nem jött ki belőle. És ebben a legerősebb az iPhone: mert csak.

Még valami: reggel rádugtam az iPhone-nal gyakran használt autórádiómra a Prestigiót, hogy kipróbáljam, elvileg azzal is mennie kell. Azt írta ki, hogy ERROR 19.

Címkék: Apple iPhone iOS Nokia Communicator

11 komment

Fiam(11) reggel felkel, és keservesen sír, hogy amint feloldja a képernyőzárat a telefonján (ZTE Blade 3), az rögvest újraindul neki. Próbálom én is, tényleg. Kicsit türelmesebben, akkor nem. Megnyugtatom, hogy ezek ilyen szarok, egyébként erről blogot is írok, nem véletlenül az a neve, ami. A név tetszik neki, pici szíve megnyugszik.

Pár nap múlva mutat egy játékot, épp a második kört indítom el, amikor újraindul a kezemben. Kérdem, az újraindulás gyakori-e még. Hát, van olyan nap, hogy egyszer sem indul újra.

Na, enek már a fele sem tréfa, gondolkodjunk, mi lehet a baj? Az Androidnak van watchdog-ja, ami újraindítja a rendszert, ha az sokáig nem csinál semmit. Ezt mindig kiadós fagyás előzi meg, watchdog timeout hosszúságú (kb. fél perc, egy perc). Szóval ez kilőve. Bizonyos programok meghatározott pontján fordulhat elő ilyesmi, ha az app valami disznóságot csinál, és megfekteti a rendszert, de itt nem ez az ábra.

Lássuk, mit mondanak az internetek: ismerős a probléma. A megoldás egyszerű: kis papírfecnivel oda kell szorítani az akkumlátort az érintkezőhöz. Falhozvágás elhalasztva.

Címkék: hardware watchdog ZTE Blade 3

Szólj hozzá!

Nincs többé Flappy Bird, jaj, jaj, gyorsan segítsenek, még a végén idegesítő lo-res grafikájú játék nélkül maradunk! A magunk eszközeivel próbálunk enyhíteni a helyzeten, még ha a válságot megoldani nem is tudjuk.

  • A Tap Tiles-t már említettük, ez abszolút minimál kategória.
  • A Super Lumberjack sztorija se túl barokkos: fát kell vágni, jönnek sorra a széthasítadnó tuskók, viszont néha egy kisnyuszi jelenik meg, őt nem szabad bántani, mert rosszul járunk. Pénzért lehet fokozni, de minek.

Most már megleszünk egy darabig, persze a kommentekben lehet tovább segíteni.

Címkék: game causal

Szólj hozzá!

Katonaságnál a kiképző tisztesünk úgy gondolta, hogy annál szebben fogjuk a díszlépést kiverni, ha minél hangosabban üvölti, hogy lépjünk egyszerre, ráadásul a tempót diktáló "egy-kettő! egy-kettő!" számolásban egy kis szünetet tartott, majd a folytatáskor ellenkező fázisban kezdett számolni, amiből persze káosz lett.

"Írók! Írjatok remekműveket!" - adta ki parancsba anno Zsdanov, joggal vált szállóigévé.

Sokan gondolják még ma is, hogy így működik a világ, a szellemi teljesítmény megszületéséhez csupán megfelelő parancs vagy pénz kell.

Steve Ballmer semmivel nem okosabb, mint a kiképző tisztesünk vagy Zsdanov. A Microsoftnál csak tavaly hagytak fel annak a teljesítményértékelési rendszernek a használatával, aminek alkalmazása nemhogy programozóknál, de szénbányászoknál sem vezetne eredményre. Úgy működött, hogy...

...a menedzsereknek saját beosztottjaikat fixen meghatározott arány szerint kell egy skálán elhelyezniük a kiválótól a gyengéig. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha egy adott csoport csupa nagyszerű dolgozóból áll, ott is ugyanannyi előléptetésre, jutalomra érdemes dolgozót "dob ki a gép", mint egy másik osztályon, ahol mindenki szabadidőközpontnak tekinti az irodát. A rendszer már ennyiből is látható gyengesége mellett további káros következményekkel is együtt jár(hat).

