HTML

falhoz vágom

Egy máig is harcoló német alakulatot elhagyva csatlakoztam a Szovjetunió dicsőséges Vörös Hadseregéhez, azaz fiókba került a Palm Pré okostelefonom, mert hozzájutottam egy olcsó androidos készülékhez. Ez az élmény annyira erőteljes, hogy háborgó érzelmeimet rövid, de emellett szakmai korrektségre is törekvő írások formájában próbálom levezetni, melyek végén konklúzióként gyakorta jelenik meg a blog címével összecsengő tiszta rím.

Kövess Twitteren: @ern0plus4
Amerikai Apple szekció: @ottoolah

 
Tágítani akarod a látókörödet, és nem csak a mobil eszközökön akarsz mérgelődni? Akkor neked a TechZilla blog kell.

A címet egykori kollégámtól, Vili bácsitól vettem, ezt kommentolta Facebookon az előző posztomra, meg úgy általában a blogra, de nincs egyedül ezzel a véleményével. Ha már kialakult egy termékeny párbeszéd, ne hagyjuk leülni a threadet, reagáljuk le adekvát módon: a lófaszt.

Nem emlékszem pontosan az évre, de 1989 előttinek kell lennie, mert arra viszont emlékszem, hol laktunk. A tévében a Delta c. műsorban (fiataloknak: technológiai híradó volt) egy japán nénikéről szólt az egyik hír. Hősünk fent élt a hegyekben, a probéma pedig az volt, hogy a telefontársaság nem akart neki drágán behúzni kábelt, meg a többi szétszórva lakó hegyi nénikének, ezért kísérletképpen mobiltelefonnal látták el a mamzikat. Túl sok részletet nem tudtunk meg a dologról, viszont az illusztráció megragadt bennem: anyóka kapálgat a délutáni napsütésben, amikor is felzendül egy többszólamú csengőhang. Nosza, előhúz a zsebéből egy mobiltelefont, kiflippenti, felvillanik a színes kijelző, majd boldogan csevegni kezd az unokájával.

Sokáig én is azt hittem, hogy a Nokia telefonok a legjobbak, ami az Ericsson, Alcatel, Motorola készülékek ismeretében igaznak tűnt. A korabeli Alcateln OneTouch esetében például ha SMS írás közben jött be telefonhívás, a kínkeservvel bepötyögött SMS elveszett, Ske pedig Motorola készülékes standup számával szórakoztatta haverjait: a firmware egyes részei Java-ban voltak megírva, így a menüben egy adott pontot kiválasztva hirtelen beindult a JVM (kb. 3-4 másodpercig homokóra), majd onnan folytatódott a menü, kicsit más kinézettel, kicsit más kezeléssel. Ezekhez képest a Nokia S40 maga volt az álom, az SMS-t hívás után folytatni lehetett, a telefonkönyvhöz nem kellett bemenni a menübe, csak elég volt a lefele gombot megnyomni (ADT fel is lett hívva párszor "zsebből" emiatt, amíg be nem tettem elé egy fake nevet).

Nem telt bele tíz év, és a Nokia beérte a japán öregasszonyok évtizedekkel ezelőtti szintjét: megjelentek színes kijelzős, polifónikus csengőhangos készülékekkel, némelyikben még olyan extra feature is volt, mint rádió vagy WAP (#minekvan). Ez volt az a korszak, amikor hódítottak a PDA-k, amik nem voltak telefonok, csak "okos"-ak, érintőképernyő, esetleg internet. Két eszközzel közlekedtem én is. Aktuális S40-es telefonom mellett mindig volt nálam egy PalmOS készülék (a tájékozatlanabbak bevásároltak Casio Electronic Diary típusú termékekből), rövid ideig próbálkoztam Nokia Communicatorral is, de csak addig, amíg rá nem találtam a Treo-ra, ami egyben volt telefon és a megszokott PalmOS rendszerű PDA.

Ez volt az a pont, ahol megtagadtam a Nokiát. Tíz évig képesek voltak ugyanazt a szart gyártani, mi meg boldogan kajoltuk! Vegyük egy ősi telefonjukat, mondjuk a Nokia 2110-et és vessük össze egy kicsit későbbi slágerkészülékkel, a 3210-zel, vagy a címben említett 6310i-vel, de bármelyik más, későbbi S40-es készülékkel: a különbség gyakorlatilag nulla. Színes lett a képernyő! Hű! Tud memóriába menteni 200 nevet, nem csak SIM kártyára 50-et! Óh! A csengőhang már nem csak buzzeres pittyegés, hanem 4, sőt 32 polifón, sőt, hangminta, micsoda fejlődés! Ki voltunk éheztetve, csak csepegtették a software-t (és a hardware-t), minden programsornak tapsikoltunk, vártunk, hogy a nagyságos telefongyár méltoztasson fejlesztgetni, és mehettünk lecserélni a telefont, hogy a kevéske extrát megkaphassuk.

