Utólag persze már azzal magyaráznám, hogy megszívleltem a startup világ egyik fő mantráját, miszerint fail fast, fail often, azaz bukjunk gyorsan és gyakran. Az Ebay-en vadásztam le egy Motorola Droid2 Global telefont, hibátlan állapotban volt, eltekintve attól, hogy nem volt unlockolva. Ezen aztán nem tudtam segíteni később sem, pedig vergődtem vele eleget, Így csak afféle tabletként használtam, ami kimeríti a fail fogalmát: van a zsebemben egy középkategóriás telefon, de telefonáláshoz kell mellé egy másik.

Igen, középkategóriás, mert bár még dolgozom a módszertanon, miről lehet felismerni, hogy egy készülék milyen kategóriába esik, de kb. 90%-os pontossággal már most is be tudom lőni. A technikai paramétereket figyelmen kívül kell hagyni, a processzor, a memória, a belső tárhely kapacitása, de még a képernyő mérete egyrészt nő, másrészt a kategóriák közt is egyre kisebb a különbség. Szintén nem biztos támpont a felhasznált anyagok minősége, műanyagból nem lehet palacsintát sütni, márpedig mindenki műanyagot használ. A készülékek ára jó iránytű lenne, ha a szolgáltatók nem nehezítenék meg a dolgunkat különféle ún. akciós ajánlatokkal. Így az alábbi módszert dolgoztam ki a kategória beazonosításra:  

• ha nincs vakupótló led: alsó kagetória,
• ha van led: középkategória,
• ha csak egy gombja van: felső kategória.

Mivel a Droid2-n van led, a középkategóriába tartozik. Gyorsan fussuk át, mit tud egy középkategóriás gép!

A billentyűzete használható, de a Pantech Pocket után visszalépés volt, pedig az egy alsó kategóriás készülék (nincs led, lásd fent). A slider még rosszabb, nehézkes-szorulós és a végállást nem lehet érezni. Az csak hab a tortán, hogy arra egy év alatt nem sikerült rájönnöm, mitől kapcsol be avagy nem a billentyűzet világítása, sok jedi erőt használtam fel, ha este gépelni akartam rajta.

Véletlenül összefutottam egy márkatárssal is, Rezo kezébe vette a kifogástalan állapotban lévő telefonomat, és közölte:
- Ahá, már reped mindkét helyen.
- Hol? Nem látom - fény felé tartottam, meresztgettem a szemem.
- Itt meg itt. Típushiba - mutatott rá a tetejére és az oldalára, majd előkapta a saját telefonját, amin, hm, maradjunk annyiban, hogy egyértelműen látszott, hol kell repednie, kopnia és üszkösödnie egy Droid2-nek.
Bandzsítottam, kapargattam, nézegettem, tényleg, mintha ott valahogy... és persze igaza lett, két hét után teljesen berepedt mindkét mutatott helyen (képünkön, a magasabb Rezo készüléke).

- Szerintem vegyél hozzá nagyobb akksit - látott el még egy jó tanáccsal Rezo, bár ez a tuning univerzális érvényű az okostelefonok világában (képünkön Rezo telefonja látható).

A teljesítményre nem volt panaszom, rootolni egyszerű volt (sima app-pal lehet), bár ezt csak arra használtam, hogy lekaparjam róla a Verizon speciális Skype verzióját, ami mindössze annyiban különbözik a rendestől, hogy wifi-vel nem használható, csak mobil internettel. Nagyon szeretném látni ennek a speciális Skype verziónak a projektdokumentációját, kitalálástól a fejlesztési ticketekig, mindent, sokat lehetne tanulni belőle a 21. századi társadalom és gazdaság működéséről. 

A telefont most lányom(9) használja, nagy szomorúságára feltettem rá egy jó kis szorzótábla gyakorló appot is, így előbb lesz a fejemhez vágva, mint falhoz.