A vezető szimpátiájának megfelelően torzított értékelés csak az egyik legnyilvánvalóbb probléma, de a haranggörbe ennél is károsabb hatása lehet az, amikor az együtt dolgozó munkatársak nemhogy segítik egymást, hanem éppenséggel direkt hátráltatják a kollégákat. Az ok egyszerű: ha tudom, hogy valaki nálam is rosszabbul végzi a munkáját, akkor jóval kevesebb esély marad a legrosszabb kalapba kerülni a következő értékelésnél.

(Forrás: bitport.hu)

Jó ez a rendszer, mert a vezetőknek nem olyan baromságokkal kell foglalkozniuk, hogy mekkora legyen a button, meg hogy jó-e az API, hanem hogy melyik dolgozót hülyézzék le. És egy olyan meeting is izgalmasabb, ahol emberek sorsát döntjük el, mint egy olyan, ahol pixelek színét. Na, most egy ilyen kultúrájú cég akar mobil operációs rendszert csinálni.

Gyakran jutottak hasonló dolgok az eszembe, amikor a Nokia Lumia 520 telefont használtam. Nem rossz a Windows Phone 8, érződik rajta, hogy a projekt teamben volt user experience consultant is, de ha mondjuk ez egy Apple termék lenne, Steve Jobs öt perc nyomkodás után úgy kúrta volna vissza a tervezőknek, hogy leviszi a hajukat. Nem lehet valamit a nulláról kezdeni. Nem abból a bandából lesz legenda, amelyik úgy indul, hogy "rockegyüttes keres dobost, gitárost és énekest".

rotation lock

Mondok egy egyszerű példát: nincs rotation lock. Az Update 3-ban állítólag levődött, de azt már nem vártam meg. Ez a fránya orientation amúgy olyan bonyolult dolog! Lásd mellékelt ábra.

wp-rotation_mix.png

Ez, ahhoz képest, hogy a második verziója a rendszernek, kicsit megkésettnek tűnik. Még az iPhone-ra is gyorsabban érkezett meg a copy-paste feature. Ugye, az első verzió a Windows Phone 7.x, ami mára már egy halott platform, valamennyire kompatibilis, de külön kell rá fejleszteni (külön SDK van), és a telefonok egyikét se lehet Windows Phone 8-ra upgrade-elni. (Elég erős elkúrás-szagot érzek itt!)

A másik nehéz dolog a hangerő. Windows Phone 8 telefonokon zene, alarm, csengőhang ugyanazon a hangerőn szólal meg (a csengőhang kikapcsolható). "Egy út áll előttem, melyiket válasszam?" Mondjuk annyi előnye van, hogy mindig lehet tudni, melyik hangerőt állítjuk: a hangerőt.

Ha már lúd, legyen kövér alapon a hangerő kijelzés sem sikerült túl jól: a hangerő gombok megnyomásakor felül egy egysoros overlay jelenik meg, rajta a maximum hangerő szürkével, előtte az aktuális hangerő a kiválasztott kezdőlap téma színéből egy sötétebb árnyalattal. Én szürke témát használtam, így az aktuális hangerőt kijelző szám egy sötétebb szürke volt, mint a maximális hangerőé, de ahogy ezen a netről beszerzett képen nézem, a kék sem jobb. A kép kapcsán felmerülő "mi harminc" kérdésre a felelet: az a maximum hangerő. Lehetett volna százalékban kiírni, esetleg kicsit feltűnőbb helyen, netán csíkokkal jelezni, de hát az sooo 2012!

wp-vol.jpgA Windows Phone 8 UI-ra nagyon jellemző ez a helypazarlás. Lehet, hogy jól néz ki, mondjuk én a csempék ide-oda ficergését már öt perc után kikapcsoltam volna (nem lehet), az viszont egyértelműen UX katasztrófa, hogy egy 800x480-as képernyőn a névjegyzék app másfél, igen, egy egész és még egy fél nevet mutat meg alapból (az ábrán piros pöttyökkel jelölve, nevek kikockázva). Mivel a Phone alkalmazás alapból history-val nyit, ezért inkább csak vissza- vagy újrahívásra való, a People alkalmazás az, amivel új telefonhívások kényelmesen indíthatók.

wp-contacts_1p5.png

Na de hogyan lehet ezt elérni egy ilyen szép nagy képernyőn, hogy mindössze másfél kontakt látszódjék? Nem könnyű, ám a Microsoftnak sikerült.

