HTML

falhoz vágom

Egy máig is harcoló német alakulatot elhagyva csatlakoztam a Szovjetunió dicsőséges Vörös Hadseregéhez, azaz fiókba került a Palm Pré okostelefonom, mert hozzájutottam egy olcsó androidos készülékhez. Ez az élmény annyira erőteljes, hogy háborgó érzelmeimet rövid, de emellett szakmai korrektségre is törekvő írások formájában próbálom levezetni, melyek végén konklúzióként gyakorta jelenik meg a blog címével összecsengő tiszta rím.

Kövess Twitteren: @ern0plus4
Amerikai Apple szekció: @ottoolah

 
Tágítani akarod a látókörödet, és nem csak a mobil eszközökön akarsz mérgelődni? Akkor neked a TechZilla blog kell.

2014 januárjában beszóltam twitteren, hogy minek vártam eddig az iPhone tulajdonlással. Elégedettségem a bloggazdát arra késztette, hogy iOS tapasztalatokat elemző vendégposzt írására biztasson.

Nem rinyálni akarok (meg különben is szégyenletesen #firstworlproblem), de mit írhatnék, ami hiába nem szeretne Android vs. iOS flamegenerátor lenni, úgyis az lesz, meg mi az egyáltalán, amit e témában nem írtak még le.

Főleg szarás közben töprengtem a lényegen, amit meg kellene valahogy értetnem az olvasókkal: szinte az összes nyomorult telefontesztet geekek írják nyomorult geekeknek, akik geek elvárással nyáladzanak nyomorult fícsörökön, amik egyébként senkit nem érdekelnek IGAZÁN. Meg hogy az alapvetően TELEFON a review tárgya. Ez kulcsfontosságú.

Kép: extragsm.com

Magamról csupán annyit, amennyi a téma szempontjából fontos: egy nyomorult geek vagyok. Már a 386-osom is laptop volt, félkilós Ericsson volt az első mobilom, és érintőkijelzős készüléket használtam i.e. (iPhone előtt, tehát 2007-nél korábban) 4 évvel. A valaha volt legjobb készülékemnek a Nokia 9110i-t jelölöm meg, messze megelőzte a korát, és hát minden tisztességes geeknek könnybe lábadt a szeme attól, hogy egy 486-os AMD hajtotta.

Aztán jöttek különböző, low-end androidos telók, főleg a dual-sim jegyében. Nyugalom: mindig tisztában voltam azzal, hogy ezek low-end kütyük, és nem vártam sokat tőlük, bármilyen makacskodást elviseltem, és kitartóan telepítgettem a windowsos léttel megszokott tweaker programokat, appok SD kártyára helyezése stb. Ugyanakkor telefonra soha nem is akartam hatszámjegyű összeget áldozni, főleg androidosra. Geek létemre (önellentmondás látszata alert!) nyugtalanított, hogy processzorsebesség alapján válasszak telefont, ami egyébként szögugyanolyan külsőben szögugyanolyan szoftvert futtat. Micsoda kánaán volt a kétezres évek eleje. Meg lehetett különböztetni a készülékeket akár a másik ember kezében is!

Az Android nálam az utolsó esélyét a Nexus 7 nevű táblagépen játszotta el, ami viszont high-end készüléknek számított (hovatovább referencia eszköznek). Amikor meg-megakadt a zenelejátszás a füleseben pusztán azért, mert új wifit talált, arra gondoltam: falhoz vágom.

Majd januárban megszállt valami hirtelen konzumőrület, és megvettem ezt az ötös iPhone-t egy halom pénzért. Nagyon kellemes érzés volt újra telefonkészüléket egy kézben tartani az utolsó ötcollos modellem (ami egyébként Android fronton best buy, egy Prestigio 5044 DUO csodás kijelzővel) után. Fogalmam sincs mennyi processzormag és RAM van a telefonomban, az a helyzet. Be kell vallanom, utoljára a G4-es iBookom hardveradatait tudtam az Apple termékeim közül.

Végre van egy elég jól használható telefonom, ami a mobilitáshoz társított funkciókat is maradéktalanul kiszolgálja. Újra instagramozom például, mert azonnal van kamera, és a Next-re tapicskolva a Next történik meg. Végre megszabadultam attól az elbaszott vissza gombtól is, amibe méltatlanul beletörődtünk. A vissza gomb az Android felcsúti arénája - felháborító, vérlázító, de megszoktuk. Az iPhone pompás képeket készít, és nagyon erős zenei fronton is.


Képünk illusztráció

A testreszabás hiányát szokták emlegetni hátrányként, nem tudom, mit kellene annyira nagyon testre szabni, és mit nem lehet.

Annyira lelkes voltam, hogy Szilvinek, aki a feleségem, gyorsan újítottam egy 4s-t használtan. Szilvinek évek óta egy 7070-es Nokiája volt, hardcore telefonálónak kitűnő készülék. Folyton győzködtem korábban, hogy fotó meg email, csak kellene egy “okos”, de lehurrogott, halvány igen-mosolyt csak az iPhone említésére mutatott az asszony (és ez fontos: a szerethetőségi faktor).

Amikor megkapta a 4s-t, akkor nem kellett megmutatni neki semmit, használatba vette - és azóta is szereti. Ami nagy szó egy olyan nőtől, akinek a műszaki eszközök iránti türelme nem létezik.

Azt feltétlenül rögzítenünk kell, hogy egy otthoni Apple infrastruktúra jelentősen javítja a felhasználó élményt - az iTunes természetes közege a Mac, és egy kis Apple TV pedig remek kiegészítő AirPlay-jel stb.

Nagyon jól tetten érhető épp Szilvi példáján is, mennyire a bárki telefonja az iPhone és mennyire inkább geekeknek szánt az Android rendszer. Sajnos az elérés éppen fordítva van. Kíváncsi volnék egy olyan adatra, ami megmutatja az androidos készülék PC-re dugásakor felugró érthetetlen lehetőségek fölötti merengési időt. Figyelem: ezeknek az opcióknak Ön, kedves olvasó és egyébként én is örülök, na de anyám?

2007-ben az Apple egy fícsörökben még gyenge, de felhasználói élményben teljesen új és meghatározó mobil operációs rendszerrel változtatta meg a mobilok világát. Az egyetlen veszélyforrás az iOS-re a geek társadalom, akik kiharcolták a kopipésztet is. Nagyon nehéz lehet az Apple-nél egyensúlyozni az eredeti célkitűzések és a trendszetter geekportálok elvárásai közötti ingoványban.
2014-ben nem kell több az ötös iPhone-nál, bárcsak belátná minden tech elemző.

Visszaolvastam a soraimat, most, hogy küldöm Ernőnek a "cikket", és semmi lényeges nem jött ki belőle. És ebben a legerősebb az iPhone: mert csak.

Még valami: reggel rádugtam az iPhone-nal gyakran használt autórádiómra a Prestigiót, hogy kipróbáljam, elvileg azzal is mennie kell. Azt írta ki, hogy ERROR 19.

Címkék: Apple iPhone iOS Nokia Communicator

11 komment

Fiam(11) reggel felkel, és keservesen sír, hogy amint feloldja a képernyőzárat a telefonján (ZTE Blade 3), az rögvest újraindul neki. Próbálom én is, tényleg. Kicsit türelmesebben, akkor nem. Megnyugtatom, hogy ezek ilyen szarok, egyébként erről blogot is írok, nem véletlenül az a neve, ami. A név tetszik neki, pici szíve megnyugszik.

Pár nap múlva mutat egy játékot, épp a második kört indítom el, amikor újraindul a kezemben. Kérdem, az újraindulás gyakori-e még. Hát, van olyan nap, hogy egyszer sem indul újra.

