HTML

falhoz vágom

Egy máig is harcoló német alakulatot elhagyva csatlakoztam a Szovjetunió dicsőséges Vörös Hadseregéhez, azaz fiókba került a Palm Pré okostelefonom, mert hozzájutottam egy olcsó androidos készülékhez. Ez az élmény annyira erőteljes, hogy háborgó érzelmeimet rövid, de emellett szakmai korrektségre is törekvő írások formájában próbálom levezetni, melyek végén konklúzióként gyakorta jelenik meg a blog címével összecsengő tiszta rím.

Kövess Twitteren: @ern0plus4
Amerikai Apple szekció: @ottoolah

 
Tágítani akarod a látókörödet, és nem csak a mobil eszközökön akarsz mérgelődni? Akkor neked a TechZilla blog kell.

Software fejlesztő vagyok, nagyon régóta. Én még láttam lyukkártyát (nem múzeumban, hanem használtuk), dolgoztam számítóközpontban, ahol a programjainkat operátorok indították.

A software fejlesztés nagyon sokat változott az évtizedek alatt, technológiák, szemléletek jöttek, jópár dolog ki is kopott. Külön misét érdemelne az, hogy régen az ún. egysoros programokat tényleg egy sorban meg lehetett írni (szemléletes ellenpélda: HelloWorld.java), és hogy régebben fun volt a programozás, de ezeknek körülbelül értem az okát, még ha elfogadni nem is tudom mindig.

Viszont van valami, amit nagyon nem értek.

Pár munkahelyen megfordultam, és mindenütt jó, kiváló, vagy brilliáns kollégákkal találkoztam. Matekból pengék, gyors gondolkodásúak, termékszemléletűek, rengeteg rendszert, patternt, nyelvet, trükköt stb. ismernek, a legtöbbször beteg humorú jó arcok. Olyan, hogy munkahelyi áskálódás, helyezkedés, játszmázás, fejlesztők között ismeretlen. Szóval az emberekkel nincs baj.

Mégis, a kódbázis, amit fejlesztünk, a legenyhébb kifejezéssel szólva is undorító, az architekturális megoldások siralmasak, spagetti kód, globális változók, csak hogy pár egyszerűbben megnevezhető hibával példálózzak, de fel lehetne sorolni szinte mindent, amiről minden szakmabeli azt mondja: így ne csináld!

– Hát kit bocsássak el már most, Barabbást, vagy a názáretit?
És akkor ő intett nekik.
És ekkor zúgás támadt, és mint a mennydörgés, zengett fel a sokaság.
És a sokaság ezt kiáltotta: „Barabbást!”
És rémülten néztek egymásra, mert külön-külön mindegyik ezt kiáltotta: „A názáretit!”

(Karinthy Frigyes: Barabbás - részlet)

Külön-külön mindegyikünk tudja, hogyan kell clean code-ot írni, tudjuk, milyen helyzetben milyen design pattern az optimális, hogyan írjunk olyan kódot, amit évek múltán is lehet bővíteni. De együtt mégis egy nagy masszát hozunk létre, amihez legszívesebben nem nyúlnánk hozzá, ha nem muszáj. Külön-külön mindegyikünk azt kiáltja: „A názáretit!”, de együtt mégis úgy hangzik, hogy „Barabbást!”.

Rémülten nézünk egymásra.

Címkék: történelem software development

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://falhozvagom.blog.hu/api/trackback/id/tr2213879512

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

hullajelölt88 2018.04.29. 20:33:36

Válaszoljak egy szóban? Időhiány.
A legtöbb fejlesztő, akit ismertem, hiába volt tisztában minden játékszabállyal, ha a nyakukra ültek, hogy öt munkát, mindet tegnapra kell befejezni, akkor hirtelen félredobják az elveket és a vázolt minőséget produkálják.

ern0 · http://linkbroker.hu/ 2018.04.30. 22:35:52

@hullajelölt88: Egyetértek, de szerintem nem ez az ún. _root_cause_. Nem a fejlesztők miatt nincs idő.

hullajelölt88 2018.05.01. 08:02:04

@ern0: de, pont ez lehet... ha van két napom egy húsz soros applikációt szépen megírni, tesztelni, akkor odafigyelek a formázásra is. Ha ennyi idő alatt nulláról kell megírnom egy számlavezető rendszert, akkor örüljenek, ha csak egy hetet csúszik az átadás, nem fogok mindenféle kozmetikai dolgokkal foglalkozni.
Szerintem.
Nagyon rég nem foglalkozom programozással, de azt hiszem, ez keveset változott azóta, szépészeti "szabályok" meg jöttek dögivel. Nekünk még nem volt feladat komment nélkül is olvasható kódot készíteni.
Talán még emlékszel, pl. miért használnak ciklusváltozóként i nevű változót szinte mindenhol (holott lehetne counter v. valami hasonló is)

Euscorpius Hungaricus 2018.05.02. 08:26:18

Nagyon egyet tudok érteni!
Az érzés, amikor az ember megnéz egy kódot és megkérdezi, hogy ki írta ezt a trágyát, aztán rájön, hogy ő volt hónapokkal azelőtt... :-)
Na igen... aki részt vett szoftverfejlesztésben, a tudja, hogy mikor jön a leadási határidő, akkor micsoda gányolást képes végezni (beleszarok ebbe a kib*tt....). Persze amikor még van idő, akkor megfogadja az ember, hogy ezúttal alaposan megtervezi, kialakítja a struktúrákat, megírja az ősöket, felépíti az adatbázist, megírja a tárolt eljárásokat és ezerszer megfogadja, hogy sose csinál select *-ot. Aztán a megrendelő máshogy gondolja és jön a főnök, hogy csak egy pici változtatást kért a megrendelő... A pici változtatás a kulcsszó. Illetve a motiválás, hogyaszongya: Neked ez csuklógyakorlat. Az!
A legszebb a teammunka, illetve a más kódjában való turkálás. Amikor ki kellene találni, hogy mit gondolt a költő. Mert persze a megjegyzés csak neki szól, nem másnak. És néhány ezer soros ciklusban megkeresni, hogy akkor hova nyúljon az ember úgy, hogy ne okozzon kárt.
És amikor éjszaka felébred az ember, mert megálmodta a megoldást, az megfizethetetlen!