Kezdjük ott, hogy szakítva a fél évszázados konvenciókkal, az applikációnévnek végre sikerült kitörni a status bar bal felső sarkából, és immáron a legnagyobb helyet foglalja el ("people"). Kisebb fonttal, de köszönhetően a tágas alsó margónak, nem sokkal kevesebb helyen terpeszkedik a kategória megnevezése ("all"). Innentől kell kreatívnak lenni, azaz úgy pazarolni a helyet, hogy a hasznosságot továbbra is alacsony szinten tartsuk.

Mivel az ember nem viszi fel magát a saját telefonkönyvébe, ezért saját maga nem látszódik a kontaktok között, vagy ha mégis (emailben vagy BT-n való átküldéshez), akkor elvegyül a többiekkel. Ez eddig nem is jelentett gondot, mert ha valaminek nem kell a kontaktok listáján megjelennie, az saját magunk. Mikor telefonáltunk önmagunknak ugyanarról a készülékről? Na ugye. Én próbáltam, de mindig foglalt voltam. No de a Windows Phone 8 tervezőinek sikerült megoldani ezt a problémát: a központi helyen a "Me" item található. Mivel a betűtípus ugyanakkora, mint más kontaktoké, azt, hogy mégis több helyet foglaljon azoknál, úgy oldották meg, hogy beköltöztették egy hatalmas négyzet sarkába, amely négyzet elegánsan tartja a távolságot alul-felül. Ha beállítottunk Twitter vagy Facebook accountot, akkor ebben a négyzetben a "Me" szó helyett az avatarunk jelenik meg, mellette pedig az utolsó posztunk (mármint amit mi írtunk, nem amit nekünk), ez is van annyira hasznos, mint az, hogy "Me", jelesül semennyire.

Innentől már biztos a győzelem, a hashmark a betűválasztót hozza elő, amire nem tudnám azt mondani rá, hogy ne legyen ott.

Kész, elfogyott a hely, másfél kontaktra elég már csak. És akkor még nem is fért ki minden, mert ha a jobb alul található három pontra tappolunk, akkor a plusz és a nagyító jel alá - igaz, egészen kicsi betűkkel - megjelenik, hogy add és search, ahogyan más efféle menüknél is.

Fényes győzelem ez, 800 pixelt ilyen felesleges dolgokkal feltölteni nem mindenki képes.

Na de mi van, ha kevés dolgot kell kiírni? Például letöltünk egy software frissítést, ami közben más művelet nem végezhető?

wp-working_gray.png

Ilyenkor szárnyalhat szabadon igazán a művész fantáziája! Az amúgy is ritkás alap képernyőt lesötétíti, és a legkisebb betűtípussal csak annyit ír ki, amennyi feltétlenül szükséges, nehogy összezavarja a felhasználó fejét az olyan adatokkal, mint pl. letöltendő adatmennyiség vagy hátralévő idő. Földi halandók számára rejtett okoknál fogva a pontos idő valahogy megúszta az elsötétítést. Nagyon mély gondolat!

Több példa van rá, hogy a nagy művészeknél az ürességnek, a szünetnek, a semminek is jelentősége van. Például az SMS írás képernyőn biztos valami annyira fontos üzenetet szeretne közölni velünk a hatalmas üres tér, hogy nem fért ki miatta a karakterszámláló.

wp-sms_space_noinfo.png

Ahol ilyen formátumú mesterek dolgoznak, ott a tanítványok is tündökölnek.