Na, enek már a fele sem tréfa, gondolkodjunk, mi lehet a baj? Az Androidnak van watchdog-ja, ami újraindítja a rendszert, ha az sokáig nem csinál semmit. Ezt mindig kiadós fagyás előzi meg, watchdog timeout hosszúságú (kb. fél perc, egy perc). Szóval ez kilőve. Bizonyos programok meghatározott pontján fordulhat elő ilyesmi, ha az app valami disznóságot csinál, és megfekteti a rendszert, de itt nem ez az ábra.

Lássuk, mit mondanak az internetek: ismerős a probléma. A megoldás egyszerű: kis papírfecnivel oda kell szorítani az akkumlátort az érintkezőhöz. Falhozvágás elhalasztva.

Címkék: hardware watchdog ZTE Blade 3

Szólj hozzá!

Nincs többé Flappy Bird, jaj, jaj, gyorsan segítsenek, még a végén idegesítő lo-res grafikájú játék nélkül maradunk! A magunk eszközeivel próbálunk enyhíteni a helyzeten, még ha a válságot megoldani nem is tudjuk.

  • A Tap Tiles-t már említettük, ez abszolút minimál kategória.
  • A Super Lumberjack sztorija se túl barokkos: fát kell vágni, jönnek sorra a széthasítadnó tuskók, viszont néha egy kisnyuszi jelenik meg, őt nem szabad bántani, mert rosszul járunk. Pénzért lehet fokozni, de minek.

Most már megleszünk egy darabig, persze a kommentekben lehet tovább segíteni.

Címkék: game causal

Szólj hozzá!

Katonaságnál a kiképző tisztesünk úgy gondolta, hogy annál szebben fogjuk a díszlépést kiverni, ha minél hangosabban üvölti, hogy lépjünk egyszerre, ráadásul a tempót diktáló "egy-kettő! egy-kettő!" számolásban egy kis szünetet tartott, majd a folytatáskor ellenkező fázisban kezdett számolni, amiből persze káosz lett.

"Írók! Írjatok remekműveket!" - adta ki parancsba anno Zsdanov, joggal vált szállóigévé.

Sokan gondolják még ma is, hogy így működik a világ, a szellemi teljesítmény megszületéséhez csupán megfelelő parancs vagy pénz kell.

Steve Ballmer semmivel nem okosabb, mint a kiképző tisztesünk vagy Zsdanov. A Microsoftnál csak tavaly hagytak fel annak a teljesítményértékelési rendszernek a használatával, aminek alkalmazása nemhogy programozóknál, de szénbányászoknál sem vezetne eredményre. Úgy működött, hogy...

...a menedzsereknek saját beosztottjaikat fixen meghatározott arány szerint kell egy skálán elhelyezniük a kiválótól a gyengéig. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ha egy adott csoport csupa nagyszerű dolgozóból áll, ott is ugyanannyi előléptetésre, jutalomra érdemes dolgozót "dob ki a gép", mint egy másik osztályon, ahol mindenki szabadidőközpontnak tekinti az irodát. A rendszer már ennyiből is látható gyengesége mellett további káros következményekkel is együtt jár(hat).

A vezető szimpátiájának megfelelően torzított értékelés csak az egyik legnyilvánvalóbb probléma, de a haranggörbe ennél is károsabb hatása lehet az, amikor az együtt dolgozó munkatársak nemhogy segítik egymást, hanem éppenséggel direkt hátráltatják a kollégákat. Az ok egyszerű: ha tudom, hogy valaki nálam is rosszabbul végzi a munkáját, akkor jóval kevesebb esély marad a legrosszabb kalapba kerülni a következő értékelésnél.

(Forrás: bitport.hu)

Jó ez a rendszer, mert a vezetőknek nem olyan baromságokkal kell foglalkozniuk, hogy mekkora legyen a button, meg hogy jó-e az API, hanem hogy melyik dolgozót hülyézzék le. És egy olyan meeting is izgalmasabb, ahol emberek sorsát döntjük el, mint egy olyan, ahol pixelek színét. Na, most egy ilyen kultúrájú cég akar mobil operációs rendszert csinálni.

Gyakran jutottak hasonló dolgok az eszembe, amikor a Nokia Lumia 520 telefont használtam. Nem rossz a Windows Phone 8, érződik rajta, hogy a projekt teamben volt user experience consultant is, de ha mondjuk ez egy Apple termék lenne, Steve Jobs öt perc nyomkodás után úgy kúrta volna vissza a tervezőknek, hogy leviszi a hajukat. Nem lehet valamit a nulláról kezdeni. Nem abból a bandából lesz legenda, amelyik úgy indul, hogy "rockegyüttes keres dobost, gitárost és énekest".

rotation lock

Mondok egy egyszerű példát: nincs rotation lock. Az Update 3-ban állítólag levődött, de azt már nem vártam meg. Ez a fránya orientation amúgy olyan bonyolult dolog! Lásd mellékelt ábra.

wp-rotation_mix.png

Ez, ahhoz képest, hogy a második verziója a rendszernek, kicsit megkésettnek tűnik. Még az iPhone-ra is gyorsabban érkezett meg a copy-paste feature. Ugye, az első verzió a Windows Phone 7.x, ami mára már egy halott platform, valamennyire kompatibilis, de külön kell rá fejleszteni (külön SDK van), és a telefonok egyikét se lehet Windows Phone 8-ra upgrade-elni. (Elég erős elkúrás-szagot érzek itt!)

A másik nehéz dolog a hangerő. Windows Phone 8 telefonokon zene, alarm, csengőhang ugyanazon a hangerőn szólal meg (a csengőhang kikapcsolható). "Egy út áll előttem, melyiket válasszam?" Mondjuk annyi előnye van, hogy mindig lehet tudni, melyik hangerőt állítjuk: a hangerőt.

Ha már lúd, legyen kövér alapon a hangerő kijelzés sem sikerült túl jól: a hangerő gombok megnyomásakor felül egy egysoros overlay jelenik meg, rajta a maximum hangerő szürkével, előtte az aktuális hangerő a kiválasztott kezdőlap téma színéből egy sötétebb árnyalattal. Én szürke témát használtam, így az aktuális hangerőt kijelző szám egy sötétebb szürke volt, mint a maximális hangerőé, de ahogy ezen a netről beszerzett képen nézem, a kék sem jobb. A kép kapcsán felmerülő "mi harminc" kérdésre a felelet: az a maximum hangerő. Lehetett volna százalékban kiírni, esetleg kicsit feltűnőbb helyen, netán csíkokkal jelezni, de hát az sooo 2012!

wp-vol.jpgA Windows Phone 8 UI-ra nagyon jellemző ez a helypazarlás. Lehet, hogy jól néz ki, mondjuk én a csempék ide-oda ficergését már öt perc után kikapcsoltam volna (nem lehet), az viszont egyértelműen UX katasztrófa, hogy egy 800x480-as képernyőn a névjegyzék app másfél, igen, egy egész és még egy fél nevet mutat meg alapból (az ábrán piros pöttyökkel jelölve, nevek kikockázva). Mivel a Phone alkalmazás alapból history-val nyit, ezért inkább csak vissza- vagy újrahívásra való, a People alkalmazás az, amivel új telefonhívások kényelmesen indíthatók.

wp-contacts_1p5.png

Na de hogyan lehet ezt elérni egy ilyen szép nagy képernyőn, hogy mindössze másfél kontakt látszódjék? Nem könnyű, ám a Microsoftnak sikerült.

Kezdjük ott, hogy szakítva a fél évszázados konvenciókkal, az applikációnévnek végre sikerült kitörni a status bar bal felső sarkából, és immáron a legnagyobb helyet foglalja el ("people"). Kisebb fonttal, de köszönhetően a tágas alsó margónak, nem sokkal kevesebb helyen terpeszkedik a kategória megnevezése ("all"). Innentől kell kreatívnak lenni, azaz úgy pazarolni a helyet, hogy a hasznosságot továbbra is alacsony szinten tartsuk.