Ha már a kezünkben van egy komputer, semmi nem indokolja, hogy ne legyen rajta tisztességes PIM programcsomag, és hogy ne olyan operációs rendszere legyen, amire installhatunk - és írhatunk - applikációkat. Nem kell? Arra is van megoldás. A desktop számítógépünkre sem kell felinstallni a CAD programcsomagot, csak azért, mert kényelmesen elfut rajta, és nem kell 4 GByte-nál több memóriát se belerakni, csak azért, mert 64 bites és kezeli. Az a réteg, akinek valamilyen feature nem kell, mert a telefon csak telefonálásra való, majd nem használja ezeket. De mivel ők vannak kevesebben, el kell viselniük a többség által diktált irányt, és lassan a gyártóknak sem érdeke nem okostelefont gyártani: a hardware nem olcsóbb, az egyedi software pedig csak extra költség.

És hát igen, ennek a trendnek ára van, persze nem a hardware-re gondolok, mert az a legkevesebb egy telefon árában. Egyrészt a fogyasztás: a 95x65 pixeles képernyő még nem evett annyi áramot, mint egy 800x480-as. A másik pedig az UX. Az, hogy nincs konzekvens UI, nem a műfaj jellegzetessége, nekem már volt olyan okostelefonom, amelyiket élmény használni, kényelmesen lehet hívást kezdeményezni, kezeli a hívásátirányítást stb., és akkor Apple készülékem még nem is volt, ami állítólag a legjobb (#nem).

Azt viszont teljesen megértem, hogy az Android UI-jának hülyeségeit megtapasztalva az ember legszívesebben a tárcsás telefonokig vágyik vissza. Nem kétséges, hogy sok androidos telefon végzi a falhoz vágva.

Címkék: történelem Android iOS Nokia S40 PalmOS Palm Treo

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://falhozvagom.blog.hu/api/trackback/id/tr404932550

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

eFi · http://fns.csokolade.hu 2012.11.29. 10:46:48

Meaqlpa, de én még tervezgettem, hogy majd homeaut WAP gatewayt szerelek egyszer. Szerencsére a kézikompútergyártók legyorsultak ezerrel.

ern0 · http://linkbroker.hu/ 2012.11.29. 11:35:58

Én meg a patent war során szereztem pontokat a Nokiának WAP témakörben www.google.com/search?&q=wap+zalka+erno

(Még csak két kommentünk van ma, de a színvonaluk mindent alulmúl, inkább zsidózzunk, az is jobb fényt vet ránk.)

Dallie 2012.11.29. 11:44:57

"Nem kétséges, hogy sok androidos telefon végzi a falhoz vágva."

Pont így végezte, sőt, még meg is tapostam. Azóta egy BB 8900-at használok, amit 4 naponta kell tölteni, telefonnak kiváló - nekem ez adja vissza a legjobban a "régi" érzést.

AdorjánV 2012.11.29. 15:17:17

Bevallom töredelmesen én is próbálkoztam néhány félével. SonyEricssonok, Samsung Gio. De fordult meg nálam BB, HTC-k, WinMobile (Motorola MC55, ES400, Samsung..)
Be vallom töredelmesen most telefonnak Palm One-t használok. De még ez is hülyéskedik néha. Én pedig nem hülyéskedni, meg játszani, hanem telefonálni szeretnék. Nem 5-10 sec-os kényszerű várakozások után, véletlenszerű lefagyásokkal. Meg a FB-n egyre több ismerősnél található üzenetekkel, hogy aki telefonon szeretne velem telefonálni, az küldje el sms-ben, mert IPhoneon frissítettem...
Szóval ez nem hiányzik. Erre van másik játékszerem. Azzal játszom, facebookozok, emilezek, mindenféle jó kis appleteket használok stb. 3G - UMTS-LTE sebességgel töltődnek le a Nekem roppant kedvezményesen mellnagyobbítást kínáló SPAM-ek.
De telefonként az utolsó, amiben megbíztam és mindíg működött azaz öreg favágó 6310i.
Uff. Én beszéltem...