Az már korábban is feltűnt, hogy a címlapi csempék frissülése körül valami rendszer szintű gond van, mert két battery indicator app is azt produkálja, hogy a csempén nem a legfrisebb értékeket mutatja, de az alábbi képeken más a helyzet. Kívül, ugye, azt látjuk, hogy 99%-on vagyunk, 20:11-kor.

wp-battery_1.png

Elindítjuk az appot, 20:11 van még mindig (lila nyíllal jelölve), viszont már 100%-on állunk. És ezt akkor is képes hozni, ha a telefon nincs töltőn.

wp-battery_2.png

A megoldás: a csempén soha nem látszik "100" érték, mert az nem fér ki. Kérjük az Olvasót, itt tartson tizenöt másodperces néma gyászszünetet (halk méltóságteljes vinnyogás megengedett).

Később még visszatérünk rá, milyen trükkel érték el, de azt kell mondjam, a Lumia 520-nál nem észleltem komolyabb megakadásokat. Viszont amikor igen (jobb családokban is előfordul az ilyesmi), akkor működésbe lép a watchdog, és formabontó módon nem újraindítja, hanem leállítja a telefont. Nem sokszor csinálta ezt, de egyszer pont az asztalon feküdt, rádugva a töltőre, és a szemem sarkából észrevettem. Felmerül kérdés, hogy a töltőn pihenve hogyan tud ilyen mély lelki válságba kerülni egy rendszer, miként tud megfeküdni az idle?

Most pedig praktikus tanácsok következnek, maradjunk a kontaktok kezelésénél. Kontaktot úgy kell felvinni, a szokásos név és telefonszám stb. beírása helyett először egy általános kontakt oldalra jutunk, ott kiválasztjuk a név megadása képernyőt, beírjuk a nevet, majd mentünk, utána kiválasztjuk a telefonszám felvitele képernyőt (képünkön), ott is elmentjük a telefonszámot. Ha ez megvan, még nem vagyunk kész, magát a kontaktot is el kell menteni az általános oldalon.

wp-contact_edit_number.png

Ha még gyakorlatlan Windows Phone 8 felhasználók vagyunk, ne használjuk a Google Contacts webes felületét több telefonszám felviteléhez, mivel ha a telefonszámhoz olyan kategóriát (mobile, work, home stb.) adunk meg, aminek a Windows Phone 8 rendszerében nincs megfelelője, az a telefonon nem fog megjelenni. Tipp: mindig a telefonon vegyünk fel új számot a kontakthoz (akár üresen is), és a Google felületén ne változtassunk a kategória nevén. Csak akkor használjuk a Google webes felületét, ha már megtanultuk, hogy a Windows Phone 8-on a "Work2" kategória a Google Contacts "Car" kategóriájának felel meg.

Teljes körű Google Sync van, bár ha jól emlékszem, Task appot nem sikerült használhatót találnom, ez mondjuk Androidra sem könnyű feladat. Az külön posztot érdemel, és ha lesz lelkierőm felszaggatni a régi sebeket, meg is írom, hogy használható naptár app sincs a platformra.

wp-task_sync_1.png

A Google sync, mint láttuk, szépen működik, de használjuk bátran a Microsoft accountot is, ha néha olyan hibába futunk, hogy valami egyszerű applikáció, például egy játék nem menne, valamit indítsunk újra.

wp-account_problem.jpg

A Nokia a készülékeit térképes navigációval adja, viszont a navigáció csak adott országban működik.

wp-navi_licence.pngKülföldön csak a sima térkép használható, a navigáció licence-ét országonként meg kell vásárolni. A máltaiak és a monacoiak most megnyalták rendesen, kárörvendően kacagnak rajtuk a luxemburgiak.

wp-navi_map.png

Ha valakinek a Navigon térképei jobban tetszenek, megvásárolhatja azt is, de csak óvatosan, mert a Windows Phone 8 csak zenét és képet enged külső SD kártyára rakni, programokat és adatokat nem, így előfordulhat, hogy bevásárolunk a drága térképből, de nem tudjuk installálni.