Mivel az ember nem viszi fel magát a saját telefonkönyvébe, ezért saját maga nem látszódik a kontaktok között, vagy ha mégis (emailben vagy BT-n való átküldéshez), akkor elvegyül a többiekkel. Ez eddig nem is jelentett gondot, mert ha valaminek nem kell a kontaktok listáján megjelennie, az saját magunk. Mikor telefonáltunk önmagunknak ugyanarról a készülékről? Na ugye. Én próbáltam, de mindig foglalt voltam. No de a Windows Phone 8 tervezőinek sikerült megoldani ezt a problémát: a központi helyen a "Me" item található. Mivel a betűtípus ugyanakkora, mint más kontaktoké, azt, hogy mégis több helyet foglaljon azoknál, úgy oldották meg, hogy beköltöztették egy hatalmas négyzet sarkába, amely négyzet elegánsan tartja a távolságot alul-felül. Ha beállítottunk Twitter vagy Facebook accountot, akkor ebben a négyzetben a "Me" szó helyett az avatarunk jelenik meg, mellette pedig az utolsó posztunk (mármint amit mi írtunk, nem amit nekünk), ez is van annyira hasznos, mint az, hogy "Me", jelesül semennyire.

Innentől már biztos a győzelem, a hashmark a betűválasztót hozza elő, amire nem tudnám azt mondani rá, hogy ne legyen ott.

Kész, elfogyott a hely, másfél kontaktra elég már csak. És akkor még nem is fért ki minden, mert ha a jobb alul található három pontra tappolunk, akkor a plusz és a nagyító jel alá - igaz, egészen kicsi betűkkel - megjelenik, hogy add és search, ahogyan más efféle menüknél is.

Fényes győzelem ez, 800 pixelt ilyen felesleges dolgokkal feltölteni nem mindenki képes.

Na de mi van, ha kevés dolgot kell kiírni? Például letöltünk egy software frissítést, ami közben más művelet nem végezhető?

wp-working_gray.png

Ilyenkor szárnyalhat szabadon igazán a művész fantáziája! Az amúgy is ritkás alap képernyőt lesötétíti, és a legkisebb betűtípussal csak annyit ír ki, amennyi feltétlenül szükséges, nehogy összezavarja a felhasználó fejét az olyan adatokkal, mint pl. letöltendő adatmennyiség vagy hátralévő idő. Földi halandók számára rejtett okoknál fogva a pontos idő valahogy megúszta az elsötétítést. Nagyon mély gondolat!

Több példa van rá, hogy a nagy művészeknél az ürességnek, a szünetnek, a semminek is jelentősége van. Például az SMS írás képernyőn biztos valami annyira fontos üzenetet szeretne közölni velünk a hatalmas üres tér, hogy nem fért ki miatta a karakterszámláló.

wp-sms_space_noinfo.png

Ahol ilyen formátumú mesterek dolgoznak, ott a tanítványok is tündökölnek.

Az már korábban is feltűnt, hogy a címlapi csempék frissülése körül valami rendszer szintű gond van, mert két battery indicator app is azt produkálja, hogy a csempén nem a legfrisebb értékeket mutatja, de az alábbi képeken más a helyzet. Kívül, ugye, azt látjuk, hogy 99%-on vagyunk, 20:11-kor.

wp-battery_1.png

Elindítjuk az appot, 20:11 van még mindig (lila nyíllal jelölve), viszont már 100%-on állunk. És ezt akkor is képes hozni, ha a telefon nincs töltőn.

wp-battery_2.png

A megoldás: a csempén soha nem látszik "100" érték, mert az nem fér ki. Kérjük az Olvasót, itt tartson tizenöt másodperces néma gyászszünetet (halk méltóságteljes vinnyogás megengedett).

Később még visszatérünk rá, milyen trükkel érték el, de azt kell mondjam, a Lumia 520-nál nem észleltem komolyabb megakadásokat. Viszont amikor igen (jobb családokban is előfordul az ilyesmi), akkor működésbe lép a watchdog, és formabontó módon nem újraindítja, hanem leállítja a telefont. Nem sokszor csinálta ezt, de egyszer pont az asztalon feküdt, rádugva a töltőre, és a szemem sarkából észrevettem. Felmerül kérdés, hogy a töltőn pihenve hogyan tud ilyen mély lelki válságba kerülni egy rendszer, miként tud megfeküdni az idle?

Most pedig praktikus tanácsok következnek, maradjunk a kontaktok kezelésénél. Kontaktot úgy kell felvinni, a szokásos név és telefonszám stb. beírása helyett először egy általános kontakt oldalra jutunk, ott kiválasztjuk a név megadása képernyőt, beírjuk a nevet, majd mentünk, utána kiválasztjuk a telefonszám felvitele képernyőt (képünkön), ott is elmentjük a telefonszámot. Ha ez megvan, még nem vagyunk kész, magát a kontaktot is el kell menteni az általános oldalon.

wp-contact_edit_number.png

Ha még gyakorlatlan Windows Phone 8 felhasználók vagyunk, ne használjuk a Google Contacts webes felületét több telefonszám felviteléhez, mivel ha a telefonszámhoz olyan kategóriát (mobile, work, home stb.) adunk meg, aminek a Windows Phone 8 rendszerében nincs megfelelője, az a telefonon nem fog megjelenni. Tipp: mindig a telefonon vegyünk fel új számot a kontakthoz (akár üresen is), és a Google felületén ne változtassunk a kategória nevén. Csak akkor használjuk a Google webes felületét, ha már megtanultuk, hogy a Windows Phone 8-on a "Work2" kategória a Google Contacts "Car" kategóriájának felel meg.

Teljes körű Google Sync van, bár ha jól emlékszem, Task appot nem sikerült használhatót találnom, ez mondjuk Androidra sem könnyű feladat. Az külön posztot érdemel, és ha lesz lelkierőm felszaggatni a régi sebeket, meg is írom, hogy használható naptár app sincs a platformra.

wp-task_sync_1.png

A Google sync, mint láttuk, szépen működik, de használjuk bátran a Microsoft accountot is, ha néha olyan hibába futunk, hogy valami egyszerű applikáció, például egy játék nem menne, valamit indítsunk újra.

wp-account_problem.jpg

A Nokia a készülékeit térképes navigációval adja, viszont a navigáció csak adott országban működik.

wp-navi_licence.pngKülföldön csak a sima térkép használható, a navigáció licence-ét országonként meg kell vásárolni. A máltaiak és a monacoiak most megnyalták rendesen, kárörvendően kacagnak rajtuk a luxemburgiak.

wp-navi_map.png

Ha valakinek a Navigon térképei jobban tetszenek, megvásárolhatja azt is, de csak óvatosan, mert a Windows Phone 8 csak zenét és képet enged külső SD kártyára rakni, programokat és adatokat nem, így előfordulhat, hogy bevásárolunk a drága térképből, de nem tudjuk installálni.

Apróságokat még lehetne hosszasan sorolni, például azt, hogy csak képernyő fényerejét csak három fokozatban lehet állítani, vagy hogy a töltőre dugás hangját nem lehet kikapcsolni, ezek nem nagy ügyek, de ha az ember szeme érzékeny a fényre, vagy akkor rakjuk töltőre a telefont, amikor a szobában már alszik valaki, kellemetlen tud lenni. Persze van vidám issue is, bécsi kollégám például a mai napig emlegeti, hogy a roaming jele a szokásos "R" betű helyett egy kis háromszög. ▲ for Roaming.

Elfogytak a screenshotjaim és a feljegyzéseim, ideje valami konklúzió-féleséget írnom.