Apróságokat még lehetne hosszasan sorolni, például azt, hogy csak képernyő fényerejét csak három fokozatban lehet állítani, vagy hogy a töltőre dugás hangját nem lehet kikapcsolni, ezek nem nagy ügyek, de ha az ember szeme érzékeny a fényre, vagy akkor rakjuk töltőre a telefont, amikor a szobában már alszik valaki, kellemetlen tud lenni. Persze van vidám issue is, bécsi kollégám például a mai napig emlegeti, hogy a roaming jele a szokásos "R" betű helyett egy kis háromszög. ▲ for Roaming.

Elfogytak a screenshotjaim és a feljegyzéseim, ideje valami konklúzió-féleséget írnom.

Amíg a Lumia 520-at használtam, többször kaptam magamat azon, hogy simogatom a telefont, és azt mondom neki: te ennél jobbat érdemelnél. A Lumia 520 kb. a legolcsóbb Windows Phone 8-as készülék, akciómentesen  35 eFt körül van az ára. A programok meglehetősen simán mennek rajta, na jó, ez a legtöbb Windows Phone 8 eszközön így van és így lesz, persze nem az operációs rendszer, hanem egy egyszerű trükk miatt: policy, hogy dual core-os processzor alatt nincs WinPhone8 eszköz. A készülék designja is bejön, az előre, a képernyő felé szélesedő - már amennyire fél centin belül lehet szélesedni - forma azt sugallja, hogy nézd, mekkora képernyő, nagyobb, mint a többi része. A felsőbb osztályba tartozó Nokia készülékek még szebbek, talán már írtam, hogy amikor először láttam valami csúcsmodellt, meg akartam nyalni, annyira szép volt a képernyője, sütött belőle, hogy luxy.

A Nokia ráment pár olyan dologra, ami egy átlag felhasználónak fontos lehet. A vásárló mindjárt kap egy GPS térkép appot, igaz - lásd fent - teljes navigációt csak a saját országába, de ez még mindig egy országnyival több, mint amit egy androidos vagy iPhone-os kap. Jó, vannak ingyenesek (edit: vagy iPhone-hoz online), de azok nincsenek előre installálva, akinek nem volt okostelefonja, nagy előny az ilyesmi, és ki lehet írni bulletpointként a prospektusba is. Jó ötlet, és ezt talán érdemes lenne leutánozni más gyártóknak is, hogy a beépített kamera egészen jó minőségű, végigfotóztam vele egy rendezvényt egy lemerült kompakt fényképezőgép helyett, webre kellettek csak képek, egészen vállalható minőségű lett, nem is szólva a bumszlifejű Nokia 1020-ról, ami egy elegáns húzással véget vetett a megapixel-háborúnak, nem is tudom hirtelen, van-e ellenfele az okostelefonok közt. Nem elhanyagolható az sem, hogy akit nem szippantottak be az okostelefonok ("okostelefon? szarok rá, nekem egy telefon csak telefonálásra kell"), és a szokásos leamortizálódás-elvesztés-karácsony ok miatt vált készüléket, az, ha középkategóriás Nokia telefonja volt, most is azt fog vásárolni ("maradok a Nokiánál, melyik most a legjobb ilyen árban?"), ami praktikusan egy kisebb Lumia lesz, és örülni fog a normális kamerának meg a GPS-nek.

Ha már ilyen csúnyán belecsúsztam a frankó megmondásába, tovább süllyedek a dagonyába, és megjósolom, hogy a Windows Phone 8 át fogja lépni a 15%-os részesedést (persze a tabletek nélkül), és akkor majd nagyon fognak örülni a Microsoftnál, mert azt fogják hinni, hogy ez a platform nagyszerűségét bizonyítja, pedig kurvára nem; a Nokia készülékek minősége, a zsíros büdzséjű marketing, a tradíciók (vagy őszintébben fogalmazva: a tehetetlenségi erő) és sok más tényező mellett csak annyira számít az operációs rendszer, hogy ne legyen használhatatlanul szar. És a Windows Phone 8 azért nem az.

Nem úgy, mint a Windows Mobile 6 volt. Egy barátom jópár éve vásárolt volt egy drága készüléket, talán HTC TyTn II-t, majd rá egy hétre felhívott, és azon a tipikus angyalian nyugodt hangon, ami azután van az embernek, hogy megfelelően kidühöngte magát, közölte, hogy falhoz vágta. Innen származik a blog neve.