Amíg a Lumia 520-at használtam, többször kaptam magamat azon, hogy simogatom a telefont, és azt mondom neki: te ennél jobbat érdemelnél. A Lumia 520 kb. a legolcsóbb Windows Phone 8-as készülék, akciómentesen  35 eFt körül van az ára. A programok meglehetősen simán mennek rajta, na jó, ez a legtöbb Windows Phone 8 eszközön így van és így lesz, persze nem az operációs rendszer, hanem egy egyszerű trükk miatt: policy, hogy dual core-os processzor alatt nincs WinPhone8 eszköz. A készülék designja is bejön, az előre, a képernyő felé szélesedő - már amennyire fél centin belül lehet szélesedni - forma azt sugallja, hogy nézd, mekkora képernyő, nagyobb, mint a többi része. A felsőbb osztályba tartozó Nokia készülékek még szebbek, talán már írtam, hogy amikor először láttam valami csúcsmodellt, meg akartam nyalni, annyira szép volt a képernyője, sütött belőle, hogy luxy.

A Nokia ráment pár olyan dologra, ami egy átlag felhasználónak fontos lehet. A vásárló mindjárt kap egy GPS térkép appot, igaz - lásd fent - teljes navigációt csak a saját országába, de ez még mindig egy országnyival több, mint amit egy androidos vagy iPhone-os kap. Jó, vannak ingyenesek (edit: vagy iPhone-hoz online), de azok nincsenek előre installálva, akinek nem volt okostelefonja, nagy előny az ilyesmi, és ki lehet írni bulletpointként a prospektusba is. Jó ötlet, és ezt talán érdemes lenne leutánozni más gyártóknak is, hogy a beépített kamera egészen jó minőségű, végigfotóztam vele egy rendezvényt egy lemerült kompakt fényképezőgép helyett, webre kellettek csak képek, egészen vállalható minőségű lett, nem is szólva a bumszlifejű Nokia 1020-ról, ami egy elegáns húzással véget vetett a megapixel-háborúnak, nem is tudom hirtelen, van-e ellenfele az okostelefonok közt. Nem elhanyagolható az sem, hogy akit nem szippantottak be az okostelefonok ("okostelefon? szarok rá, nekem egy telefon csak telefonálásra kell"), és a szokásos leamortizálódás-elvesztés-karácsony ok miatt vált készüléket, az, ha középkategóriás Nokia telefonja volt, most is azt fog vásárolni ("maradok a Nokiánál, melyik most a legjobb ilyen árban?"), ami praktikusan egy kisebb Lumia lesz, és örülni fog a normális kamerának meg a GPS-nek.

Ha már ilyen csúnyán belecsúsztam a frankó megmondásába, tovább süllyedek a dagonyába, és megjósolom, hogy a Windows Phone 8 át fogja lépni a 15%-os részesedést (persze a tabletek nélkül), és akkor majd nagyon fognak örülni a Microsoftnál, mert azt fogják hinni, hogy ez a platform nagyszerűségét bizonyítja, pedig kurvára nem; a Nokia készülékek minősége, a zsíros büdzséjű marketing, a tradíciók (vagy őszintébben fogalmazva: a tehetetlenségi erő) és sok más tényező mellett csak annyira számít az operációs rendszer, hogy ne legyen használhatatlanul szar. És a Windows Phone 8 azért nem az.

Nem úgy, mint a Windows Mobile 6 volt. Egy barátom jópár éve vásárolt volt egy drága készüléket, talán HTC TyTn II-t, majd rá egy hétre felhívott, és azon a tipikus angyalian nyugodt hangon, ami azután van az embernek, hogy megfelelően kidühöngte magát, közölte, hogy falhoz vágta. Innen származik a blog neve.

Címkék: usability ux prognózis Nokia WinMo Windows Phone

10 komment

Amikor először meglátja az ember, maximum ValóVilág-szintű beszélgetéseket bír csak kezdeményezni a készülék gazdájával, aki történetesen egy borostás apa-sorstárs (2 lánya van), és az előbb még valami kis bizbaszt tartott a füléhez, miközben beszélt:
- Te meg mit csináltál?
- Telefonáltam.
- Na de mivel?
- Ezzel.
- Hát ez meg mi?
- Okostelefon.

neonode2a.jpg

Lehúzza a HP Veer a zsebedet? Nem éred át a Sony Xperia Mini képernyőjét? Van megoldás.

neonode2b.jpgNeonode N2 a neve, egzotikus technológiájú érintőképernyője van, és meglehetősen apró méretű.

Címkék: méret Neonode N2

Szólj hozzá!

Utólag persze már azzal magyaráznám, hogy megszívleltem a startup világ egyik fő mantráját, miszerint fail fast, fail often, azaz bukjunk gyorsan és gyakran. Az Ebay-en vadásztam le egy Motorola Droid2 Global telefont, hibátlan állapotban volt, eltekintve attól, hogy nem volt unlockolva. Ezen aztán nem tudtam segíteni később sem, pedig vergődtem vele eleget, Így csak afféle tabletként használtam, ami kimeríti a fail fogalmát: van a zsebemben egy középkategóriás telefon, de telefonáláshoz kell mellé egy másik.

Igen, középkategóriás, mert bár még dolgozom a módszertanon, miről lehet felismerni, hogy egy készülék milyen kategóriába esik, de kb. 90%-os pontossággal már most is be tudom lőni. A technikai paramétereket figyelmen kívül kell hagyni, a processzor, a memória, a belső tárhely kapacitása, de még a képernyő mérete egyrészt nő, másrészt a kategóriák közt is egyre kisebb a különbség. Szintén nem biztos támpont a felhasznált anyagok minősége, műanyagból nem lehet palacsintát sütni, márpedig mindenki műanyagot használ. A készülékek ára jó iránytű lenne, ha a szolgáltatók nem nehezítenék meg a dolgunkat különféle ún. akciós ajánlatokkal. Így az alábbi módszert dolgoztam ki a kategória beazonosításra:  

  • ha nincs vakupótló led: alsó kagetória,
  • ha van led: középkategória,
  • ha csak egy gombja van: felső kategória.

Mivel a Droid2-n van led, a középkategóriába tartozik. Gyorsan fussuk át, mit tud egy középkategóriás gép!

A billentyűzete használható, de a Pantech Pocket után visszalépés volt, pedig az egy alsó kategóriás készülék (nincs led, lásd fent). A slider még rosszabb, nehézkes-szorulós és a végállást nem lehet érezni. Az csak hab a tortán, hogy arra egy év alatt nem sikerült rájönnöm, mitől kapcsol be avagy nem a billentyűzet világítása, sok jedi erőt használtam fel, ha este gépelni akartam rajta.

Véletlenül összefutottam egy márkatárssal is, Rezo kezébe vette a kifogástalan állapotban lévő telefonomat, és közölte:
- Ahá, már reped mindkét helyen.
- Hol? Nem látom - fény felé tartottam, meresztgettem a szemem.
- Itt meg itt. Típushiba - mutatott rá a tetejére és az oldalára, majd előkapta a saját telefonját, amin, hm, maradjunk annyiban, hogy egyértelműen látszott, hol kell repednie, kopnia és üszkösödnie egy Droid2-nek.
Bandzsítottam, kapargattam, nézegettem, tényleg, mintha ott valahogy... és persze igaza lett, két hét után teljesen berepedt mindkét mutatott helyen (képünkön, a magasabb Rezo készüléke).

moto1.jpg

- Szerintem vegyél hozzá nagyobb akksit - látott el még egy jó tanáccsal Rezo, bár ez a tuning univerzális érvényű az okostelefonok világában (képünkön Rezo telefonja látható).

moto2.jpgA teljesítményre nem volt panaszom, rootolni egyszerű volt (sima app-pal lehet), bár ezt csak arra használtam, hogy lekaparjam róla a Verizon speciális Skype verzióját, ami mindössze annyiban különbözik a rendestől, hogy wifi-vel nem használható, csak mobil internettel. Nagyon szeretném látni ennek a speciális Skype verziónak a projektdokumentációját, kitalálástól a fejlesztési ticketekig, mindent, sokat lehetne tanulni belőle a 21. századi társadalom és gazdaság működéséről. 

A telefont most lányom(9) használja, nagy szomorúságára feltettem rá egy jó kis szorzótábla gyakorló appot is, így előbb lesz a fejemhez vágva, mint falhoz.

Címkék: keyboard Pantech Crossover Motorola Droid2

2 komment

Új készülék vásárlásakor célszerű mielőbb üzemi hőmérsékletre fűteni a kazánt, installni az appokat ezerrel. Ha a productivity és a customization kategóriákat már megoldottuk, jöhetnek a játékok. Sorstársainkkal gyakran ajánlgatjuk egymásnak kedvenceinket, ami a kauzál androidos gémer szcénában fölöttébb hasznos dolog, nehéz a búzát kiválogatni a rengeteg ocsú közül. Szokásos disclaimer: ezek az én kedvenceim, vagy amit más miatt említésre méltónak tartottam, a sort a kommentekben lehet folytatni. Full verziókat linkeltem, de legtöbből van ingyenes változat is, szokás szerint reklámmal, kevesebb pályával, vagy (a nemcsak szerintem) undorító pay-to-play konstrukcióban. Induló készletnek megteszi.

  • Super Hexagon - ha van 23 másodperc szabadidőd, ezzel tartalmasan kitöltheted
  • Osmos - nehéz az élet, mert a nagy moszat megeszi a kis moszat, atomkirály ambient zenével
  • Radiant - van olyan jó a műfajban, mint a Galaxy Invasion HT1080Z-re (a cég többi játéka is kiváló)
  • World of Goo - hídépítő továbbgondolva, nagy képernyő nem árt hozzá (Wii-n, mutogatós kontrollerrel még jobb)
  • Spaceteam - multiplayer, úgy kell játszani, hogy mindenki püföli a saját készülékét, közben kiabálva stresszelik egymást
  • Schnopsn - snapszer, nem más
  • Zsírozás - az egyszerű, de szórakoztató kártyajáték gyermekorunkból
  • Galcon - enyhén matekos beütésű stratégiai akció az űrben
  • Tentacle Wars - kicsit erősebb matekot megkövetelő stratégiai akció a bélflórában baktériumok világában
  • Dragon Fly! - domboldalon csúszkálós, gyerekeknek való, de lazításnak is kiváló
  • Fruit Slice - Fruit Ninja klón, ami gyengébb gépeken is megy
  • Grabatron - ufós, fel kell kapni dolgokat, majd eldobni
  • Jetpack Joyride - jetpackozás különböző eszközökkel, közben persze lőni kell
  • Magnetic Sports Soccer - rugós foci 3D-ben
  • Arcade Volleyball - igen, a CGA-s játék remakeje
  • Szókereső - tudatos magyar szülők ezt a játékot adják a magyar gyerek kezébe
  • Tap Tiles - egyszerű reakcióidő-mérés
  • Bejeweled Blitz - akinek valaha volt Palm készüléke, annak kötelező (pay-to-play kimaxolva)
  • Cube - egyszerű beszínezős feladványok
  • Air Soccer Fever - gombfoci-szerű játék, kár, hogy a multiplayer része nagyon gyenge technikailag
  • Lander - frankó Lunar Lander remake
  • Hanger - nem túl élvezetes a játék, viszont a grafika vicces
  • Truck Challenge 3D - teherautóval minél gyorsabban kell menni, de könnyen leesik a szállítmány, egész korrekt a fizika
  • Stickman Soccer - hagyományos foci (talán érdemes a többi Stickman játékot is kipróbálni)
  • Fishing with Friends - multiplayer horgászat egy gépen (nagyobbacska képernyő nem árt)
  • King of Opera - multiplayer játék, elég vicces, a művészéletről lett mintázva (ez is nagy képernyőn jó inkább)
  • TIny Open Source Violin - ez nem játék, de szórakoztató: elhúzhatsz egy gyönyörű dalt a barátaid fülébe

(Köszönet Miki kollégának az iPhone-os tippekért)

Aki még ezek után is unatkozik, az megpróbálhatja a Skype és a Microsoft Live accountját összekötni, én viszonylag gyorsan letettem róla (másfél óra), mert sikerült az eredeti problémát (androidos Skype kliensbe jelszócsere után sem tudtam bejelentkezni, pedig minden máshová igen) megoldani (Skype app uninstall, install).

Címkék: game Android

1 komment

20.
január

Műsorismertetés

ern0  |  3 komment

Kedves Naplóm, régen írtam már beléd, pedig annyi érdekes dolog történt!

Először is, nem sikerült unlockolni a Motorola Droid2 készüléket, a Verizon nagyon erősen odarakta magát a témában. A munkahelyi Nokia Lumia 520 teszttelefont vettem használatba, és bár két nap múlva tudtam, hányadán állunk, azért nyúztam még egy darabig, hogy majd valamikor többet írhassak róla. Ez még várat magára, pedig már egy egész korrekt standup comedy számot is írtam belőle. Pontosabban csak összeraktam, mindössze felsorolom, mit hogyan lehet vagy nem lehet vele csinálni, a harmadik mondat után már könnyezik az értő közönség. Egy bécsi kollégám például a mai napig nem tud napirendre térni afölött, hogy a roaming jele, ami minden másutt egy kis "R" betű a térerőt jelző antenna mellett, Windows Phone 8-on egy háromszög. Fehér beszínezett egyenlő szárú háromszög.

Úgy esett, hogy év végén lejárt néhány céges hűségszerződés, és akik ebbe beleestek, gyorsan bevásároltak különböző 5"-os telefonokból. Egyikük új iPhone-t vásárolt, a másik iPhone-ról tért át Samsung Galaxy S4-re, és nem győzte mutogatni a különböző kunsztokat, egyszóval minden gyerek boldog volt. Mivel a Lumiát nagyon kezdtem unni, otthon is egyre inkább csak a tablet üzemmódban működő Droid2-t használtam, és hát hogy a kollégák se érezzék akkora királynak magukat, rendeltem egy új készüléket, két dolgot szem előtt tartva: az ő készülékeinél olcsóbb és nagyobb legyen.

Tenovo CY-7805

A tervet pedánsan végrehajtottam, a Windows Phone 8 platformnak a hét elején búcsút intettem, mert megérkezett az új telefonom (lásd képünket), ami egy 7 inches dual core processzoros GPS-es androidos készülék, 99 dollárért házhoz szállították Kínából. A neve Tenovo CY-7805, de ez csak rootolás után derült ki, valami szerviz app írta ki. Erről is készül majd bejegyzés, fényképek vannak bőven, mert a kollégák azonnal lekapnak, ha meglátnak telefonálni.

Kedves Naplóm, ezzel zárom soraimat, ígérem, behozom a lemaradást!

Címkék: szolgálati közlemény Windows Phone önköldöknézegetés Wind Motorola Droid2 NoName

3 komment

Az alsóörsi strandon már 21. század van, egészen a partig elér az ingyenes wifi, így kötelességemnek éreztem nyomni egy Fing-et. Az alábbi adatok tehát nem számítanak reprezentatív mintavátelnek, messzemenő következtetéseket sem lehet leszűrni belőlük - íme, a 2013. augusztusi strandstatisztika:

felsoors.png

(Az ábrán nincs feltüntetve a 4 különböző azonosíthatatlan és a 2 hálózati eszköz, ami a Fing listájában szerepelt.)

Címkék: Samsung Fing

4 komment

Pörögnek az események, egyik nap még azon mulatunk, hogy Steve Ballmer visszavonulásának a hírére megugrik a Microsoft árfolyama, másik nap meg felvásárolják a Nokiát. Bár nem hiszem, hogy a kalendáriumokba be fog kerülni a harmadik hír, azért nekem ez a legfontosabb: két napja egy Nokia Lumia 520-at használok.

NokiaLumia502-welcome.jpgCéges teszttelefon, azért erre esett a választás, mert ez a legolcsóbb eszköz, amelyen Windows Phone 8 operációs rendszer fut. Persze lesznek, akik észtartalékaim kimerülésének bizonyítékaként értékelik, hogy lecsapok egy Windows Phone készülékre, pedig csak bátor vagyok (mint a viccbéli ló). Ha szellemi leamortizálódásom közel van, annak leginkább az oka lesz ez a váltás.