Címkék: usability ux prognózis Nokia WinMo Windows Phone

10 komment

Amikor először meglátja az ember, maximum ValóVilág-szintű beszélgetéseket bír csak kezdeményezni a készülék gazdájával, aki történetesen egy borostás apa-sorstárs (2 lánya van), és az előbb még valami kis bizbaszt tartott a füléhez, miközben beszélt:
- Te meg mit csináltál?
- Telefonáltam.
- Na de mivel?
- Ezzel.
- Hát ez meg mi?
- Okostelefon.

neonode2a.jpg

Lehúzza a HP Veer a zsebedet? Nem éred át a Sony Xperia Mini képernyőjét? Van megoldás.

neonode2b.jpgNeonode N2 a neve, egzotikus technológiájú érintőképernyője van, és meglehetősen apró méretű.

Címkék: méret Neonode N2

Szólj hozzá!

Utólag persze már azzal magyaráznám, hogy megszívleltem a startup világ egyik fő mantráját, miszerint fail fast, fail often, azaz bukjunk gyorsan és gyakran. Az Ebay-en vadásztam le egy Motorola Droid2 Global telefont, hibátlan állapotban volt, eltekintve attól, hogy nem volt unlockolva. Ezen aztán nem tudtam segíteni később sem, pedig vergődtem vele eleget, Így csak afféle tabletként használtam, ami kimeríti a fail fogalmát: van a zsebemben egy középkategóriás telefon, de telefonáláshoz kell mellé egy másik.

Igen, középkategóriás, mert bár még dolgozom a módszertanon, miről lehet felismerni, hogy egy készülék milyen kategóriába esik, de kb. 90%-os pontossággal már most is be tudom lőni. A technikai paramétereket figyelmen kívül kell hagyni, a processzor, a memória, a belső tárhely kapacitása, de még a képernyő mérete egyrészt nő, másrészt a kategóriák közt is egyre kisebb a különbség. Szintén nem biztos támpont a felhasznált anyagok minősége, műanyagból nem lehet palacsintát sütni, márpedig mindenki műanyagot használ. A készülékek ára jó iránytű lenne, ha a szolgáltatók nem nehezítenék meg a dolgunkat különféle ún. akciós ajánlatokkal. Így az alábbi módszert dolgoztam ki a kategória beazonosításra:  

  • ha nincs vakupótló led: alsó kagetória,
  • ha van led: középkategória,
  • ha csak egy gombja van: felső kategória.

Mivel a Droid2-n van led, a középkategóriába tartozik. Gyorsan fussuk át, mit tud egy középkategóriás gép!

A billentyűzete használható, de a Pantech Pocket után visszalépés volt, pedig az egy alsó kategóriás készülék (nincs led, lásd fent). A slider még rosszabb, nehézkes-szorulós és a végállást nem lehet érezni. Az csak hab a tortán, hogy arra egy év alatt nem sikerült rájönnöm, mitől kapcsol be avagy nem a billentyűzet világítása, sok jedi erőt használtam fel, ha este gépelni akartam rajta.

Véletlenül összefutottam egy márkatárssal is, Rezo kezébe vette a kifogástalan állapotban lévő telefonomat, és közölte:
- Ahá, már reped mindkét helyen.
- Hol? Nem látom - fény felé tartottam, meresztgettem a szemem.
- Itt meg itt. Típushiba - mutatott rá a tetejére és az oldalára, majd előkapta a saját telefonját, amin, hm, maradjunk annyiban, hogy egyértelműen látszott, hol kell repednie, kopnia és üszkösödnie egy Droid2-nek.
Bandzsítottam, kapargattam, nézegettem, tényleg, mintha ott valahogy... és persze igaza lett, két hét után teljesen berepedt mindkét mutatott helyen (képünkön, a magasabb Rezo készüléke).