Két nap tanulságai:

Nokia Lumia 520 account problem

  • A telefon fényképezőgép gombja egy nap után meghalt, tele van az album a zsebem belsejéről készült felvétellel.
  • A Microsoft account regisztrációján még lehetne csiszolni.
  • Szédülök. A GUI "olyan mint a zsiráf: szép, szép, de otthonra nem kellene", minden ide pörög, oda pörög,  kikapcsolni persze meg nem lehet. Mindazonáltal a Metro Modern launcher felület használható, nem mondom, hogy ezt választanám tízből, de jól megvagyok vele.
  • Szégyenszemre egy fórumról kellett kinézni, hogyan kell taskot váltani: a back buttont kell sokáig nyomni. Sose jöttem volna rá.
  • Csak választani lehet taskot, kilőni nem.
  • A böngészőben nem lehet úgy zoomolni, hogy a szöveg betördelődjék a képernyőre.
  • Szövegbevitelkor nem úgy kell a szavak belsejébe vinni a kurzort, hogy odabökünk (mint az állatok), hanem valahogy máshogy, többször sikerült már.
  • Egy, közös hangerő van. Pont.
  • A fényerő vagy automatikus, vagy három fokozat közül választható.
  • Az USA apps+game store-t szeretném használni a nyelv és a toplista miatt, de ott nem jelenik meg az "install" button. Most azt csinálom, hogy az URL-ben átírom kézzel az "us-en"-t "hu-hu"-ra, ha le akarok tölteni valamit.
  • A naptár app a Google naptárjából alapból csak a default kategóriát látja, a többit egy trükkel lehet csak előcsalogatni.
  • Végére hagytam a legsúlyosabbat: tegnap sikerült "zsebből" felhívni mutteromat.

Ha az egészségem nem emésztődik fel a küzdelemben, folytatás következik.

Címkék: usability launcher Windows Phone Nokia Lumia 520

Szólj hozzá!

Legutóbb arra csodálkoztam rá, mennyi adat fér el egy körömnyi kártyára, és most megint arra kérem a tárlatlátogatókat, álljanak meg egy pillanatra, és gondolkodjanak el a látottakon. Pontosabban azon, amit nemsokára látni fognak.

Úgy vagyunk ezzel, mint paraszt bácsi a repülőn, nem gondoltuk volna, hogy a 4 Gbyte címtartomány valamikor kevés lesz, de arra aztán végképp nem számítottunk, hogy a zsebünkben hordható eszközök is kinövik. Jövőre vagy később, valószínűleg szép fokozatosan (először csak a cutting edge, aztán a tömeg is követi), de 64-bitesek lesznek az okostelefonok, meg persze a tabletek.

Ha software és - azon belül - user experience design terén hasítana így az ipar, nem végezné annyi telefon a falhoz vágva.

Címkék: teljesítmény jóslás 64-bit

Szólj hozzá!

Majdnem

Szép számmal vannak készülékek, amelyeken bár Android fut, de nem teljes értékű okostelefonok, csak majdnem.

Én már egyszer majdnem ettem túrós rétest, de az a szegény öcsém, az még sose!b

(Ismeretlen szerző)

HTC Status

Engedje meg a kedves olvasó, hogy Pap Jancsiként megmagyarázzam: a majdnem azt jelenti, hogy nem.

Bár a bevásárlólistámra nem vettem fel ezt a készüléket, de amúgy kíváncsi voltam rá a rendhagyó formája miatt. Ezért aztán komolyan megörültem, amikor egy olvasóm jelezte, hogy ad egyet tartós használatba. Mivel az újonnan vásárolt készülékemmel éppen szívás volt (és még most is az van), ráadásul használtam már HTC telefont, kapva kaptam rajta. Az új árát nem ismerem, de a Mammutban láttam egy használt készüléket 35 eFt-ért, és az Ebay-en sem lehet olcsóbban megkapni, önerőből nem lettem volna tulajdonosa egy ilyen készüléknek.

Nokia 7110

A telefon külseje vonzó, valamit eltaláltak rajta. Bevallom, nekem is tetszik, és amikor hazavittem, lányom(9) azonnal lecsapott rá, nem zavarta a kis képernyő, jó ideig csak ezen volt hajlandó Dragon Fly-ozni. Kissé bumfordi fejével, a display körüli fémes kerettel, enyhe előrehajlásával a Nokia 7110-et idézi, azt is kajálták a népek. 1982-ben körülbelül ilyennek képzeltük azokat az eszközöket, amivel levideotelefonálunk a gépházba, miközben az űrhajó hatszögletű folyosóján rohanunk a központi vezérlőterembe, ahol a kapitány a 3D kivetítőn mutatja meg, hol hibásodott meg a protonhajtómű. Fokozza a hatást, hogy sokkal több gomb van rajta, mint az Első Wapos Telefonon, ezek ráadásul világítanak, plusz ott van a dedikált Facebook-gomb, ami biztos valami fontos dolog lehet, ha ilyen kitüntetett helyet kapott.

No de akkor hol szúrták el?

Alig

Ahol csak lehet. Először lássuk a klasszikus hibát, ami megfigyelhető a Wildfire S esetében is, de még tucat value kategóriás készüléket meg lehet említeni. Alig van belső tárhely.

A Status-ra körülbelül kettő-három appot lehet telepíteni, nincs tovább. Ha teszünk bele micro SD kártyát (jelesül egy 2 GByte-osat), akkor akár öt-hat nem túl nagy is elfér. Most van rajta három játék, Twitter kliens, Trello, Pocket és Dropbox. A Tasks már nem fért rá, pontosabban letöröltem a Trello kedvéért, meg már csak azért is, mert egy idő óta nem volt hajlandó szinkronizálni.

Egy Unix filesystemben egyetlen mozdulattal létrehozható ún. symbolic link, aminek a használatával egy külső adathordozón lévő könyvtár (vagy file) megjelenhet bármely könyvtárban, így egyszerűen érthetetlen, hogy miért nem lehet külső tárhelyen lévő könyvtárat belinkelni az app-ok közé. (A Link2SD pontosan ezt csinálja, persze rootolt készülék kell hozzá.)

Az Android ezen konstruckiós hibája szemmel láthatólag nem zavarja sem a gyártókat, sem a Google-t, az olcsóbb modellek belső tárhelye botrányosan kicsi, pár app installálása után betelik. A gyártókat megértem, gondolom, arra számítanak, hogy a felhasználók, amikor szembesülnek a ténnyel, hogy nem tudnak több programot telepíteni, azonnal elrohannak a boltba egy nagyobb modellt vásárolni, de azt, hogy a Google-nak mi a jó abban, hogy nem vásárolnak az emberek appokat, nem tudtam megfejteni.

Fele sem

Teszünk néhány triviális állítást, ami egy hard keyboarddel rendelkező telefon tervezésekor felmerülhet:

  • Legyen minél nagyobb a képernyő.
  • A készülék ne legyen túl nagy.
  • A billentyűzet legyen minél nagyobb.
  • Ha a készülék kicsi is, a képernyő minél jobban használja ki a helyet, minél nagyobb legyen. Ha a készülék kényelmetlenül nagy, akkor kapjunk valamit cserébe a szenvedéseinkért, a felületének minél nagyobb része legyen képernyő.
  • Vegyük figyelembe, hogy az operációs rendszer és az applikációk portré orientációra vannak tervezve, a listák, szövegek jobban kedvelik ezt.

palm_pre_smart_phone.jpg

Na persze ezeket egyszerre összehozni nehéz, lásd kecske és káposzta esete. Van, ahol a képernyőből áldoznak, hogy legyen hely a keyboardnak (pl. Palm Pixi), van, ahol kicsit megnyújtják a telefont, hogy minden elférjen (Motorola Droid Pro), a legtöbb készüléken pedig a képernyő alól lehet a billentyűzetet előhúzni oldalra, használat közben landscape orientációra kényszerítve a felhasználót. Eddig talán csak egyetlen olyan telefont láttam, amely a fenti szempontok mindegyikét egyszerre teljesíti: nem lepedő méretű, a felülete nagy részét a képernyő foglalja el, és portré tájolású kinyitott billentyűzettel is: ez a Palm Pré.