moto1.jpg

- Szerintem vegyél hozzá nagyobb akksit - látott el még egy jó tanáccsal Rezo, bár ez a tuning univerzális érvényű az okostelefonok világában (képünkön Rezo telefonja látható).

moto2.jpgA teljesítményre nem volt panaszom, rootolni egyszerű volt (sima app-pal lehet), bár ezt csak arra használtam, hogy lekaparjam róla a Verizon speciális Skype verzióját, ami mindössze annyiban különbözik a rendestől, hogy wifi-vel nem használható, csak mobil internettel. Nagyon szeretném látni ennek a speciális Skype verziónak a projektdokumentációját, kitalálástól a fejlesztési ticketekig, mindent, sokat lehetne tanulni belőle a 21. századi társadalom és gazdaság működéséről. 

A telefont most lányom(9) használja, nagy szomorúságára feltettem rá egy jó kis szorzótábla gyakorló appot is, így előbb lesz a fejemhez vágva, mint falhoz.

Címkék: keyboard Pantech Crossover Motorola Droid2

2 komment

Új készülék vásárlásakor célszerű mielőbb üzemi hőmérsékletre fűteni a kazánt, installni az appokat ezerrel. Ha a productivity és a customization kategóriákat már megoldottuk, jöhetnek a játékok. Sorstársainkkal gyakran ajánlgatjuk egymásnak kedvenceinket, ami a kauzál androidos gémer szcénában fölöttébb hasznos dolog, nehéz a búzát kiválogatni a rengeteg ocsú közül. Szokásos disclaimer: ezek az én kedvenceim, vagy amit más miatt említésre méltónak tartottam, a sort a kommentekben lehet folytatni. Full verziókat linkeltem, de legtöbből van ingyenes változat is, szokás szerint reklámmal, kevesebb pályával, vagy (a nemcsak szerintem) undorító pay-to-play konstrukcióban. Induló készletnek megteszi.

  • Super Hexagon - ha van 23 másodperc szabadidőd, ezzel tartalmasan kitöltheted
  • Osmos - nehéz az élet, mert a nagy moszat megeszi a kis moszat, atomkirály ambient zenével
  • Radiant - van olyan jó a műfajban, mint a Galaxy Invasion HT1080Z-re (a cég többi játéka is kiváló)
  • World of Goo - hídépítő továbbgondolva, nagy képernyő nem árt hozzá (Wii-n, mutogatós kontrollerrel még jobb)
  • Spaceteam - multiplayer, úgy kell játszani, hogy mindenki püföli a saját készülékét, közben kiabálva stresszelik egymást
  • Schnopsn - snapszer, nem más
  • Zsírozás - az egyszerű, de szórakoztató kártyajáték gyermekorunkból
  • Galcon - enyhén matekos beütésű stratégiai akció az űrben
  • Tentacle Wars - kicsit erősebb matekot megkövetelő stratégiai akció a bélflórában baktériumok világában
  • Dragon Fly! - domboldalon csúszkálós, gyerekeknek való, de lazításnak is kiváló
  • Fruit Slice - Fruit Ninja klón, ami gyengébb gépeken is megy
  • Grabatron - ufós, fel kell kapni dolgokat, majd eldobni
  • Jetpack Joyride - jetpackozás különböző eszközökkel, közben persze lőni kell
  • Magnetic Sports Soccer - rugós foci 3D-ben
  • Arcade Volleyball - igen, a CGA-s játék remakeje
  • Szókereső - tudatos magyar szülők ezt a játékot adják a magyar gyerek kezébe
  • Tap Tiles - egyszerű reakcióidő-mérés
  • Bejeweled Blitz - akinek valaha volt Palm készüléke, annak kötelező (pay-to-play kimaxolva)
  • Cube - egyszerű beszínezős feladványok
  • Air Soccer Fever - gombfoci-szerű játék, kár, hogy a multiplayer része nagyon gyenge technikailag
  • Lander - frankó Lunar Lander remake
  • Hanger - nem túl élvezetes a játék, viszont a grafika vicces
  • Truck Challenge 3D - teherautóval minél gyorsabban kell menni, de könnyen leesik a szállítmány, egész korrekt a fizika
  • Stickman Soccer - hagyományos foci (talán érdemes a többi Stickman játékot is kipróbálni)
  • Fishing with Friends - multiplayer horgászat egy gépen (nagyobbacska képernyő nem árt)
  • King of Opera - multiplayer játék, elég vicces, a művészéletről lett mintázva (ez is nagy képernyőn jó inkább)
  • TIny Open Source Violin - ez nem játék, de szórakoztató: elhúzhatsz egy gyönyörű dalt a barátaid fülébe