A HTC mérnökei viszont azt tűzték ki célul, hogy a készülék a felsoroltak közül minél kevesebb szempontnak feleljen meg, és a célkitűzést pazarul teljesítették is. Fele sem jött össze a pontoknak.

Kezdjük ott, amiért az egész szenvedés egyáltalán fennáll: a billentyűzet. Szar, mint a Tokaji Kereskedőház borai. Jó, ekkora méretben nem várunk csodát, de nyomkodtam már pár készüléket, és eddig ez a leggyengébb a műfajban. Majdnem használható.

Az orientáció: fail. A készüléket ha beforgatjuk portréba, a billentyűzet is elfordul, úgy pedig lehetetlen gépelni, tájkép módban viszont az applikációk néznek ki szörnyen: a portréra tervezett képernyők alján-tetején a fejlécek illetve láblécek elfoglalnak minden helyet, a lényegnek, a tartalomnak csak egy rés marad.

A képernyő mérete: fail. Maga a display fantasztikus, ezen a kis helyen 480x320 pixel van összezsúfolva, ami hasonló pixelsűrűségű, mint a 480x800-as kijelzők, szép is. Csak feleannyit sem kapunk belőle, mint más készülékeknél.

A hely kihasználása: epic fail. Az alábbi képen a Status és egy Motorola Droid2 van egymás mellé téve. Ami elsőre feltűnik, az az, hogy bár a készülékek mérete nagyjából azonos, a Droid képernyője mégis 2.66-szor nagyobb, mint a Status-é (1.). Mindenféle trükkökkel kieszközölték, hogy a böngészőben megjelenő szöveg ennek ellenére kb. kétharmada a nagyobb képernyőn megjelenőnek (a 2. jelölés jelzi a Statuson látható szöveg végét). Ezt úgy érték el, hogy a Status browsere eltünteti a status bart, és a böngésző fejléc is kisebb (3. vs 4, oda is másoltam a Status-hoz a Droid kép részletét). A betűk is kisebbek természetesen.

Status vs Droid2.jpg

A készülék alsó részén (5.), ahol minden készüléken a standard (khm.) gombsor található, a Status-nak nincs semmi, csak a Facebook-button (6.). Van itt hely, jut is, marad is!

Veri a lécet

Bevallom őszintén, a készüléket leginkább csak telefonálásra, és jegyzetelés-helyettesítő fényképezésre használom. Ha bármi másba kezdek, pédául valami szöveget akartam olvasni vagy írni, akkor hangulatom függvényében előbb-utóbb előhúzom a Droid2-t, és élvezem a nagy képernyőt és a nagy billentyűzetet.

Nem tudom, szeretnék-e valaha attól a gyártótól vásárolni valamit, amelyik egy majdnem terméket képes megtervezni, legyártani, marketingelni, eladni. Ha fontos dolgokban ekkora hibákat vétenek, esélytelen, hogy ha nem is tökéletes, de egy minden részletében átgondolt konstrukcióval rukkoljanak elő.

A HTC Status minek van? Falhoz vágni, annak.

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                         

Címkék: koncepció link2sd Android HTC Wildfire S Palm Pré HTC Status Motorola Droid Pro Palm Pixi

4 komment

Webes és mobil app fejlesztői körökben kezd kicsit túlnőni az usability körüli zsizsgés a szükséges mértéken, felnőtt emberek képesek egymás torkának esni amiatt, hogy mennyire legyen kerek egy button sarka, nem is szólva arról, hogy ha valaki megbotlik, azt ott helyben tapossák a sárga gradientes földbe.

Persze van még olyan szeglete a világnak, ahol ebből semmi nem érződik, és nem kell Észak-Koreáig menni az élményért, csak Budaörsig. A történet ott kezdődik, hogy lejár az állampolgár jogosítványa, aki orvosi igazolással és lakcímkártyával felszerelkezve meló előtt beugrik a budaörsi hivatalba, reggel fél kilencre:
- Csókolom, nemsokára lejár a jogosítványom, szeretném cserélni.
- Ma már csak fél tizenegyre tudok időpontot adni, vagy délutánra.
- Hát, addig nem tudok várni, dolgozó ember vagyok, de délután öt után bármikor jó lenne.
- Jó, akkor majd tessék kettőkor bejönni, akkor adunk délutánra időpontot.
- (arcom.jpg) De miért?
- Most csak délelőtti időpontokat adunk, délutáni időpontokat kettőkor tudunk adni.

A beszélgetés még folytatódott tovább, de már csak az utolsó két sor variálása történt, a "ravatal" szó szerepeltetése nélkül.

Vonjuk le a tanulságokat:

  • Az állami szférában alsó szinten agyatlan robotok dolgoznak, akik a rendszer hibáit sem észlelni nem képesek, sem kijavítani nem jogosultak, sem késztetésük nincs erre.
  • Az állami szféra azon szintjén, ahol a dolgokat megtervezik, nem állnak azon a szakmai illetve motivációs szinten, hogy a folyamatok kialakítása során alapvető dolgokat (jelesül: az emberek többsége munkaidőben dolgozik) figyelembe vegyenek.
  • A profit szférában sincs kolbászból a kerítés, hány cégnél használnak e-mailt task managementre (v.ö. Gmail priority inbox), és Excel-t a hiányos funkcionalitású applikációk mellett, illetve hiányukban azok helyett.

De hogy ne csak mindig sipárogjunk, fejezzük ki abbéli reményeinket, hogy az usability fontosságának felismerése előbb-utóbb átszivárog a kevésbé cutting edge műfajokba is. Ha John Lennon elképzelhette, hogy világbéke lesz, akkor mi is álmodozzunk bátran!

You, you may say
I'm a dreamer, but I'm not the only one
I hope some day you'll join us
And the world will live as one

(John Lennon: Imagine)

Címkék: usability iOS7

Szólj hozzá!

Megy a tehén, issza a vizet, a víz szalad oltani a tüzet, a tűz égeti a kórót, a kóró ringatja a kismadarat, persze ez csak mese, a valóságban nincs happy end. Terápiás jellegű poszt következik.

A GSM egy rövidítés, amiben a "G" a "Global" szóra utal. Persze ez csak amolyan fantázianév, köze nincs a valósághoz, ahogy a Sport szelet sem egy erőnléti edzés kelléke. Vettem az USA-ból egy Motorola Droid2 Global telefont, a "Global" itt azt jelenti, hogy ez kétnormás, tudja a GSM-et és az elbaszott amerikai szabványt is, a sima Droid2 nem viszi a GSM-et.

A gép Verizon előfizetéses volt. A Verizon egy kedves kis cég, a brossúra szerint bármilyen GSM kártyával lehet használni a készüléket, kivéve az USA GSM-szolgáltatóit, mint pl. AT&T. Szóval a kártya SIM-lockos is, meg nem is, a neten azt írják a népek, hogy az ő hálózatukon megyen. Na, az enyémen meg nem (Telenor HU). Ezért aztán rendeltem pár dodóért unlock kódot, két helyről is, egyik sem működött, szépen lekameráztam a sikertelen kísérletet, elküldtem nekik, visszaadták a zsét, köszi. Ezen a vonalon elakadtam.

Szerencsére volt otthon egy Turbo SIM kártyám, ha nem láttál volna még ilyet, érdemes megnézni, a sarkában egy kis 8051-es dudorodik ki (bekarikázva), az egész úgy működik, hogy beékelődik a telefon és a SIM soros adatforgalma közé. Aki hajlamos rá, az kezdhet parázni, hogy tényleg csak roamingoltat a rajta lévő kis programocska, nem pedig emelt díjas számokat is hívogat ködös hajnalokon.

Nos, egy hónapig boldogság volt, igaz, a kártya miatt nem volt 3G adatforgalmam, de ennyi belefér. Egy hónap után elment az adatforgalom, majd két napra rá megnyekkent a SIM kártya.  A Telenornál ingyen kicserélték, kaptam szép matrajoska kártyát, a bankkártyából ki lehet törni a minit, abból meg a mikrót, vagy hogy hívják őket. Na, a kártya 2 napig bírta, kinyíródott szépen.

Megint kértem új SIM kártyát, de ezt már nem merem a Turbo SIM-mel együtt használni. Szerencsére van nálam tartós használatban egy HTC Status (ChaCha), ami unlocked, úgyis már régóta ígérem, hogy tesztelem, hát most akkor hajrá.

Ha valakinek van ötlete a Droid2 Global unlockolására, ne tartsa vissza!

Címkék: unlocking Motorola Droid2 TurboSIM HTH Status

Szólj hozzá!

Könyvtárban jártam, ahol gyorsan kifényképeztem pár oldalt egy réges-régi könyvből, ami bemutatja az internetet, sőt arra vállalkozik, hogy megjósolja annak jövőjét.

Ha az internetere akarunk eljutni, akkor kell egy modem, minél gyorsabb, meg számítógép is, a legjobb egy 486 komputer. Minél több memória is legyen benne, minimum 16 Mbyte, és persze hangkártya is, a szomszédok kedvéért.

inet-01-szukseg.jpg
Böngésző is kell, a legnépszerűbb a Netscape Navigator. Ez mindjárt remek kezdőoldallal lepi meg a felhasználót.

inet-02-netcenter.jpg

Na de mire jó az internet? Sokmindenre. Sok főiskola és egyetem például gopher servert üzemeltet, itt a dokumentumok hierarchiába vannak rendezve, és le lehet őket tölteni a saját gépünkre.

inet-03-gopher.jpgA kereskedelmi portálok a szöveget és grafikát vegyesen megjelenítő ún. weboldalakat használnak. Az egyik legnagyobb portál a Yahoo, a kezdőoldala tele van mindenféle érdekességgel.

inet-04-yahoo.jpgÉrdekes weboldalakat a katalógusban találhatunk, ahol témakörök szerint vannak rendezve, vagy keresők segítségével. A keresők úgy működnek, hogy az általunk megadott szavakat tartalmazó weboldalakat kilistázzák. Próbáljuk ki, hogy "free sex", biztos lesz találat!

inet-05-matacrawler.jpg

Egyre több gyerek és fiatal internetezik, létezik külön nekik szánt keresőszolgálat, sajnos, csak angolul.inet-06-yahooligans.jpg

Ha nem bírjuk kivárni, hogy a HTML oldalak a böngészés során letöltődjenek a gépünkre, feliratkozhatunk webcasting szolgáltatásra, ami házhoz küldi a kiválasztott témákat. Automatikusan!

inet-10-webcasting.jpg

No de mi van a szöveges-képes oldalak böngészésén túl? A Java programozási nyelvnek nagy jövőt jósolnak, mert a Java-programokat interneten keresztül le tudjuk tölteni a saját gépünkre.inet-11-java.jpg

És hogy milyen is lesz a jövő? Lesz majd külön internet-gép java-állomással, egy kattintással letöltjük az internetet, és a java programokat is a saját gépünkre hozhatjuk át.inet-12-javagep.jpgA java-állomás alternatívájaként meg fognak jelenni olyan komputerek, amelyeket csak internetezésre lehet használni, ennek a neve Network Computer. Még egy hagyományos telefonkészülék is bele lesz építve, hogy ha az internetkapcsolatot biztosító modem egy melléken van, akkor telefonon tudjuk kérni azt.

inet-13-nc.jpg

Nos, ilyen volt az ezredfordulón az internet, illetve őseink így képzelték el a jövőt, azaz a mi jelenünket. Mindent persze ők sem láthattak előre, például a WAP sikerét vagy az animgifek elterjedését.

Címkék: jövő internet

8 komment

19.
április

Backup stratégia

ern0  |  5 komment

A kilencvenes évek közepén pár kollégámmal úgy gondoltuk, hogy Bill Gates tévedett, és nem a software írásból, hanem a hardware kereskedelemből lehet igazán meggazdagodni. Miután túljutottunk a legnehezebb feladatokon (cégnév választás és logo tervezés), nekiálltunk üzlethelyiséget keresni, végül a belváros kissé kieső részén nyitottuk meg Győr századik komputerboltját. A helyiség bérbeadója egy könyvelő cég tulajdonosa volt, középkorú "sztorizós nagybácsi" stílusú úr, felettünk volt az irodája, ahol 5-6 könyvelő dolgozott. Amint leszerződtünk, mondta, hogy barterezzünk egyet, itt van neki ez a server, ami állítólag lassú, cseréljük le. Oké, mondtuk, hozzuk az új gépet, csak előtte csináljanak egy friss backupot. Ilyet ők nem szoktak csinálni, nem hallott róla. Csodálkozó arcunk láttán még csak értetlenkedett, de amikor megkérdeztük tőle, mi történne, ha valaki véletlenül most felrúgná a servert, és a 150 partnerének a könyvelési adatai eltűnnének róla, akkor nagyon megijedt, azonnal felhívta a programozóját, aki kisvártatva meg is érkezett, és bevallotta, hogy tényleg nincs semmiféle backup. Szerencséjük volt, hogy velünk találkoztak, mert megcsináltuk nekik rendesen, happy end.

Másik esetem is hasonló. Történt, hogy a kilencvenes évek végén megnyertem egy textilgyár informatikai vezetői posztját. Szűz hóba taposott a csizmám, addig nem volt dedikált informatikus a cégnél, a termelésirányító néha egy főiskolást foglalkoztatott, a szövöde vezető meg saját maga írogatott programokat. Első napomon tiszteletemet tettem ezen két kollégánál, megmutogatták, milyen programokat használnak, majd megtekintettük a servert is. Backup, az nem volt. Ekkor belebújtam a kabátomba, elszaladtam a legközelebbi komputerboltba, vásároltam egy hard disket, amire azonnal átmásoltam a server tartalmát, majd pár hétig minden este, így ment, amíg üzembe nem állítottunk egy rendes backup megoldást.

Ez a két régi emlék azért jutott eszembe, mert nemrég olvastam valahol, hogy az nem backup stratégia, ha nap végén kézzel elindítasz egy scriptet, ami átmásolja a cuccaidat valahová. Ez egyébként igaz is. Viszont az is tény, hogy a legtöbb felhasználónak még ennyire se fussa', mint például ismerősöm ismerősének, aki Facebookon siránkozik:

KEDVES ISMERŐSEIM MOST ÉN MAGAM KÉREK SEGÍTSÉGET! A MAI NAPON [*****]I HÁZUNKBAN HÍVATLAN VENDÉG JÁRT ÉS ELLOPTA AZ AKTATÁSKÁM BENNE A LAPOTOPOM ÉS EGY KÜLSŐ MEREVLEMEZ. A LAPTOPOT AJÁNDÉKBA ADOM AZ ÚRI EMBERNEK, DE A MEREVLEMEZEN KÖZEL 15 ÉVNYI OKTATÓI, TUDOMÁNYOS, SZAKÉRTŐI ÉS PUBLIKÁCIÓS ANYAGAIM VOLTAK, MELYEK AZ ÚR SZÁMÁRA VALÓSZÍNŰLEG ÉRTÉKTELENEK, SZÁMOMRA VISZONT NEM.

Mai tanulságunk: akinek nem backupol, az reménytelen amatőr, és megérdemli, hogy holnapután minden adata eltűnjön nyomtalanul. Nem, nem vagyok gonosz, nem fogok örülni neki, ha ez bekövetkezik, de te meg kifejezetten sírni fogsz.

Címkék: backup

5 komment