(Köszönet Miki kollégának az iPhone-os tippekért)

Aki még ezek után is unatkozik, az megpróbálhatja a Skype és a Microsoft Live accountját összekötni, én viszonylag gyorsan letettem róla (másfél óra), mert sikerült az eredeti problémát (androidos Skype kliensbe jelszócsere után sem tudtam bejelentkezni, pedig minden máshová igen) megoldani (Skype app uninstall, install).

Címkék: game Android

1 komment

Kedves Naplóm, régen írtam már beléd, pedig annyi érdekes dolog történt!

Először is, nem sikerült unlockolni a Motorola Droid2 készüléket, a Verizon nagyon erősen odarakta magát a témában. A munkahelyi Nokia Lumia 520 teszttelefont vettem használatba, és bár két nap múlva tudtam, hányadán állunk, azért nyúztam még egy darabig, hogy majd valamikor többet írhassak róla. Ez még várat magára, pedig már egy egész korrekt standup comedy számot is írtam belőle. Pontosabban csak összeraktam, mindössze felsorolom, mit hogyan lehet vagy nem lehet vele csinálni, a harmadik mondat után már könnyezik az értő közönség. Egy bécsi kollégám például a mai napig nem tud napirendre térni afölött, hogy a roaming jele, ami minden másutt egy kis "R" betű a térerőt jelző antenna mellett, Windows Phone 8-on egy háromszög. Fehér beszínezett egyenlő szárú háromszög.

Úgy esett, hogy év végén lejárt néhány céges hűségszerződés, és akik ebbe beleestek, gyorsan bevásároltak különböző 5"-os telefonokból. Egyikük új iPhone-t vásárolt, a másik iPhone-ról tért át Samsung Galaxy S4-re, és nem győzte mutogatni a különböző kunsztokat, egyszóval minden gyerek boldog volt. Mivel a Lumiát nagyon kezdtem unni, otthon is egyre inkább csak a tablet üzemmódban működő Droid2-t használtam, és hát hogy a kollégák se érezzék akkora királynak magukat, rendeltem egy új készüléket, két dolgot szem előtt tartva: az ő készülékeinél olcsóbb és nagyobb legyen.

Tenovo CY-7805

A tervet pedánsan végrehajtottam, a Windows Phone 8 platformnak a hét elején búcsút intettem, mert megérkezett az új telefonom (lásd képünket), ami egy 7 inches dual core processzoros GPS-es androidos készülék, 99 dollárért házhoz szállították Kínából. A neve Tenovo CY-7805, de ez csak rootolás után derült ki, valami szerviz app írta ki. Erről is készül majd bejegyzés, fényképek vannak bőven, mert a kollégák azonnal lekapnak, ha meglátnak telefonálni.

Kedves Naplóm, ezzel zárom soraimat, ígérem, behozom a lemaradást!

Címkék: szolgálati közlemény Windows Phone önköldöknézegetés Wind Motorola Droid2 NoName

3 komment

Az alsóörsi strandon már 21. század van, egészen a partig elér az ingyenes wifi, így kötelességemnek éreztem nyomni egy Fing-et. Az alábbi adatok tehát nem számítanak reprezentatív mintavátelnek, messzemenő következtetéseket sem lehet leszűrni belőlük - íme, a 2013. augusztusi strandstatisztika:

felsoors.png

(Az ábrán nincs feltüntetve a 4 különböző azonosíthatatlan és a 2 hálózati eszköz, ami a Fing listájában szerepelt.)

Címkék: Samsung Fing

4 komment

süti beállítások módosítása